Hogy akadtam rá: A Pongrác kiadónak köszönhetem, hogy felfigyeltem erre a trilógiára. Úgy általában az egészről: Ez a Szellemlány második része, az első kötet után nem bírtam ki, egyből el kellett ezt is olvasnom. A gyenge címfordítási kísérletemet nézzétek el (átírom, ha kijön a hivatalos cím), mert tudom, hogy a Homecoming ilyen bálféle, királnyőkoronázós dolog, de végül is mindegyik rész egy-egy bálról szól... Szóval maradtam ennél. A történet ott folytatódik, hogy Charlotte végre átkelt, és ott van a Mennyországban... vagy mégsem. Előtte ugyanis gyakornoki munkát kell végezniük, ami abból áll, hogy telefonon keresztül a gondterhelt tiniknek segítenek, mint az adott személy lelkiismerete. Mindenki ismét találkozik a szeretteivel... mindenki kivétel Charlotte-ot. Így marad neki a külön lakás, ami a család nélkülieknek van, és így találkozik Maddyvel, az új szereplőnkkel. Charlotte kénytelen rájönni, hogy barátai, akiknek segített átkelni, magasról tesznek rá, mert túlságosan elfo...
A lelketlen kritikus véleménye