Hogy akadtam rá: Pán Péter feldolgozást kerestem. Úgy általában az egészről: Alice, Dorothy és Wendy már felnőttek és 1913. fülledt nyarán találkoznak egy ausztrál szállodában. Egyikük életét sem lehet vidámnak nevezni, Alice-t régi botrányai üldözik, mert mindig fiatal lányokkal látták együtt és még egy elmegyógyintézetet is megjárt. Dorothy egyedül jött Amerikából Európába, valami elől menekülve, és Wendy pedig egy végtelenül unalmas és rossz házasságban ragadt. Miközben odakint az első világháború szelei közelednek, a három nő viszonyt kezd, és felfedezik szexuális vágyaikat és titkaikat. Ez jól hangzik. Bevallom, ezt a könyvet nem azért vettem a kezeim közé, mert Alan Moore olyan híres, hanem mert – már kezditek unni, mi? – Pán Péter feldolgozásokat keresek. Mivel nem vagyok szívbajos ilyen téren, vagyis nem zavar, ha nincs az átdolgozásokban mágia, vagy nem történik minden ugyanúgy, úgy éreztem, hogy egy erotikus képregény nem lehet rossz döntés számomra. És milyen...
A lelketlen kritikus véleménye