Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:  Lia Overbrook barátnőjét holtan találják egy motelben, bár a halál oka ismeretlen, legalábbis a főhősünkkel nem akarják közölni, elég egyértelmű, hogy Cassandra a saját hibájából halt meg. De mindez nem akadályozza meg Liát abban, hogy ismét visszaessen az anorexia sötét útvesztőibe, hiába volt már kétszer ezzel kórházban. Az az igazság, hogy erről a könyvről nagyon nehéz írni, és nem is tudom, hol kezdjem. Maga a felépítése is annyira furcsa, mert az első szó, ami eszembe jut a Jégviráglányokról, hogy „gyönyörű,” márpedig egy ilyen komoly témát taglaló történetre nem igazán illene ezt a jelzőt használni. Mégis ahogyan leírja Anderson az érzelmeket vagy egyszerűen bármi hétköznapi dolgot, olyan szavakkal és hasonlatokkal teszi, hogy szinte fájdalmasan gyönyörű képeket látunk magunk előtt. És pont ez adja meg az alaphangulatát az egésznek, együtt érezzük a szenvedést és a ridegséget Liával...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: Lisabeth Lewis öngyilkos akar lenni, és meg is tenné, ha éppenséggel Halál nem csöngetne be hozzá (szó szerint), és nem ajánlana fel neki egy állást. Lisának kéne beállnia Éhínség helyére, igen, az Apokalipszis Négy Lovasa közé. Persze, Lisa, mivel éppen begyógyszerezte magát, és nem teljesen tiszta az agya, elfogadja az ajánlatot, és vele együtt Éhínség jelképét, egy mérleget is. Noha, mikor másnap Lisa felkel, az egészet egy fura rémálom számlájára írja, és azt hiszi, csak hallucinálja a kertben álló fekete lovat, és a mérleget, ami néha fel-felbukkan a lakásában. Mindeközben pedig küszködik azzal, hogy ne egyen, ugyanis Lisa hihetetlenül kövérnek érzi magát, és nem érti, James, egykori legjobb barátja, miért szerelmes belé, és miért pont vele jár. Régi barátnője Suzanne szerint, Lisa anorexiás, de ő persze nem hiszi el, csak, mert az ember odafigyel rá, hogy hány kalóriát eszik, és hogy azt mindig ...

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem, és Ellen Hopkins is ajánlotta. Úgy általában az egészről: Kelly, Olivia, Eva, Christopher és Jason nem is lehetnének különbözőbbek, mégis egy dolog összeköti őket. Mindannyian függők. És mind ugyanabba a rehabilitációs központba kerül, méghozzá egy Csoportba. Kelly a szép lány, akinek csak egy kicsi kokain és alkohol gondja van, emellett épp figyelik, nehogy öngyilkos legyen. Eva, aki fájdalomcsillapító tabletta és füves cigi függő, az épp ügyeletes emó a csapatban. Christopher az otthon tanított gyerek, azaz igazi kocka, de így is metamfetamin függő, Jason pedig a sportos, bunkó pasi, aki csak alkoholista. Mind tizenhat és tizenhét éves kor között vannak, és mindannyiuk élete máris a fenéken van, ennél tovább nem is süllyedhetnének, vagy igen? Ebbe a kis társaságba csöppen bele az újonnan érkezett sznob lány, Olivia, aki állítása szerint nem függő, csak egy kis problémája volt a fogyasztó tablettákkal. Azért vettem a kezembe ezt ...