Jackie Morse Kessler: Hunger (Éhség)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Lisabeth Lewis öngyilkos akar lenni, és meg is tenné, ha éppenséggel Halál nem csöngetne be hozzá (szó szerint), és nem ajánlana fel neki egy állást. Lisának kéne beállnia Éhínség helyére, igen, az Apokalipszis Négy Lovasa közé. Persze, Lisa, mivel éppen begyógyszerezte magát, és nem teljesen tiszta az agya, elfogadja az ajánlatot, és vele együtt Éhínség jelképét, egy mérleget is.

Noha, mikor másnap Lisa felkel, az egészet egy fura rémálom számlájára írja, és azt hiszi, csak hallucinálja a kertben álló fekete lovat, és a mérleget, ami néha fel-felbukkan a lakásában. Mindeközben pedig küszködik azzal, hogy ne egyen, ugyanis Lisa hihetetlenül kövérnek érzi magát, és nem érti, James, egykori legjobb barátja, miért szerelmes belé, és miért pont vele jár. Régi barátnője Suzanne szerint, Lisa anorexiás, de ő persze nem hiszi el, csak, mert az ember odafigyel rá, hogy hány kalóriát eszik, és hogy azt mindig ledolgozza, az biztos nem számít, ugye? Lisa csodálja, másik, éppen aktuális barátnője kontrollját a teste felet… mert ő tudja saját magát hánytatni.

Azt hiszem, már a kezdő leírásból látszik, hogy ez bizony nem átlagos könyv. Nagyon sok negatív kritikát kapott, és pont ezért, mert akik felkapták, azt hitték, ez egy szalaggyártott, semmitmondó, Apokalipszis Lovasos, szerelmi történet. HÁT NEM!

Nagyon furcsa ez a könyv, és úgy tudnám összefoglalni, hogy mi történne, ha Ellen Hopkins (a sírós könyves, valós témákról író írónéni) és Dia Reeves (aki egy nagyon merész és bolond néni, őrült karakterekkel és fantasyval) összeülnének, miközben épp Odaátot (Supernaturalt) néznek. Kb. ez a könyv születhetne meg.

Azoknak kedvez ez a könyv, akik olyanok, mint én (hejhó, Nancy! Imádni fogod!), akik szeretik a jó kis ifjúsági fantasykat, és a sírós, komoly könyveket. A Hunger ezt a kettőt ötvözi briliánsan. Míg anno írtam Amanda Marronéről, aki hasonlóan a vámpíros témát az öngyilkos gondolatokkal és az alkoholizmussal ötvözte, mégis ez a könyv durvább, és erre mondanám azt, hogy a Hunger az, ami igazán zseniálisan olvasztja a két műfajt egybe.

Itt az alaptéma az étkezési zavarok, az anorexia és a bulémia. Nos, hányan mondják azt, hogy kis hazánkban ez nem létező probléma, minek ilyen könyv, stb., stb., stb. Szerintem meg igenis létező probléma, igenis kell róla írni, mert ráébreszt minket, hogy ilyen a való világ, ez is van, és ki tudja, mikor ismerünk fel egy-egy tünetet valamelyik ismerősünkön.

A fantasy szál is ki van dolgozva, Halál válogatja meg, hogy ki legyen Apokalipszis Lovasa, mert ő az egyetlen, aki örök a többiek közül, no meg a lovak. És ezért furcsa ez a regény a legtöbb embernek, mert Lisa egy ideig elkönyveli, hogy Halál látogatásai csak hallucinációk, álmok, semmi több, és őszintén, a könyv végéig az ember nem is tudja, hogy mi igaz. A Lovasok karaktere élvezhető volt, Halál lett a nagy kedvencem, mert fura humorával feldobta a könyvet. És ettől lesz még inkább csak nehezen befogadható ez a regény. Hánytatás, öngyilkosság, anorexia és POÉNOK? Igen, mert a humor mindenhova illik és erre Kessler ékes példa. Természetesen Halál mellett még humorforrás az is, hogy a lovaknak külön személyiségük van, nem csak a Lovasoknak, és vannak ló nézőpontok is, amin nagyot lehet mosolyogni, főleg, hogy Éhínség lova édességfüggő.

Nincs nagy cselekmény, ez inkább gondolkodós könyv. Nemcsak Halálnak vannak filozofikus gondolatai az életről, hanem Pestisnek is. És ők ketten segítenek rádöbbenteni Lisát az igazságra, hogy ő bizony anorexiás. És igazából vehetjük a fantasy vonalat egy nagy párhuzamnak, hasonlatnak, hogy milyen az, amikor valaki kinéz a kis csigaházából és rájön, hogy odakint a világban rohadt nagy gondok vannak, talán nagyobb fájdalma van egy éhező gyereknek, mint neki, aki tudna enni, ha akarna. És ezért lesz Lisa Éhínség, hogy láthassa az összes éhezőt.

Kessler ezzel tesz „csodát,” nem elég, hogy ránk zúdítja az anorexia/bulémia párosát, még elénk is teszi az afrikai éhezőket. Brutálisan a képünkbe vág csecsemőhullákat, és éhező gyerekeket, akiknek hiába adunk egyszer enni, az nem megoldás.

Szól arról, milyen az, amikor valakinek problémája van, és hogy ezt milyen lehetetlen beismerni. Hiszen aki anorexiás nem biztos, hogy fel fogja fogni, hogy ő vékony, túl vékony, hiszen pont erről szól, hogy nekik sosem elég vékony semmi. Őszintén, szívszorítóan látjuk a két lány küszködését, és hogy a barátai hogyan próbálják rávenni Lisát arra, hogy elismerje, hogy gondja van. Persze, ott vannak a szülők is, de sokszor pont ők nem veszik észre, hogy a gyerekkel gond van, és aki azt meri mondani, hogy ez nem reális, az örüljön, hogy olyan szülei vannak, amilyenek.

A végét is kiemelném a könyvnek: Sokan gondolom, azt hinnék, hogy: „juhú, van fantasy elem, biztosan akkor varázsütésre Lisa nem lesz anorexiás és mindenki boldogan él.” Nem, nem árulom el mi a vége, de valósághű, keserédes, és ettől csak még jobb lett az egész regény.

Kessler nem csak a légből kapottan nyúl ezekhez a témákhoz, nem ezzel a karja feldobni a fantasyját, mint láthattuk ezt, óh, oly sok esetben. (Káprázat, Dark Divine, Evernight, sorolhatnám a sok középminőségű regényt.) Kessler ért a témához, a szavakhoz, és inkább azért fantasy, hogy talán többen olvassanak komoly témáról, vagy csak azért, mert így tudta feldolgozni azt, amit fel kellett dolgoznia. Ugyanis Kessler maga is bulémiás volt, és az egyik barátnőjét és amiatt vesztette el, róla mintázta Lisa karakterét. Szóval csakúgy, mint Ellen Hopkins és Melissa Marr, Kessler is tapasztalatból ír és igenis meglátszik.

Legszívesebben mindenkinek ajánlanám a könyvet, de tudom, hogy kell ehhez egy fura sötét humorérzék, és nagyon erős gyomor, és érdeklődés a komoly témák iránt. Mindenesetre nekem örök kedvenc íróm lett Kessler.

Kedvenc karakter: Halál, Éjfél

Ami kifejezetten tetszett: a téma, hogy a komoly könyvek és a fantasy ötvözete

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Graphia

Kiadás dátuma: 2010. október 18.

Oldalszám: 180 oldal