Hogy akadtam rá: Nézelődtem a Könyvmolyképző honlapján, és örömmel tapasztaltam, hogy magyar kezdő írókat is felkarolnak. Eldöntöttem, hogy végigrágom magam a magyar kupacon, és Benina története állt a legközelebb hozzám. A Boszorka démonát én és Kelly megkaptuk előre, hogy írhassunk róla recenziót.A VÁRHATÓ MEGJELENÉS IDÉN OKTÓBER!
Úgy általában az egészről: Miután Claire-ék legyőzték a zsoldosokat és békét kötöttek az Üldözőkkel, a kis csapatunk próbál minél átlagosabb életet élni. Ám a felhőtlen boldogság nem sokáig tart, mert feltűnik egy nem várt ismerős, a Bölcs rejtélyes ajándékot küld Claire-nek, és gyökerestül megváltozik az életük.
Be kell vallanom, mindig tartok a második részektől, főleg, ha trilógiáról van szó (tudomásom szerint ez csak trilógia lesz), mert mindig félek, hogy nem éri el az első szintjét. No meg a középső részeknek vannak olyan gyengeségeik, amiket az írók nehezen tudnak kiküszöbölni, mert általában érződik rajtuk, hogy csak egy átvezető rész a nagy, ütős harmadik kötethez. Ahogy kézbe vettem a kötetet ismét csalódtam, persze pozitívan, mert sikerült Beninának mindezeket kivédenie, és ismét egy nagyon jó könyvet olvashattam tőle.
De kezdjük az elején. A fogalmazás még mindig Pazar, és jólesett olyan történetet olvasni, ahol az író elbűvöl a mondataival. Mindent teljesen jól leír, és emiatt is könnyű vele gyorsan haladni. Egyből beszippant a sztori. A képek szinte filmszerűen jelennek meg az olvasó előtt, és emellől nem hiányzik az érzelmek leírása, ami szintén nagy alappillére a történetnek. Nincs is annál rosszabb, mikor a regény főtémája az érzelmi vívódás és a lelki szenvedés lenne, csak éppen az író nem tudja ezt átadni. Beninánál ettől nem kell tartani, mindent érzékletesen visszaad úgy, hogy sosem esik át a ló túloldalára.
Vagyis hiába szól a kötet lényeges része az érzelmekről, nem csak arról szól, története van, izgalmas és magával sodró a cselekménye. És A Boszorka démona pont ettől nem lett egy átlagos második rész, mert nem esett bele abba a hibába, hogy hagyja ellaposodni, mondván úgy is lesz harmadik nagy, epikus rész. Ráadásul váltott nézőpontok is vannak, ami az írót rákényszerítette, hogy nagyon vigyázzon, hogy sose áruljon el túl sokat, de az egész élvezetes maradjon. Benina ezt is megoldotta; néha két szálon fut a cselekmény, ugyanazt az időtartamot látjuk, egyik, másik szereplő szemszögéből is, de a cselekmények folyama egy percre sem válik ettől unalmassá.
Írtam már az első résznél, hogy mindegyik karakter tökéletesen kidolgozott, és igazából kedvencet nem is tudtam választani közülük. Nos, A Boszorka démonában vannak újonc karaktereink, én pedig annak ellenére, hogy abban a hitben éltem, hogy majd őket nem fogom megszeretni, tévedtem. Mindegyiküket szinte azonnal a szívembe zártam, na jó, talán az egyik főgonoszt nem, de sikerült Beninának elérnie, hogy megint nem tudok konkrét kedvenc karaktert választani, mert a főszereplők közül, vagyis, aki nem csak egy-két percre ugrik be, mindet szeretem valamiért. Ami azért nagy szó, mert hiába van kidolgozva egy jellem, nem feltétlen jelenti azt, hogy kedvelem és tudok vele azonosulni, itt pedig a szereplőgárda nagy részét imádom, és aktívan aggódom is értük.
A világkidolgozás még mindig tökéletes, csodálom, hogy ennyi saját dolgot tudott Benina kitalálni, főleg, hogy most egy picit jobban előtérbe kerül a mágia világa. Volt egy kis disztópiás beütés is a történetben, egy kis negatív jövőkép, ami nekem igazán tetszett, mert szívszerelmem ez a téma. Ez is érdekes Beninában, annyira ráérez a kedvenc témáimra, cselekményelemeimre és azokat csepegteti bele, ezért is tetszik ennyire a könyve. Mindig, ha ülök és őt olvasom, az fordul meg a fejemben, na, ennél jobb már nem lehet, majd megint beletesz az egyik saját kedvenc gondolatomból, epizódomból, én pedig megint ugrándozok örömömben. Mellesleg megismerünk jó pár új dolgot, vagy régieket jobban a mágia világából, és ez is különösen tetszett. Megjegyzés: AKAROK ÉN IS EGY POLOSKÁT!
Az utolsó fejezetek pörögtek és nem lehetett panasz az akció hiányára, emellett pedig végig egy picikét átjárta egy komolyabb hangulat. Szólt arról, hogy mi mindent tennénk meg a szerelmünkért, szerettünkért, mit áldoznánk fel értük, és a gyász feldolgozásának témája még mindig erőteljesen benne van. De jelen van az is, hogy vajon mi tesz valakit gonosszá, mitől lesz valaki jó vagy rossz.
A vége és az epilógus sugallja, hogy mit várhatunk a harmadik részben, hogy bizony lesz itt egy nagy történet, ami nagyot fog szólni, ami ütős lesz, és valószínűleg nem mindenki fogja túlélni. (Aztán lehet, csak én vagyok ennyire negatív.) Az epilógus elérte azt, amit szerintem akart és tűkön ülve várom a harmadik részt.
Benina világa magával ragadott, kikapcsolt, és megint elvarázsolt.
Kedvenc karakter: Mindenki. :D Kivétel egy-két nagyon keveset szereplő. NICE meg főleg nagy kedvenc.
Ami kifejezetten tetszett: a világfelépítés, a karakterek, a fogalmazás
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból - A hópelyhek miatt.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2011. október
Oldalszám: ??? oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése