Hogy akadtam rá: Melissa Marr az egyik kedvenc íróm. Úgy általában az egészről: Elvileg azt mondtam, hogy feladtam a novellásköteteket, és épp készültek cikk-félét is írni arról, hogy vajon jók-e a kiegészítő novellák a kedvenc sorozatainkhoz, ami több ezer külön kötetben jelenik meg. Ugyanis tudjuk, hogy ha több író ír egy kötetbe, annak a fele ismeretlen író (ez most kifejezetten az ifjúsági fantasy antológiákra vonatkozik), akiket így akarnak népszerűsíteni. Az ingyen novellákhoz sem nagyon jutok el, mert akik ingyen elérhetővé teszik a műveiket, azokból annyi van, mint a nyű, és sokszor őszintén semmit nem adnak a történethez. Na, de! Úgy vagyok vele, hogy ha egy író fogja és megjelentet egy novelláskötetet, ezzel megkönnyítve az olvasói dolgát, hogy ne régi újságokat kelljen elővadásznia, akkor egyből repülök és olvasom. Melissa Marr azok közé az írók közé tartozik, akiknek az első könyvét (Veszélyes Játék) szívből gyűlöltem, de ugye sorozatot nem hagyok abba, ezért f...
A lelketlen kritikus véleménye