Kerstin Gier: Zafírkék

Hogy akadtam rá: Sokat áradozott róla mindenki.

Úgy általában az egészről: Gwendolyn Shepherd élete fenekestül felfordult, mikor megtudta, hogy bizony a családjában nem a tökéletes unokatestvére, Charlotte, hanem ő örökölte az időutazásért felelős gént. Ez csak azért is kellemetlen, mert Charlotte-ot készítették fel mindenre, amire szüksége lehet bármelyik időutazás során, így Gwennek nincs éppen könnyű dolga, főleg, hogy senki nem mondd el neki semmit, és valamiért azt hiszik, hogy az egyik kronográfot (időgépet) ellopó párnak ő fog segíteni. Ezt toldjuk még meg azzal, hogy Gideon, Gwen időutazó társa, nem csak helyes és jól csókol, de olyan hangulatingadozásai vannak, amitől bárkinek megfájdulna a feje. Ja, és mellesleg Gwen látja a szellemeket, ami nem egy igazán hasznos tulajdonság, mert egyrészt senki nem hisz neki, másrészt mire lehetne használni egy mindent kommentelő, vidáman éneklő vízköpő démon szellemét? Így Gwennek nem marad sok választása, mikor az egyik kötelező múltba ugrása során titokzatos üzenetet kap saját magától, minthogy saját maga kezdjen el utánajárni a dolgoknak, de hát ahol időutazás van, ott minden különösen kusza.

Az az igazság, hogy erről a könyvről olyan nehéz bármit is írni, és ezt most (végre) jó értelemben gondolom. Maga a könyv lehet, nem lenne olyan sikeres nálam, ha nem lenne Gier páratlan érzéke az íráshoz, ugyanis olyan dolgokat ad el nekem, amit másnak nem igazán sikerült.

Kezdjük azzal, hogy a fejezetek előtt ott vannak az idézetek, amik kivételesen illenek a tartalomhoz (mert hány olyan ifjúsági fantasyt láttunk, ahol csak szószám növelésért van ott), és látunk egy halom feljegyzést az Őrzők könyvéből, emellett pedig ott vannak még a családfák is, amik apró, de igenis fontos információkat adnak az olvasónak, így még többet agyalhatunk, mint szegény Gwen.

A történet összességében annyira nem nagy szám, főleg, ha azt vesszük, hogy ismételten csak pár nap telik el, és úgy éreztem, mintha kiragadtak volna egy részletet a film közepéből, elém tették, és aztán pont az izgalmas résznél elvágták a szalagot. De ez abszolút nem zavart! Azon kívül persze, hogy most majd’ meghalok a Smaragdzöldért, de maradjunk a lényegnél. Amilyen hatást keltett az első rész, olyan volt számomra ez is, kaptunk egy-két információ morzsát, de ezen kívül még mindig nem kaptunk válaszokat, csak a titokzatos kódot, amit az olvasók megfejthetnek. (Ejnye a magyar kiadónak, hogy nem írták át a kódot a magyar könyvhöz, hanem a némethez való található meg benne, így aki nem tudja megfejteni, ne aggódjon, nem benne van a hiba.)

Az időutazás mindig is közel állt a szívemhez, noha nem akad a blogon eddig semmi ilyesféle könyv, (a Once a Witchen kívül) és imádtam, hogy sikerült Giernek úgy megírnia a könyvet, hogy egy kicsit paradox is legyen, hogy kelljen rajta gondolkodni, de mégsem esik át a túlmagyarázásba, hiszen ifjúsági könyvről van szó.

A romantika igazán az, amit úgy tálalt Gier, hogy még én is szerettem, pedig aztán én és az ilyen rózsaszín dolgok nem igazán illünk össze. Noha igen, Gwen és Gideon között, ami kialakul, elég gyorsan történik, alig ismerik egymást egy hete, de hiába mondják, hogy ez most konkrét szerelem, én a magam részéről elkönyveltem amolyan első szerelem féle belehabarodásnak a maga tinédzser túlzásaival. (Ahogy Gwennek is mondja a vízköpő, no meg a barátnője, Leslie is.) A másik, amiért észre se vettem ezt, az a narráció, amivel Gwen közvetít mindent: egyszerűen olyan jó humora van az egész könyvnek, hogy végig mosolyogtam rajta.

Igazából ezt a könyvet egy bizarr hasonlattal tudom leírni, és ezt abszolút nem sértésnek szánom, remélem, egyik rajongó sem veszi annak, mert nem annak szánom. Olyan ez a történet, mintha felültetnének egy szivárványos, lovacskás körhintára. Végig idétlenül vigyorgok, és úgy érzem magam, mintha felvettem volna egy rózsaszín szemüveget, amin keresztül szemlélve minden aranyos és vidám.

Egy igazi, vérbeli ifjúsági könyv ez, ami bár romantikus, a családnak és barátoknak is van szerepe, és nem csak a szerelmes ömlengés teszi ki a lapokat. Fiataloknak kötelező, no meg azoknak, akik visszavágynak a tini korba!

Kedvenc karakter: Gwen, Xemerius

Ami kifejezetten tetszett: a humor, időutazás

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2011.

Oldalszám: 358 oldal