2013 legjobbjai (és persze a legrosszabbjai is)

Bár már sokan írták, hogy évzáró posztolni nagyon nem menő, engem ez sosem érdekelt. Mindig öröm leülni és elgondolkozni, hogy vajon egy-egy kategóriában számomra mi volt a legjobb, illetve a legrosszabb, és szórakoztató képzeletben véres párbajra küldeni a könyveket. (Vagy csak túl sok volt a pezsgő.)

Az idei évem katasztrofális volt, ezt előre leszögezem, ugyanis az életem minél több akadályt gördített elém, ami persze teljesen normális, hisz mi másról szólna az élet, de… Az egyik nagy bánatom viszont, hogy pont szembetegséggel küzdök, (meg mással is, amit a szemfüles olvasók úgy is kitaláltak), és idén ez a kettő összepárosítva visszadobta az olvasási sebességem. Tavaly 131 könyvet olvastam, idén ez összesen 67 lett. Ha ez nem lenne elég, idén hagytam abba a legtöbb könyvet, idén ért a legtöbb csalódás a kedvenc íróimban és nagyon várt kötetekben és idén olvastam a legtöbb semmilyen könyvet, amik nem voltak rosszak, de semmit nem váltottak ki belőlem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy rosszabb ilyen könyveket olvasni, mert semmi nyomot nem hagynak bennem, nem is szórakoztatnak és egy idő után úgy érzem, hogy egy nagy halom szürke ragacs van az agyam helyén, ha sokat olvasok belőlük. De lássuk a kiemelt könyveket!

A romantikus kategóriába azok tartoznak, ahol főszál a karakterek közötti kapcsolat, és kifejezetten élveztem is. Tavaly 12 könyv került fel ide, idén… *tücsökciripelés* összesen 2, amiből az egyik pont abuzív kapcsolatokat mutat be.

Falling for You, Az Archívum

A következő kategória a komoly témákat érintő könyvek, ami nem feltétlenül realista regényeket takar, de minden regénynek valamiféle komor hangulata van. Tavaly 12 könyvhöz volt szerencsém, idén 9-hez, ebből 1 gyermekkönyv meglepően és 1 klasszikus.

Falling for You, Amíg élek, Az Archívum, Charm & Strange, Imaginary Girls, Majd újra lesz nyár..., Győztesek és legyőzöttek, Ways to Live Forever, Wendy

 Mostanában a disztópiák és a poszt-apokaliptikus regények vonzanak a legjobban, talán mert azok sokszor ütnek meg komorabb hangsúlyt, és jobban történetközpontúak, mint a mostanában megjelent ifjúsági fantasyk. Ez lenne most a kedvenc műfajom, és bár tavaly 12 jó könyvhöz volt szerencsém, idén… 2-höz, amiből 1 felnőtt regény. Mondtam én, hogy nem volt jó év.

Fuse, Gyökértelen

A fantasy lenne a főelemem, és ugyanúgy szeretem, mint eddig, habár már néha én is előítéletesen nézek egy-két ifjúsági regényre a sok tömeggyártott társa miatt. Tavaly 23 könyv került ebbe a kategóriába, ami jól szerepelt, idén 10, ebből 6 gyerekmese (!) és 1 felnőtt könyv, ami azt jelenti, hogy az én lételememből, az ifjúsági fantasyból 3 könyvet olvastam, és ebből 1 jelent meg csak magyar nyelven is.

Nicholas St. North and the Battle of the Nightmare King, E. Aster Bunnymund and the Warrior Eggs at the Earth's Core!, Toothiana, Queen of the Tooth Fairy Armies, A Hero's Guide to Deadly Dragons, The Rising, Szörnyeteg úr, Óceán az út végén, Breath, Pán Péter, The Sandman and the War of Dreams

Ryan után szabadon, gondoltam, én is megnézem az idei legnépszerűbb posztjaimat:

10. Lisa Schroeder: Falling For You

9. Victoria Schwab: Az Archívum

8. Vivien Holloway: Pokoli szolgálat – Milyen jó magyar író művét látni a listán. :)

7. Jenny Downham: Amíg élek

6. Lauren Oliver: Rekviem

5. Alyson Noël: Everlasting – Örökké tartson

4. J. M. Barrie: Pán Péter – :D Hah, a rajongásom azért elérte hatását.

3. Julianna Baggott: Fuse

2. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

1. Cassandra Clare: Clockwork Princess – A hercegnő – Ennek aztán nem örülhettek a rajongók. :D

Tehát megállapíthatjuk, hogy igen, várhatóan a magyar nyelven megjelent könyvek kerülnek előtérbe, és meglepő, de a Csontszüret lett a 11. Tudom, hogy nem volt annyi ideje nézettséget gyűjteni, de teljesen átlagos megjelenítési száma volt, ennyit a nagy reklámról…

A Legrosszabbak avagy a Rémálom díj győztesei

1. A legrosszabb könyv: Sok könyv pályázott a címre idén is, de végül is Aimée Carter: The Goddess Inheritance nyerte el a díjat. Eme darab tökéletes példája a tömeggyártott, sablonra szabott ifjúsági regényeknek, amiket picit ötvöznek a Romana füzetekkel és kész is a nagy mitológiai katyvasz. Elvileg azt képviselné, aminek minden lánynak vágynia kéne, ezért is hordoz szerencsétlenül elég rossz üzenetet: A nő csak szülésre jó és persze a pasi az uralkodó a kapcsolatokban. Mikor lesz ennek vajon vége?

2. A legrosszabb író: Igazság szerint idén nem olvastam viccből mazochista regényt, úgyhogy egyik kedvenc Smithem sem jut be ide, viszont azt hiszem kiérdemelte ezt a címet Samantha Shannon. Nyilván nem a világ legrosszabb írója, de a Csontszüret, amit olyan sokan istenítenek, minőségre megegyezik egy közepes fanficével, aminek csak azért van olyan sok kommentje és kedvencelése, mert állandóan frissül. Valahogy Shannon is így ír, túl sokat akart, túl töményen, túl újat és ettől nem is igazán tudnám regénynek nevezni az írását.

3. Legrosszabb női főszereplő: Ezért nem meglepő, hogy Paige Mahoney (Csontszüret) nyerte el a legidegesítőbb női főhős címét, akit legszívesebben állandóan fejbe vertem volna egy adag józanésszel. Nem elég, hogy szuperkülönleges, még szuperostoba is (bár lehet ez is a különlegesképességei közé tartozik), ugyanis, ha azt mondják neki, ne menj az aknamezőre, mert meghalsz, akkor belesétál. Ráadásul végig idegesítően nyávog arról, hogy neki milyen rossz, mikor kb. ő van a legjobb helyzetben.

4. Legrosszabb férfi főszereplő: Egyetlen egy könyv kerülhetett be ide, ezért Perry (és nem a kacsacsőrű :D) a Végtelen ég alattból lett a győztes. Igazából még nem is a legidegesítőbb fajta, de teljesen hihetetlen, ahogyan öt nap alatt (meg egy kis menstruáció után) beleszeret a halálos ellenségébe.

5. Legrosszabb női (mellék)szereplő: Értelmetlen cselekménykellék, így nem is igazán lehet karakternek nevezni: Beth a Breaking Pointból.

6. Legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Damen, az Everlasting – Örökké tartson című gyönyörű sorozatzáró kötetünkből. Damen tipikusan annak példája, amikor az író bunkó, rejtélyes, ámde védelmező és szexi pasit akar írni, és ezzel sikerül a kapcsolaton belüli erőszakot pozitívnak beállítani. Damentől fél a szerelme fél, Dament engesztelgetni kell, folyton a kedvében kell járni, és csak a szex áll a kapcsolat középpontjában. Egy ilyen pasit én csak céltáblának használnék.

7. Legrosszabb gonosz karakter: Tavaly is a Halhatatlanok nyert ebben a kategóriában, és idén sincs ez másképp, mivel az összes gonosz, Haven, Roman és Drina mind visszatért, sőt még egyéb gonoszok is, és mind szivárvány aurával ölelgették főhőseinket…

8. Legrosszabb romantikus jelenet: A Halhatatlanok utolsó részében találkozhattunk olyan rendkívül romantikus jelenettel, mint például a halott lány kezének megkérése, és az se volt semmi, mikor Ever és Damen nagy szexjelenetét megkoronázzák a semmiből előtűnő tulipánok, hiába nincs egyiküknek se már ereje.

9. A rosszabb drámai jelenet: Nagy bánatomra Tabitha Suzuma: Hurt könyve kerül ide. Az írónő amúgy már bizonyított és kedvencem is lett, de ennél a könyvnél elveszett a részletekben, és nem sikerült a drámát jól ábrázolnia. A legvégső sírós jelenet pedig a hirtelen elvágás és X év múlva epilógus miatt még inkább nagyon gyenge.

10. A legrosszabb kitalált hely: A Végtelen ég alatt kapja meg ezt a helyet is, ugyanis nem csak, hogy Rossi nem magyarázza meg a világ hogyanjait és miértjeit, de ami kiderül a genetikai mutációktól kezdve a főhős szuperképességéig, az mind logikai bakis, és kártyavárként omlik össze az egész regény.

11. A legrosszabb párosítás: A Nagymester és Paige kapcsolata a Csontszüretből. Fenomenális rabszolga alternatív univerzumos fanficnek kéne látnunk, de nem hiába, hogy a legtöbb író ezt a témát nem tudja visszaadni és kezelni. Paige végig nagyszájú (ami nem épp jó életben maradási taktika), és még a vak is látja, hogy a Nagymester kedves vele, de nem, Paige hisztizik, mégis néha olyan alávetett, bántalmazott nőként viselkedik, hogy idegesítő. Ami tökéletesen megfejeli ezt a párosítást viszont nem más, hogy gyakorlatilag elméjében megerőszakolja a Nagymester Paige-t, de hé, szexi a pasi és azt mondja, hogy akartad, el kell fogadni romantikának.

Az év legjobbjai:

1. A legjobb könyv: Ó, jajj, ha Neil Gaiman ír az évben két új könyvet, az aztán elég erőssé teszi a mezőnyt. De míg teljesen élveztem az Óceán az út végént, és nagyon sok könyv tényleg megérintett, azt hiszem, Sally Nicholls: Ways to Live Forever érdemli meg ezt a címet igazán. Nem csak azért, mert friss emlék, de úgy érzem, igazán örökre nyomot hagyott bennem, és bármikor le tudom venni a polcról, hogy segítsen lelkiekben és nem sok ilyen regény akad azért.

2. A legjobb író: William Joyce! Joyce-nak szintén sokat köszönhetek ebben az évben, hiszen az Öt legenda mese az ő könyvei alapján készült, és igen, mind a könyv, mind a film valami nélkülözhetetlen dolgot adott az életemhez.

3. Legjobb női főszereplő: Pressia, a Tiszták sorozat főhőse, pont olyan, amilyennek minden főszereplő lányt szeretnék látni. Persze, hogy van mit fejlődnie, de okos, kitartó, és másokat helyez maga elé.

4. Legjobb férfi főszereplő: Hogy tavalyról idézzem magamat: „Hát ez igazságtalan küzdelem, mert teljesen elbűvölt a karakter, és másnak szerintem jó ideig esélye nem lesz, erre a címre, szóval: Hablaty, az Így neveld a sárkányodat sorozatból. Valaki nagyon szépen megfogalmazta egy internetes fórumon, hadd idézzek tőle nem éppen szó szerint: „Hablaty az a fajta fiú, akibe végtelenül szerelmes lettem volna 11 évesen.””

5. Legjobb női (mellék)szereplő: Anyatermészet, a The Guardians sorozatból, aki pár jelenet alatt simán belopta magát a szívembe, és ráadásul „csak” mesekönyv karakter. Megtört és sok mindent átélt szereplő, ugyanakkor remélem, hogy van esélye még a javulásra.

6. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Derek Souza, A Sötét erő sorozatból, idén utoljára olvashattam a kalandjait, de még mindig az a mogorva, ám tényleg szeretni való karakter, mint aki eddig volt.

7. Legjobb gonosz karakter: Pitch Black (nem vagyok hajlandó a nevét lefordítani) a The Guardians sorozatból. Okos, leleményes és tényleg gonosz, motivációval és… családdal. Nem mellesleg pedig anno ő volt a legnagyobb hős, szóval röviden a tökéletesen összetett gonosz karakter, akit felnőtt és ifjúsági irodalomban is látni szeretnék.

8. Legjobb romantikus jelenet: Ritka az, hogy a páros, akinek igazán szurkolok, összejön, de Julianna Baggottnak sikerült meglepnie, és Pressia egyik szerelmi szála nagyon megdobogtatta a szívemet, főleg a szerelmi vallomásával.

9. A legjobb drámai jelenet: Idén olvastam pár kemény könyvet, de mégis a legjobban, ami megérintett és nem szimplán sírtam rajta, hanem zokogtam, az a Ways to Live Forever utolsó oldala. Egyértelmű, hogy a főhős meghal, de az utolsó lapok annyian tökéletesen és gyönyörűen vannak megírva, hogy teljesen összetörtek.

10. A legjobb kitalált hely: The Guardians varázslatos és mesés világa nyeri meg idén ezt a címet, ahol a Mikulás, a Húsvéti Nyúl, a Fogtündér és az Álommanó ugyanolyan gondokkal küzdő emberek és lények, mint mi. És ahol a hit és a remény a legnagyobb mágia.(Amúgy meg én is akarok mozgóképes könyveket, egy saját jetit és még sorolhatnám… :D)

11. A legjobb párosítás: Dan Krokos: Hamis emlékek, ahol keresztbe kasul mindenkit párosítottam, és ebből pár még meg is történt. :D Vagyis minden páros innen.

Íme a 2013-as lista, ha van kedvetek, kommentben leírhatjátok, hogy nektek idén mi volt a kedvencetek és mi volt az év legnagyobb csalódása. Továbbra is mindenkinek kellemes könyvmolykodást 2014-re is! :)

Ha esetleg a poszt valahol olvashatatlan, a túl sok pezsgőre fogom. :D