Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   1968-ban Wanda Mayhall és három lánya egy fiatal nő holttestére bukkannak, mellette pedig a halott csecsemőjére. De csodák csodájára a kisbaba kinyitja a szemét és mozogni kezd, habár nem vesz levegőt és nem ver a szíve. Bár a zombikat a hatóság levadássza, Mayhallék elrejtik és felnevelik az élőhalott fiút, akit John/Stony névre keresztelnek el, de persze Stony létezése nem maradhat örökké titok… Kapott ez a könyv hideget-meleget, de mégis úgy voltam vele, hogy megveszem és elolvasom, mert a legtöbb kritikában csak annyit láttam, hogy ez egy lassú, karakterdráma és nincs benne semmi zombis. Erre pedig úgy gondoltam, hogy nem fog zavarni, hiszen szeretem, amikor fantasy témával párhuzamot vonnak valami más, komolyabb témára és az érzelmeken van a hangsúly. Csak elkövettem azt a hibát, hogy félreértelmeztem a fülszöveget, ugyanis megváltástörténetet ígérnek, de én abban a hitbe...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Reklámszöveg:  Az engedelmesség kötelesség. Úgy általában az egészről:  Amerika a nagy Háború után bevezette az Erkölcsi Alapszabályokat, amit ha az ember nem teljesít, a katonák elhurcolják, és sosem jönnek vissza. Elég, ha az ember rossz könyvet olvas, vagy esetleg zsidó. Ember ebben a világban él édesanyjával, aki egy kicsit lázadó fajta: szeret romantikus regényeket olvasni, és nem dobta ki még a Háború előtti divatmagazinjait. Az élet nem éppen szép: csak használt ruhák vannak, az Állam osztja ki az élelmiszereket, de Ember mindennapjai pokollá változnak, mikor módosítják az Alapszabályok érvényességét, és így édesanyja is bekerül az Ötös Cikkely szabályszegői közé, vagyis lefeküdt a fél várossal (vagy az egésszel, ki tudja), és ez nem éppen erkölcsös. Míg az anyát elszállítják, addig Ember állami tulajdon lesz, és egy leányiskolába kerül, ahol nem vetik meg a testi fenyítést sem. Vagy éppen a kivégzéseket....

Hogy akadtam rá: Böngésztem neten és megtetszett a borítója. Kedvcsináló idézet: "- Honnan tudod, hogy mulandó vagyok? - kérdeztem a legidősebb lánytól, aki semmit sem tudott rólam. Egy pillantásával végigmért, aztán visszafordította a figyelmét, hogy kitöltse a gyümölcslevet. - Világos, hülye ruhák. Semmi látható sebhely. De leginkább a szemed miatt. Mindig meg tudod mondani valaki szeméből. A tiéd még sosem látott semmi valósat." Úgy általában az egészről: Hanna Järvinen megunta, hogy senki sem szereti. Apja halála után a tizenhat éves lány a nagynénjéhez kerül, aki mindenáron meg akar tőle szabadulni. Mit tehet egy bipoláris/mániákus depressziós lány, aki gyakorta hallucinál? Felkeresi édesanyját, aki gyerekkorában elhagyta, aki édesapja szerint semmilyen érzelemre se képes. De mégis mi rejtőzik a texasi kisváros, Portero utcáin, amitől minden épeszű ember sikoltozva rohan haza? Szerencséjére Hanna nem éppen tartozik az épeszű emberek közé. Sok negatív kritikát olv...

Hogy akadtam rá: Lesz belőle film! :D Úgy általában az egészről: Nikki Black köszöni szépen jól van, de persze ez nem az édesanyja érdeme, ugyanis kiskorában lerakták egy kartondobozban egy szál törölközővel. Így egész életét úgy töltötte, hogy egyik nevelőotthonból költözött a másikba, egyik családtól a másikhoz. Nikki úgy érzi, hogy az édesanyja tehet mindenről, minden, amit ő tesz, csak reakció arra, hogy az anyja elhagyta. Hogy végre szabad lehessen, és élhesse az életét, csak pár dolgot kell tennie, legalábbis erre a következtetésre jut: megkeresnie az anyját, megkérdezni miért mondott le róla, majd nézni, ahogy meghal. Ám amire nem számít, mikor megérkezik a kis szigetre, hogy nem csak a szülőjét találja meg, hanem bizony az öccsét is. Kezdjük ott, hogy ez a könyv nem az izgalmas cselekmény miatt kitűnő olvasmány. A prológus, az első mondat, sőt a fülszöveg is lelövi a főpoént: Nikki édesanyja bizony meg fog halni, és még csak a hogyan sem kérdéses. (Prológusként egy újságci...