Ugrás a fő tartalomra

John Green & David Levithan: Will & Will

Hogy akadtam rá: Meleg irodalmat kerestem.

Úgy általában az egészről: Will Grayson éli az életét, igazából nagyobb gondja nincsen, csak annyi, hogy a barátai eltávolodtak tőle, mert kiállt a meleg legjobb barátja mellett. Persze Will eleve egy fura szerzet, ha az életszemléletéről van szó, annyiszor megégette magát már, hogy bevezette a „Kussolj és ne törődj semmivel” alapszabályt. Tehát ha valami gondja van, próbál nem érezni, és nem mondani semmit. Talán működne is a dolog, ha az említett legjobb barátja, Tiny, nem akarná összehozni Willt egy lánnyal, és nem mellesleg Tiny nem írna az életéről egy musicalt, ami kiteregeti Will életét is.

Will Grayson éli az életét, de ő se tudja minek. Legszívesebben meghalna, depressziós, ráadásul titokban meleg is, mert nem meri elmondani édesanyjának sem, főleg nem az álbarátjának, Maurának, aki mindenáron randizni akar vele. Egyetlen fénypont az életében Isaac, akit interneten keresztül ismert meg, és azóta belé is szeretett, hiába nem látta még élőben.

A két Will Grayson élete kereszti egymást, és pont ezért kénytelenek kilépni az eddig biztonságosnak hitt burokból, ahova elvonultak a világ elől, és rá kell jönniük, hogy igenis merni kell kockáztatni, különben nem élet az élet.

Először is: fogalmam sem volt, mit várjak ettől a könyvtől, mert csak projektre válogattam ki, előtte nem hallottam róla semmit, csak annyit tudtam, hogy John Green híres író és David Levithan könyveit pedig el akarom olvasni. Nem is tudtam, hogy ketten írtak egy könyvet. Nos, sokszor gondolkoznak azon az emberek, hogyan is ír két író együtt, itt azonban nem kell töprengeni: egyik fejezetet John Green írja (a heteroszexuális Willét), a másikat David Levithan (a homoszexuális Willét). Ugye hiába lenne a fejezetek elé név írva, mivel ugyanaz a kettő, nem igazán tudnánk megkülönböztetni, hogy most ki beszél, ezért formában van megváltoztatva az egész. Míg John Green az alapszabályok szerint ír, addig David Levithan szövegében ez fel van bontva, és párbeszédeket „név: szöveg” módon tárja elénk, ami először egy picit furának tűnhet, de belerázódik az ember.

Ami még írásilag kiemelendő, hogy nagyon trágár beszéd van benne, de mit várunk őszintén tizenhét éves fiúktól? Akit zavar a sok káromkodás, bele se kezdjen, ugyanakkor nem esik át a ló túloldalára egyik író sem és nem lesz valami túlszlengesített szöveghalmaz az egész.

Térjünk rá végre a cselekményre! Nos, nagyon nem történik semmi, nincs nagyobb izgalmas nyomozás, ez nem az a fajta könyv. Egyszerűen csak két-három tinédzser életéről szól, mert bármennyire is a két Will a főhős, Tiny is nagy szerepet kap. Szóval annyi történik, hogy Tiny írja ezt a musicalt, ami az ő életéről szól és persze a heteroszexuális Willéről, és miközben küzdenek a melegek átlagos elfogadásáért, rájönnek, hogy mit is jelentenek az emberi kapcsolatok.

Mert ez nem szól másról, mint arról, hogy milyen fontosak a barátok. Hiába romantikus könyv, és a két főhős talál magának párt, Will #1 is megjegyzi élete szerelmének „Bocsi, én szeretlek, de a legjobb barátomat mindennél jobban szeretem.” És ezért is szerettem nagyon ezt a könyvet, mert mindenféle kapcsolat (romantikus, baráti, szülő-gyerek) hullámvasútját bemutatja, teljesen őszintén és reálisan. Milyen az, amikor a legjobb barátunk szerelmes és nem foglalkozik velünk, milyen az, amikor a szülők ezt és azt várnak el tőlünk és szeretnénk annak eleget tenni, milyen is az, amikor még a kapcsolat elején vagyunk, és nem biztos, hogy egyből szerelmesek vagyunk a másikba, milyen az, amikor egy kapcsolatban ki kell teregetni a múltunkat és nem tudjuk, hogy elfogadnak-e minket.

De nem csak ebben rejlik a Will Grayson, Will Grayson varázsa. Egyszerűen vicces, órákat nevettem rajta, és bár humoros könyv, nem az a vérbeli paródia. Mégis valahogy van egy kis sötét árnyalata is, nem tudom rendesen megfogalmazni. Will#2 depressziós, és elég sötéten látja a világot, míg Will#1 túl sokat csalódott és cinikus, ők kettejük narrációja eléggé negatív életszemléletet mutat be, de mindketten szarkasztikusak, és ettől lesz egy elég különös alaphangulata a könyvnek. Nem sírós, nem depressziós, de nem mondhatnám könnyed humornak sem, mert rámutat az élet negatív dolgaira. Röviden: ez is csak olyan, mint egy szelet bárki életéből: van fent és lent, van jó és rossz, van jókedv és problémák.

És erről is szól, ezért érzem egy nagyon jó tinédzser könyvnek: „Mindegy, hogy mi a problémád, mindig érdemes küzdeni.” Bár nem egy nagyon komoly témákkal foglalkozó könyv, nincs itt semmi nemi erőszak, bántalmazás, stb., de mégis az átlagos érzelmi problémákról szól.

Én mindkét Will Graysont imádtam, külföldön sokan kifogásolták, hogy túl sokat szenved a depressziós Will, hát talán mert depressziós, ami ugye betegség, nem ő választotta. Mindenesetre mivel én is elég negatív ember vagyok, ezért mindkét Willel együtt tudtam érezni, és szurkoltam neki. Ami rám jellemző, hogy én igazán el bírtam volna viselni egy Will/Will dolgot, de hát persze, ez a könyv nem erről szólt. Tiny eléggé a sztereotip meleg, hiszen állandóan azt mondja, hogy ő mennyire „csodálatos” és hát musicalt ír és énekel, de nem lehet nem szeretni a karakterét, ő az a tipikus vidám folt, teljes ellentéte mindkét Willnek. De hogy ellensúlyozzák ezt a nagyon rikító személyiségét Tinynek, azért Will#1 kapta az érzelgősebb szövegeket, amiből egy igen vicces jelenet is adódik: „Lehet, hogy Tiny a meleg kettőnk közül, de én vagyok a szentimentális.”

Bár csak azért került a kezembe, mert meleg ifjúsági irodalom, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, mert hiába nem az én alap kategóriám, vagyis se nem túl komoly, se nem fantasy, mégis az egyik legjobban megírt romantikus könyv, és megy oda a kedvenceim közé.

Kedvenc karakter: Will Grayson, Will Grayson, Tiny Cooper

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Dutton Juvenile

Kiadás dátuma: 2010. április 6.

Oldalszám: 310 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá:   Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől. Úgy általában az egészről:   Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál. Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hog