Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta. Úgy általában az egészről: Íme a Vámpírakadémia 2. kötete. Általában a második rész mérföldkő egy sorozatnál (már ha az első jól sikerült.) Ilyenkor félve vesszük a kezünkbe a kötetet, főleg ha végtelenített sorozatról van szó (számomra már ami több mint öt kötetes az idetartozik). Az első rész tetszett, magával sodort a cselekménye, valamivel kitűnt a tömeg-vámpír kategóriából, de elkeserített a második rész fülszövege, és még inkább kedvtelenebbül vettem kezembe a könyvet. De! De helyesen tettem, hogy nem írtam le, hiszen a Vámpírakadémia 2. szinte teljesen ugyanazt nyújtotta nekem, mint az első része. De előbb lássunk valamennyit a történetből is. Főhősnőnk, a dampyr testőr Rose épp a vizsgáira készül, de persze rosszkor van rossz helyen, és egy véres gyilkosságba botlanak. Strigák az elkövetők (ők a gonosz, vérivó, ölős, napfénnyel nem igazán barátkoz...
A lelketlen kritikus véleménye