Hogy akadtam rá: Hallottam a tévésorozatról, noha azt még nem láttam.Reklámszöveg: A macska mindig a talpára esik.
Úgy általában az egészről: Miután Chloe King kizuhant egy hatvan méteres toronyból, és rejtélyes módon túlélte, az élete fenekestül felfordult. Kiderült, hogy különleges képessége van, akár egy macskának, és sokan ezért az életére törnek. A Tízedik Penge Rendjéhez tartozik Brian is, az egyik fiúja, míg a másik Alyec a macskák népéhez, a Maikhoz, akiket a legenda szerint egyiptomi istenek teremtettek.
Egy évezredes incidens miatt a két csoport egymást öli, bár a Miák megpróbálnak elrejtőzni. Miután Chloe-t megtámadja egy Tízedik Pengés bérgyilkos, és Brian segítségével Alyeckel együtt el tud menekülni, bekerül a Miák főhadiszállására, akik egyből befogadják a lányt, és a vezetőjük Szergej, egyből saját gyerekeként kezeli Chloét. Noha persze jó is lehetne már főhősünk élete, mégsem minden fenékig tejfel, mert nem mehet ki a főhadiszállásról meghatározatlan ideig. És talán kezdi úgy érezni, hogy örökre bezárva tartják. Eközben barátai nem adják fel és nyomoznak utána, merre is lehet, Alyec pedig próbálja őket félrevezetni.
Az első rész után azt vártam, hogy ez is olyan pörgős lesz, mint a másik, de egy picit csalódnom kellett, noha semmi negatívat nem tudok mondani a kötetre. Egy tipikus 2. rész ez trilógiában, vagyis inkább a karakterek kapcsolatáról és az információszerzésről szól, ami nem mindig vadítóan izgalmas akciójeleneteket eredményez.
Az első, ami szembetűnő különbség volt, hogy most nem csak egy-két jelenetet kapunk a gonoszok szemszögéből, hogy fokozza az izgalmat, hanem látjuk Chloe barátait, Amyt és Pault is, hogy ők hogyan élik meg ezt az egészet. Ez még jobban csak meggyőzött arról, hogy bizony ebben az ifjúsági könyvben a barátság előrébb való, mint a nagy romantika.
És tényleg ez a jó ebben a könyvben, hogy reális, a maga káromkodásaival, a maga gondolatmeneteivel és kapcsolatábrázolásával. Chloe végre meg tudja, hogy micsoda is ő, de vajon hihet-e legendáknak? Hiszen ugyan már, akkor léteznek istenek? Ki tudja már ezt több ezer év távlatából megmondani? No és kinek van igaza? A Miák isteni teremtmények, vagy a Tízedik Penge Rendjének igaza van és démonok ivadékai? Honnan tudja ezt az ember? Chloe okos és bátor, és egy tökéletes női főhős. Vannak hibái, hiszen ő is csak ember, sőt, tinédzser, aki arra vágyott, hogy családja legyen, és Szergej képében meg is kapja az áhított apafigurát. Elhisz mindent vakon, amit Szergej mond? DEHOGY! Chloe-nak nehezére esik a tökéletesség illúzióját megkérdőjelezni, mikor kényelmesebb lenne a kedves, rózsaszín válaszokat elfogadni, mégis gondolkozik, és semmit nem zár ki. Elhiszi, hogy XY áruló? Nem! De eltöpreng rajta, hogy más miért gondolja azt, elültetik a fülében a bogarat, és igenis mer gyanakodni.
Másfelől pedig nem szakképzett harcos Chloe, de a barátaiért és a családjáért MINDENT megtesz, akár az életét is adná értük, és ez nem valami maszlag, ez az igazi összetartás. Öröm volt látni, hogy Chloe mostohaanyja, aki egy szimpla ember, nem valami odabiggyesztett karakter, hanem a saját maga módján, ő is beszáll a küzdelembe.
Van romantika, de már szerintem látszik, hogy Chloe kit fog választani a két fiú közül, hiszen érzéseim szerint az egyikük iránt nem is táplál nagyobb érzelmeket, mint puszta vonzalom, úgyhogy nem fog meglepetésként érni, hogy kivel jön majd össze. Mindenesetre vannak szép jelenetek, igazi Rómeó és Júlia alaphelyzetünk is van, ugye a két ellentétes fajjal, bár jómagam nem szeretem az R&J-t romantikusnak emlegetni. Mégsem esik túlzásokba Thomson és nem használ elcsépelt párbeszédeket, mindből valahogy süt a valóság és a hitelesség, és nem volt nyálas cseppet sem.
Vannak új szereplőink, de egy, aki nagyon kiemelendő: ő Kim, a macskalány, aki elég különc, és pont ezért fogja az olvasó és Chloe is egyből megkedvelni. Kicsit antiszociális, legalábbis nem ért az emberek interakcióihoz és pont ezért lesz komikus figura. Ugyanakkor bölcs és jó tanácsokat ad Chloénak, és egy kicsi hit gondolatmenetet is belecsempész a könyvbe, noha nem erőltetetten.
A könyv cselekménye lassú folyású, és inkább arról szól, hogyan tud meg Chloe különféle dolgokat. Vele együtt nyomozunk és isszuk magunkba az apró információmorzsákat, és próbáljuk összerakni a nagy képet, amiből már sok mindent látunk. És megjegyezném, hogy amik kiderülnek, nem mind rózsaszín dolgok, és itt nem hatnak ezek a dolgok drámai túlzásnak, pont jól bánik mindennel Thomson, ami díjazandó az ifjúsági témában.
Noha a regény nem lesz egy epikus fantasy, egy új ifjúsági őrület, mégis még mindig úgy vagyok vele, hogy egy jól megírt regény, jól megírt világgal, amiből olvasnék még tovább is.
Kedvenc karakter: Brian, Kim
Ami kifejezetten tetszett: hogy egy jól megírt kis kellemes történet
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2004. augusztus 31.
Oldalszám: 288 oldal
Úgy általában az egészről: Miután Chloe King kizuhant egy hatvan méteres toronyból, és rejtélyes módon túlélte, az élete fenekestül felfordult. Kiderült, hogy különleges képessége van, akár egy macskának, és sokan ezért az életére törnek. A Tízedik Penge Rendjéhez tartozik Brian is, az egyik fiúja, míg a másik Alyec a macskák népéhez, a Maikhoz, akiket a legenda szerint egyiptomi istenek teremtettek.
Egy évezredes incidens miatt a két csoport egymást öli, bár a Miák megpróbálnak elrejtőzni. Miután Chloe-t megtámadja egy Tízedik Pengés bérgyilkos, és Brian segítségével Alyeckel együtt el tud menekülni, bekerül a Miák főhadiszállására, akik egyből befogadják a lányt, és a vezetőjük Szergej, egyből saját gyerekeként kezeli Chloét. Noha persze jó is lehetne már főhősünk élete, mégsem minden fenékig tejfel, mert nem mehet ki a főhadiszállásról meghatározatlan ideig. És talán kezdi úgy érezni, hogy örökre bezárva tartják. Eközben barátai nem adják fel és nyomoznak utána, merre is lehet, Alyec pedig próbálja őket félrevezetni.
Az első rész után azt vártam, hogy ez is olyan pörgős lesz, mint a másik, de egy picit csalódnom kellett, noha semmi negatívat nem tudok mondani a kötetre. Egy tipikus 2. rész ez trilógiában, vagyis inkább a karakterek kapcsolatáról és az információszerzésről szól, ami nem mindig vadítóan izgalmas akciójeleneteket eredményez.
Az első, ami szembetűnő különbség volt, hogy most nem csak egy-két jelenetet kapunk a gonoszok szemszögéből, hogy fokozza az izgalmat, hanem látjuk Chloe barátait, Amyt és Pault is, hogy ők hogyan élik meg ezt az egészet. Ez még jobban csak meggyőzött arról, hogy bizony ebben az ifjúsági könyvben a barátság előrébb való, mint a nagy romantika.
És tényleg ez a jó ebben a könyvben, hogy reális, a maga káromkodásaival, a maga gondolatmeneteivel és kapcsolatábrázolásával. Chloe végre meg tudja, hogy micsoda is ő, de vajon hihet-e legendáknak? Hiszen ugyan már, akkor léteznek istenek? Ki tudja már ezt több ezer év távlatából megmondani? No és kinek van igaza? A Miák isteni teremtmények, vagy a Tízedik Penge Rendjének igaza van és démonok ivadékai? Honnan tudja ezt az ember? Chloe okos és bátor, és egy tökéletes női főhős. Vannak hibái, hiszen ő is csak ember, sőt, tinédzser, aki arra vágyott, hogy családja legyen, és Szergej képében meg is kapja az áhított apafigurát. Elhisz mindent vakon, amit Szergej mond? DEHOGY! Chloe-nak nehezére esik a tökéletesség illúzióját megkérdőjelezni, mikor kényelmesebb lenne a kedves, rózsaszín válaszokat elfogadni, mégis gondolkozik, és semmit nem zár ki. Elhiszi, hogy XY áruló? Nem! De eltöpreng rajta, hogy más miért gondolja azt, elültetik a fülében a bogarat, és igenis mer gyanakodni.
Másfelől pedig nem szakképzett harcos Chloe, de a barátaiért és a családjáért MINDENT megtesz, akár az életét is adná értük, és ez nem valami maszlag, ez az igazi összetartás. Öröm volt látni, hogy Chloe mostohaanyja, aki egy szimpla ember, nem valami odabiggyesztett karakter, hanem a saját maga módján, ő is beszáll a küzdelembe.
Van romantika, de már szerintem látszik, hogy Chloe kit fog választani a két fiú közül, hiszen érzéseim szerint az egyikük iránt nem is táplál nagyobb érzelmeket, mint puszta vonzalom, úgyhogy nem fog meglepetésként érni, hogy kivel jön majd össze. Mindenesetre vannak szép jelenetek, igazi Rómeó és Júlia alaphelyzetünk is van, ugye a két ellentétes fajjal, bár jómagam nem szeretem az R&J-t romantikusnak emlegetni. Mégsem esik túlzásokba Thomson és nem használ elcsépelt párbeszédeket, mindből valahogy süt a valóság és a hitelesség, és nem volt nyálas cseppet sem.
Vannak új szereplőink, de egy, aki nagyon kiemelendő: ő Kim, a macskalány, aki elég különc, és pont ezért fogja az olvasó és Chloe is egyből megkedvelni. Kicsit antiszociális, legalábbis nem ért az emberek interakcióihoz és pont ezért lesz komikus figura. Ugyanakkor bölcs és jó tanácsokat ad Chloénak, és egy kicsi hit gondolatmenetet is belecsempész a könyvbe, noha nem erőltetetten.
A könyv cselekménye lassú folyású, és inkább arról szól, hogyan tud meg Chloe különféle dolgokat. Vele együtt nyomozunk és isszuk magunkba az apró információmorzsákat, és próbáljuk összerakni a nagy képet, amiből már sok mindent látunk. És megjegyezném, hogy amik kiderülnek, nem mind rózsaszín dolgok, és itt nem hatnak ezek a dolgok drámai túlzásnak, pont jól bánik mindennel Thomson, ami díjazandó az ifjúsági témában.
Noha a regény nem lesz egy epikus fantasy, egy új ifjúsági őrület, mégis még mindig úgy vagyok vele, hogy egy jól megírt regény, jól megírt világgal, amiből olvasnék még tovább is.
Kedvenc karakter: Brian, Kim
Ami kifejezetten tetszett: hogy egy jól megírt kis kellemes történet
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2004. augusztus 31.
Oldalszám: 288 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése