Neil Gaiman: Sosehol

Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idôk, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja. A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?

Hogy akadtam rá: Már Neil Gaiman fanatikusként vártam a következő könyvét, és nagy örömmel láttam, az Agave ismét megörvendeztet vele. Járkáltam az összes környékemen lévő könyvesboltba, de sehol sem volt. (Sosehol, jó kis vicc. :)) Aztán végül is megrendeltem az egyik könyvesboltban, bár elég furcsán néztek rám, ahogy győzködtem őket, tényleg ez a címe, de végül elhitték. :)

A kritikában/értékelésben/mondókámban (bárminek is nevezzük) valószínűsíthetően spoiler van. Aki még nem olvasta a könyvet, az csak a maga felelősségére olvasson bele.

Úgy általában az egészről: Ez a Neil Gaiman mű már a modern időkben játszódik, pontosan Londonban. Persze, az egész a metró állomásokra épül, és mi magyarok lehet, ezzel nem sokat tudunk kezdeni, de azóta, hogy olvastam, kifejezetten nagy örömmel utazok metrón (bár halálosan rettegtem eddig tőle, ki lehet nevetni :D).

Adott nekünk egy átlagos életet élő emberke (mondjuk így kezdődik jó pár fantasy), Richard, akinek (szerintem) rettenetes barátnője van, bár ő tökéletesen megvan elégdve vele. Sőt élete is jól alakul, úgy érzi, megvan mindene.

Ám egy napon egy vérző lányt talál az utcán, akinek segít, bár Jessica (az említett barátnő, vagyis jegyese, ha minden igaz) nagyon nincs oda a dologért, mert fontos vacsorára tartanak épp a főnökéhez. Richardot valamilyen oknál fogva nem érdekli, és haza viszi a lányt, miután az megkérte, hogy vigyék kórházba.

Majd két különös alak kezdi keresni a titokzatos lányt (Ajtót), Richard pedig segít neki, hogy megkeressen egy bizonyos de Carabas márkit. Miután ezt sikeresen végrehajtja, kezdődnek csak az igazi gondok. Richardot úgy tűnik, senki sem látja, se a taxisok, se a munkatársai, lakását pedig ki akarják adni. Egyszerűen mindenki elfeledkezett róla.

Ezt pedig Ajtó nagyon is jól tudta, ugyanis bocsánatot is kért előre Richardtól. Mert ugyebár Ajtó a Lenti London lakója, akit mi, átlag emberek elvileg nem láthatunk, vagy csak nagyon nehezen vesszük észre. Richard pedig elindul Ajtó után, hogy visszakaphassa életét, eközben pedig találkozik egy sor nagyon szerethető karakterrel: Anesztézia, A Vadász. Majd miután megtalálta Ajtóékat, csatlakozik hozzájuk, ugyanis a lány a szülei gyilkosát keresi. Ajtó édesapja naplójában pedig utalást talál Islingtonra, az angyalra, hogy őt kell megkeresni.

Lehet, hogy én olvastam keveset, ez előfordulhat, de engem kifejezetten meglepetésként ért a gyilkos kiléte. A könyv letehetetlen, szinte egy huzamban olvastam el (ahogy az iskola engedte:)). Imádtam a karaktereket, a mindig üzletelő de Carabas márkit és Mr. Croup és Mr. Vandemar figuráit is.

Kedvenc karakter: Richard, de Carabas márki, Mr. Croup és Mr. Vandemar

Ami kifejezetten tetszett: Az egész világ, az elfeledett dolgok helye a Lenti London, egyszerűen beleszerettem, ha lehet ilyet mondani. :) Amit még szerettem: a karakterek.

Ami nem tetszett: Olyan nem volt. :)

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, bár picit rózsaszín. Viszont az eredeti sorozatban is minden mindig rózsaszínben van megvilágítva, az egy kicsit zavaróbb.