Bíborhajú 2.
A Boszorka démona
Készülj fel! A könnycseppjeid jégvirággá dermednek!
A tiszta vérű boszorka, Claire White normális életet él, olyat, amilyenre vágyott. Kedvesével, a féldémon Kellan Blackkel egyetemre járnak és végtelenül boldogok. Az Üldözők visszavonulta, noha folyamatosan figyelik őket, a Zsoldos pedig halott.
Valaki azonban ártani jön, gyilkos szándékkal…
„A fájdalmam haragba csapott át. Hirtelen minden vörös lett.
Izzott az ég, és forróság ölelt körbe.
Kellan meghalt.
Hát kövesse őt a gyilkosa is!”
Létezhet nagyobb fájdalom?
Claire világa összeomlik, és a lelke apró szilánkokra hull.
Végtelen fájdalmában a Bölcs mutatja meg az utat, mely egy számára idegen világba vezet.
Ahonnan talán nincs visszatérés.
Segítője Az Ellenség, akiben nem lehet megbízni…
vagy mégis?
Claire-ben fellángol a Remény!
A mágiát maga mögött hagyva elindul, hogy beteljesítse a jóslatot.
Ha sikerrel jár, minden helyre jöhet,
ha nem, minden elpusztul,
vele együtt.
A varázslat mindig benned él!
„Alig két hónap telt el azóta, hogy a boszorkányok legyőzték a zsoldosokat, és egyezséget kötöttek az Üldözőkkel. Claire és Kellan új városba költöznek, elkezdik az egyetemet. Próbálnak minél átlagosabban élni. Hétköznapi életük azonban nem tart sokáig…
A Bölcs tudja egyedül, miért ad Claire-nek egy különleges ajándékot, és a Bölcs látja egyedül, ezzel merre fordul Claire élete.
Aztán hirtelen feltűnik egy soha nem látott ismerős,
és elszabadul a pokol!
Egyik csapás követi a másikat, és csupán egyetlen lény van, aki képes segíteni Claire-nek átvészelni az új helyzetet élve és ép elmével:
egy ellenség.
Képes Claire félretenni az ellenérzéseit, hogy elfogadja a gyűlölt személy segítségét? Sikerülhet megmenteni mindenki életét?”
A Boszorka démona hiába második rész, egyetlen folytatásos regény betegségével sem rendelkezik, és ez a kötet is ugyanazt a színvonalat tartotta, mint az első rész, sőt, nekem még jobban is tetszett. Benina mindent teljesen jól leír, és pont ezért könnyű vele gyorsan haladni, és ezért is szippant be egyből a sztori. A képek szinte filmszerűen jelennek meg az olvasó előtt, és mindemellett nem hiányoznak az érzelmek leírása sem, ami szintén nagy alappillére a történetnek. Izgalmas, és magával sodró a cselekménye, és bár megríkatnia nem sikerült, de a szívemet megszorongatta. Benina világa magával ragadott, kikapcsolt, és megint elvarázsolt.
A könyvről írt kritika kicsit később olvasható majd!
Addig további részletekért, érdekességekért és versenyekért nézzetek be Beninához facebookra vagy pedig az oldalára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése