Reklámszöveg: Az örökkévalóság csak a kezdet.
Úgy általában az egészről: Seraphine Ames 1349-ben élt boldogan szerelmével, Cyrusszal, amíg meg nem halt. De ugye van olyan szerelem, aminek a halál sem akadály, igaz? Így volt ez Seraphine-nal is, ugyanis Cyrus, a gyógyszerész fia, igazából alkimista volt, és rájött, hogyan lehet örökké élni, ezért a lányt is halhatatlanná változtatta. Így most közel 600 évvel később Sera és Cyrus egy csoport halhatatlannal élnek együtt, a Reinkarnálókkal. A bökkenő? Ahhoz, hogy éljenek tíz évente új gazdatestet kell keresniük, és megszállniuk, persze előtte megölni a test tulajdonosát.
Mivel Serát nyomasztja, hogy 600 éven át más lányokat ölt
meg, és Cyrus terrorizálja őket, ezért úgy dönt, hogy itt az ideje, hogy végre
meghaljon. De vajon sikerül meglépnie egykori szerelme, Cyrus karmai közül? Van
elég bátorsága, hogy az eddigi elkövetett bűneivel szembenézzen az utóélettel,
bármi is vár rá?
Ez egy annyira furcsa könyv! Először is kezdjük azzal, hogy
ifjúsági romantikus regénynek van beállítva, és hogy a fülszöveg rengeteg
mindent elárul. Mégis, amikor kinyitottam a könyvet, az első, amivel
szembetaláltam magam egy olyan főszereplő volt, akinek iszonyatos bűntudata
van, és nem akar élni. Nem volt annyira nyomasztó, mint egyes felnőtt könyvek,
de mégsem lehet az öngyilkosságot olyan könnyed témának nevezni. Mielőtt bárki
itt abbahagyná a poszt olvasását, hogy jujjujj, megint Gigi-féle sötét könyvről
van szó, egyáltalán nem! És ettől lesz annyira furcsa ez a könyv, ugyanis sötét
témák vannak itt, de nem olyan nyomasztóan, hogy a tini regényt elnyomják. A
főhős hatszáz éves, és bár nem különösebben okos (mert Cyrus azért nem
tanítatta meg mindenre), mégis érződik rajta, hogy egy komolyabb személlyel van
dolgunk, mint egy tizenhat éves. És pont ezért: van utalás droghasználatra,
alkoholizmusra, és abuzív kapcsolatokra. Bizony! Míg a prológusban látjuk, hogy
Cyrus és Sera mennyire szerették egymást, addig az első fejezetben ott tartunk,
hogy ez a boldogan mindörökké állapot átváltott egy igazi, pofonokat is
kiosztós, zsarnokoskodó kapcsolatba. Itt Cyrus a főgonosz, de mégis, valahol
emberi és esendő ő is, nem, nem mondom, hogy meg lehetett kedvelni, de együtt
érzünk annyiban Serával, hogy nem akarjuk, hogy Cyrus meghaljon.
Na és ettől lesz olyan reális a könyv, hogy igenis vannak
benne hajléktalanok a háttérben, vannak benne drogfüggők, akik nem gyógyulnak
ki a szenvedélyükből. De maga a történet, maga az egész könyv egy nagyon
ifjúsági sztori: Igazából Sera kap egy új lehetőséget, új testben, ahol
tizenhat évesnek kell lennie, iskolába járnia és a többi. Egyfelől látjuk,
hogyan jön rá, hogy talán nem kéne öngyilkosnak lennie, hogy talán megéri
mindig élni valamiért, legyenek akár azok valaki másnak a barátai. (Ugyanis
ugye egy lány szerepét játssza, akinek a testét véletlen megszállta.)
Annyira nem történik igazán semmi, van egy-két
cselekményszál, de olyan érzésem támadt a könyv olvasása közben, hogy ez
hasonlít a Rubinvöröshöz: rövid, prológusszerű egy nagyobb történetben. Viszont!
Nem olyan vicces, mint az előbb említett könyv, sőt, a fülszövegben kiemelt
romantika sincs nagyon benne, maximum az utolsó 50 oldalon, ami egy 256 oldalas
könyvnél, nem sok. És ez az, nem tudom konkrétan megmagyarázni, hogy mitől
tetszett ez a könyv. Ugyanis nem halad nagyon előre a sztori, de folyamatosan
olvastam, teljesen lekötött, és egy nap alatt kiolvasható. Viszont nem
különösebben vicces, bár vannak benne mosolyogtató jelenetek, és annyira nem is
lehet komornak nevezni, sőt, nem is annyira egyedülálló, hogy én most azt
mondjam rá, azért fogott meg.
Van mögöttes tartalom, persze, a fentebb említett
öngyilkosságból való kimászás, hogy mindig is a nőnek egy kapcsolatban meg kell
őriznie önmagát, így szól az abuzív kapcsolatokról is. De még nagyon erős téma
az anya-lánya kötelék, és a család fontossága, ami Seraphinának az eredeti
életében nem sok volt, itt pedig a lopott életében egy tökéletes családba
csöppen. Valahogy, amíg a főhős megpróbálja egy tini lány szerepét játszani,
felnőtt szemmel látjuk, hogy mi az a gondoskodás és szeretet, amit a sok tini a
lázadással elveszteget. Seraphina sokkal érettebben látja a lopott lány életét,
és próbálja kijavítani a saját és a gazdateste hibáit, és talán ebben rejlik a
könyv bája.
Bár nagy cselekmény nincs, amit már említettem, a vége egy
igazi ütős függővég, és sokan átkozni fogják, hogy lehet itt valamit
abbahagyni. Biztosan állíthatom, hogy jobban járt volna az írónő, ha egyben
adja ki a három regényt (már ha ez trilógia lesz egyáltalán), mert jobban
örültem volna, ha több cselekmény van ebben, és igazából olyan érzésem támadt,
mintha csak egy fejezet végét olvasnám, nem a könyvét. De összességében
tetszett ez a kis rövid regény, felüdítő limonádé egy kis kesernyés ízzel,
hiszen ilyen a valóság. Nem váltja meg a világot, de egy délutánra tökéletes!
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a mögöttes tartalom
Ami nem tetszett: cseppet lassú az eleje
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Simon & Schuster Books For Young Readers
Kiadás dátuma: 2012. január 30.
Oldalszám: 256 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése