Ugrás a fő tartalomra

Jane Rogers: Island (Sziget)


Hogy akadtam rá: Lesz belőle film! :D

Úgy általában az egészről: Nikki Black köszöni szépen jól van, de persze ez nem az édesanyja érdeme, ugyanis kiskorában lerakták egy kartondobozban egy szál törölközővel. Így egész életét úgy töltötte, hogy egyik nevelőotthonból költözött a másikba, egyik családtól a másikhoz.

Nikki úgy érzi, hogy az édesanyja tehet mindenről, minden, amit ő tesz, csak reakció arra, hogy az anyja elhagyta. Hogy végre szabad lehessen, és élhesse az életét, csak pár dolgot kell tennie, legalábbis erre a következtetésre jut: megkeresnie az anyját, megkérdezni miért mondott le róla, majd nézni, ahogy meghal. Ám amire nem számít, mikor megérkezik a kis szigetre, hogy nem csak a szülőjét találja meg, hanem bizony az öccsét is.

Kezdjük ott, hogy ez a könyv nem az izgalmas cselekmény miatt kitűnő olvasmány. A prológus, az első mondat, sőt a fülszöveg is lelövi a főpoént: Nikki édesanyja bizony meg fog halni, és még csak a hogyan sem kérdéses. (Prológusként egy újságcikkünk van Phillys Lovage haláláról.) Az első ötven oldalon Nikki magyarázza a bizonyítványát, azaz elmeséli, hogy miért manipulálja az embereket, miért kegyetlen, miért hazudozik, lop és csal. Mert ő ilyen, mert legalább nem mutatja magát kedvesnek, minek, amikor az élet sem volt vele az. Bárki könnyen megutálhatná a főhősünket, de iszonyatosan érdekes (és felettébb felkavaró néha) az ő fejében lakni. Én személy szerint teljesen tudtam vele azonosulni, és megértettem, hogy miért olyan amilyen, de mégis néhol elborzadtam rajta, hogy ugyan csak nem lehet ennyire szívtelen. Nem mellesleg főhősünk cseppet paranoid, és ráférne egy pszichiáter, de ettől csak még inkább emberibb lett a karaktere.

Az egész történet arról szól, hogy többféleképpen lehet látni a dolgokat. Minden történetnek sok oldala van, minden szereplő máshogy éli meg az adott sztorit. Nikki kegyetlenségének szöges ellentéte Calum, az öccse jósága, és derűlátása, aki mindennek tud örülni és mindenkivel kedves. A közös pont a testvérpárban, hogy mindketten imádják a meséket, míg Nikkit a régi népmesék kötik le, addig Calumot a sziget mondái és a tündérek és angyalok történetei. Nehéz kifejezni, hogy mennyire jól vannak ezek a részek leírva. Nem csak mi kapunk kis történetek, legendákat, hanem látjuk Calum mit szűr le egy meséből és Nikki mit és ezek jellemzik őket, ezeken keresztül látjuk a főhősünk fejlődését, aki az elején még a Table Rock nevű mondából valami teljesen kegyetlen dolgot vesz ki, míg a végén egy kedves (ámbár vérfertőző) történetet. Ezenfelül az egyes mesék illenek a szereplőkre és magára a történetre, nem mellesleg Nikki lelkesen hiszi, hogy a vihar, amibe került az olyan, mint az azonos című Shakespeare műben.

Jane Rogers bámulatosan bánik a szavakkal, és egy igazi sötét mesét tesz elénk, amit nem lehet eléggé dicsérni. Remekül megoldja Nikki karakterének bemutatását, és szívfacsaró, ahogy látjuk, hogy a főhősünk bármennyire is kegyetlen, elgyengül attól a gondolattól, hogy milyen lehet egész életében egy házban felnőni, milyen lehet rongyosra hordani egy ruhát, milyen lehet monogramos törölközőket kapni. Az olvasó előbb észreveszi, hogy akármilyen szívtelenül is tervezgeti Nikki az édesanyja halálát (leszúrja? megmérgezze? felgyújtsa a házzal együtt? megfojtsa?), attól még igenis vérző szívű karakter, és bármilyen banálisan is hangzik, csak szeretetre vágyik.

A könyv szépsége abban is rejlik, amit megjegyzett egy "kedves" kritikaíró, hogy a szöveg koherenciája Nikki épelméjűségével együtt változik. Ha Nikki nyugodt, múlt időben folynak az események, ha rájön a pánikbetegség, akkor akár a vesszők, pontok is eltűnnek és jelen időben mesél. Valaki ezt nem találta érthetőnek, számomra teljesen nyomon követhető volt az egész. Sőt, ez tette teljessé.

A történet sötét hangulatú, hiába van megtöltve esti mesékkel. Egy kis borongós szigetre kalauzol el minket egy kegyetlen, beteges szereplő fejében, de ugyanakkor talán Nikkinek is van még remény, ahogy mindenkinek, aki rossz helyzetben van. Aki el akar mélyülni egy sötét hangulatú, lelkizős sztoriban, annak szívből ajánlom. Figyelmeztetés: nem egy darab vérfertőzéses kapcsolat van a könyvben. (NEM EZÉRT KAP HAT PONTOT, TÉNYLEG! :D)

Kedvenc karakter: Nikki, Calum

Ami kifejezetten tetszett: A kivitelezés, a kapcsolat a két testvér között

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Overlook Hardcover

Kiadás dátuma: 2000. november 6.

Oldalszám: 261 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik