Az olvasás hét hete - Első hét

Nos, elkezdődött az Olvasás Hét Hete nevű esemény, amit a molyon szerveztek és bár én az elsők között iratkoztam fel, mert imádom magam túlvállalni azóta minden frappánsan meg lett szervezve és már 100 fölött van a résztvevők száma. Először is köszönöm Andiamónak, aki volt olyan türelmes és mindent szépen kidolgozott/megszervezett, és kiélhetem miatta a cikkírási szenvedélyemet.

Szóval a lényeg, minden héten adott négy téma, amiből szabadon lehet választani, hát én leszek olyan kukac, hogy az első héten mind a négyről írok, bár kettőt egybe kell vonnom, mert nekem az nagyon fedi egymást.

Az első könyvélmény(ek) ÉS Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?

Én utáltam olvasni, gyűlöltem a könyveket, édesanyám is csak úgy tudott rávenni kötelezőkre, ha felolvasta nekem. Nem értettem, mire jó az olvasás, oké, vannak betűk értem én, mondatok, történetek, és nekem ez jónak kéne lenni? Alapvetően a meséket szeretettem kicsiként (nem nézni, hallgatni), de valahogy ennél tovább nem jutottam. Édesanyám, aki nagyon nagy könyvmoly (talán egyszer ráveszem, hogy feliratkozzon a molyra is), elkezdett aggódni, hogy milyen tuskó leszek én így, ha nem olvasok. Megnyugtatásként hozzáteszem, édesanyám durvább szót használt. :D

Szóval édesanyám kétségbeesve próbált valami olyan könyvet keresni, amivel megszerettetheti velem az olvasást, időközben pedig tombolt a Harry Potter láz, amit szívből gyűlöltem. Minden barátomat, osztálytársamat elvarázsolta ez az ifjú gyerek, aki majd megváltja a varázs világot, én pedig csak ültem és hevesen utáltam, mert mekkora hülyeség ez is, biztos nem jó, fújj. Aztán nem úsztam meg, barátnőm elrángatott moziba és kész, végem volt, Harry Potter fanatikusként tértem haza, így édesanyám végre ötletet kapott, milyen könyvet is vegyen nekem. Úgy volt vele, hogy annyit tudott róla, hogy könnyen olvasható, a gyerekek imádják, hát uccu neki.

Mondanom sem kell, két nap alatt kiolvastam a Harry Potter és a Titkok Kamráját, ami azért furcsa, mert előtte soha a büdös életben egy könyvet sem olvastam, ezt pedig nem bírtam letenni. Így mint sok mást az én generációmból, 11 évesen magával ragadott a Potter láz.

Hogy ezek után milyen könyvek következtek? :D Ki találja ki? Igen, Anita Blake. Ez volt 14 évesen az a sorozat, ami teljesen magával ragadott, egy nap/egy kötet gyorsasággal haladtam és rájöttem, hogy én szeretem az urban fantasyt. Nos, ezek után a kedves Agave kiadó könyveit vadásztam, ami fantasy: lásd Csillagpor. Ezek után lettem Neil Gaiman fanatikus, a többi pedig már történelem.

Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette

Nyilván vannak a Mazochista Moly könyveim, amiket nem csak én utálok, így azokat nem sorolhatom ide. Végül is ide lehet sorolni a két Harry Potter kötetet, amiket alig-alig olvastam: Az Azkabani Fogolyt és a Főnix Rendjét. Az utóbbit csak kétszer olvastam, emlékszem, mennyire vártam rá, hiszen ott volt egy kis szünet, nem is egy éves, mire megjelent a várva várt ötödik rész, alig kaptam levegőt (SZÓ SZERINT!), mikor a kezembe foghattam, és… végtelenül untam. Míg a harmadik rész csak szimplán nem a kedvencem, és mindig szenvedek rajta, az ötödik rész egyszerűen borzalmas és számomra a sorozat utolsó darabja értékrendben. Hosszú is, unalmas is, és lényegében Harry olyan, mintha menstruálna. (Itt született meg a Capslock!Harry kifejezés.)

A másik kiemelkedő ilyen könyv a Darren Shan: Rémségek Cirkusza. Minden barátom, fiú/lány/stb. imádja mai napig, és hát eleve szerettem a vámpírokat, és hallottam, hogy ez is ilyen epikus nagy sorozat, mint a HP. Erre kaptam valami olyat, amibe se beleélni nem tudtam magam (talán azért, mert fiú a főszereplő), semmi nem derült ki a világból az első részben és gyakorlatilag semmi sem történt. Akkoriban még nem voltam MM, ezért a sorozatot félbehagytam. Nem nyilatkozom róla, hogy rossz, inkább azt mondom, hogy nem az én stílusom, és egyszerűen nem jött be. Talán egyszer nyomás hatására (szia, Soni!) el fogom olvasni, de nem a közeljövőben.

Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Meg kell jegyeznem, hogy eddig mindig Könyvadaptációt olvastam, sebaj. Szóval kevésbé olvasott könyvek védelme: Szerintem nagyjából a blogolvasók tudják, hogy én minden angol ritkaságot is összevadászok, szóval ez egy rövid kis összefoglaló lesz, amik szerintem méltatlanul olvasatlanok talán még külföldön is, és innen követelem egy személyes hadsereggel, hogy bizony adják ki őket magyarul. :D


Amanda Marrone: Tőle eddig két könyvet olvastam, a komor, öngyilkosságot taglaló, vámpíros Uninvitedet, és a pörgős, ifjúsági fantasyt, a Revealerst. Azért szeretném bárki figyelmébe ajánlani, mert sosem cukros, amit ír, teljesen magával ragad, nem lehet letenni a könyveit, az érzelmeket piszok jól ábrázolja, és elgondolkoztat, miközben kikapcsol, és teljesen reálisan mutatja be a tinik világát és problémáit. Csak önálló köteteket ír, feltehetőleg ugyanabban a világban. Nagyon várom, hogy a többi könyvét is olvassam. (Uninvited, Revealers)

Beth Fantaskey: Nagyon kicsi a híre ennek az írónőnek. Kifejezetten laza, tini könyveket ír, fantasy témában. Sablonos, de annyira jól megírja, hogy elszórakoztat, és nem akar többnek látszani, mint ami, ezért jó. (Jessica’s Guide to Dating on the Dark Side, Jekel Loves Hyde)

Dia Reeves: Méltatlanul lepontozzák amazon.com-on, így ha a kiadók onnan nézik, hogy kiadják-e, valószínűleg sosem fog eljutni a híre Magyarországra. Amiért jó: mert horroros kisvárosos sztorikat ír, egyetlen városban, iszonyatosan jól kidolgozott karakterekkel, remek humorral és egy olyan saját világgal, ahova szívesen mennék bármikor. Furcsa, biztosan, de a szó teljesen pozitív értelmében. (Bleeding Violet, Slice of Cherry)

Ellen Hopkins: Szintén jó lenne, ha többen olvasnák itt is ott is a könyveit. Nagyon sokszor hangoztattam már, hogy tini könyvek, a tinik problémáiról. Szóval általában drog-, alkohol-, szerencsejáték függőség, öngyilkosság, nemi erőszak, öncsonkítás, anorexia, bulémia témáit feszegeti. Nyilván nem tenném kötelezővé az olvasását, de szerintem jó lenne, ha elérhetővé tennék az ilyen témájú könyveket itthon is. (Burned, Impulse, Identical, Tricks)

Mike Carey: Most nálam ő a top kedvenc író, még Gaimant is előzi, mert… Mert Carey iszonyatosan jól dolgozik a mitológiával, mint Gaiman, de ami Gaimannél nincs (karakter kidolgozás, leírások), az itt van. A komolyabb gondolatokat, a humort egy sokkal olvasóbarátabb köntösben tálalja, ezért imádom őt, és sikítozok, ha a nevét meglátom. Írt regényeket is: Felix Castor sorozat címmel, de inkább képregényíró. (Felix Castor, Lucifer, The Unwritten)

A képregényeimet nem reklámoznám itt nagyon, mert külföldön olvassák őket, és a szívemet eltölti attól a boldogság, de azért megemlíteném, hogy mit látnák szívesen magyarul a Sandman mellett: The Books of Magic (minden spin-off-fal és folytatással együtt, kivétel a Life During Wartime, mert az rossz), Lucifer, The Unwritten, The House of Mystery.