Hogy akadtam rá: Egyik barátnőm elküldte (bevallom ebookban olvastam először) mondván, hogy tetszene nekem. Vannak benne modern istenek és jól megírt. Félig elolvastam, majd abbahagytam, mert a barátommal olvastam együtt, aztán már nem volt időnk rá. Végül is levadásztam egy könyvesboltban és úgy olvastam el. A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele. Úgy általában az egészről: Végre itt van a sokak által várt nagyobb lélegzetű (összesen 373 oldalas) Neil Gaiman regény. Sokan panaszkodtak, hogy Gaiman nem tud rendes leírást készíteni, hogy nem elég kidolgozottak a művei. Nos, a jópár sikerszerző ír hasonlóan, de mindegy. Nekem elég volt az eddigi leírás mennyisége is. De itt van a Nagy Regény. Adott nekünk egy börtönből épp szabaduló férfi, aki pénzérme trükköket tanul unalmában. Szimpatikus figura, a felesége várja otthon haza. Közben pedig rabtársai beszélnek...
A lelketlen kritikus véleménye