Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta.Úgy általában az egészről: Íme a Vámpírakadémia 3. kötete. Rose mindjárt 18 lesz, és hamarosan kezdődik a terepgyakorlat, ami az előfeltétele az érettséginek. Aztán pedig Rose végre Lissa testőre lehet Dimitrijjel együtt. De hát ugye mind tudjuk, hogy milyen nehézkes is Dimitrij és Rose kapcsolata és a többi. Ha ez még nem is lenne elég, akkor bekerül a képbe, hogy Rose barátját, Masont kezdi látni. Ami ugye tudjuk, hogy miért is gond... mivel Mason meghalt. Feltehetjük a kérdést, hogy Rose akkor csak a bűntudat miatt kezdi látni őt? Kezd megőrülni? Vagy valami más húzódik a háttérben? De persze ez azon nem változtat, hogy ez megkérdőjelezi az alkalmasságát testőrként. Óh, és még valami: Rose véletlenül sem Lissát kapja terepgyakorlatra, hanem Christiant.
Mit mondjak erről a kötetről? Hozta a színvonalat, amit eddig is, megérdemli az öt pöttyöt, és felüdítő volt olvasni. Bár mondjuk Gaiman után ilyet bevágni az olvasólistámba... (Gaiman nálam túl magasra helyezi a mércét.) De visszatérve a könyvre, bár meglepődtem, hogy vastagabb, mint az eddigi kötetek, a történet sodor magával, izgalmas és soha nem laposodik el a sztori. Ezért jár a piros pötty Meadnek. Kellőképpen van benne romantika (bár nem vagyok valami nagy Dimitrij/Rose rajongó) és az izgalom. A nyomozós szál, avagy a nagy rejtély számomra nem okozott meglepetést, sem Rose "képességének" felfedezése, valahogy már lehetett sejteni eddig is, és csodálkoztam, hogy a szereplőink nem veszik észre.
A hiba talán a kötetben annyi volt, hogy ISMÉT végig kellett hallgatnunk, mi az a mora, striga, védőbűbáj, etető, dampyr, vérszajha és a többi. Egyszerűen Mead nem bízik bennünk, hogy értjük ezeket, azért jobban becsülhetné az olvasóit ennél. Még egy kis bökkenő, amit húgom is megemlített, hogy a végén, amikor futnak visszafelé haza, akkor nem értettem én sem, hogyan élték túl, hogy hogy nem támadták meg őket. Gondolom, a kötet már nem arra akart összpontosítani, volt nekünk más is, ami miatt szomorkodhattunk.
És akkor jöjjön még pár jó pont: Rose karaktere fejlődött, és Mead ügyesen is bánik ezzel, logikus és következetes, szóval gratula. A másik, hogy ismét bebizonyította, hogy egy karakter sincs biztonságban és én ezt nagyra értékelem benne. Viszont elég merész dolgot követett el a végén, és nem tudom, milyen irányba viszi tovább. Lehet belőle nagyon jó, akkor örülni fogok, de ha elnyálazza a végét, akkor csalódnék a sorozatban és az írónőben. De mivel az eddig megjelent köteteket Nancy imádta, ezért bízok benne, hogy Mead ügyesen tovább görgeti innen a szálat.
A karakterekről is essen szó: Rose még mindig szarkasztikus, Dimitrij nekem nem egy nagy pasi, eddig se tartottam annak. Imádtam Christiant és Adriant, mindkettőt simán el tudnám képzelni Rose-zal, viszont miért kapnak négy pontot a karakterek? Lissa miatt és persze Rose és a szeretem a külsőmet viselkedés miatt (ez nem baj, csak én nem tudok vele azonosulni). Lissa a végén szerintem oktalanul és végtelenül önző volt, és ez zavart...
Mellékmegjegyzés húgomnak: Nem sírtam a végén, nem, ez nem volt számomra megható. Gaiman igen. :D Ez nem.
És akkor jöjjön az, ami nem Mead hibája, de sokat levon a könyvből: A FORDÍTÓ. Vannak benne elgépelések? Biztos, bár nem vettem észre őket. Vannak benne elfordítások? Vannak. Vannak benne hülye mondatok? Igen. Például a szórendek néhol hülyén jönnek ki, de a legrosszabb, hogy a könyv szerint Rose a mora királynővel kavar... mikor éppen Adrianre gondolt Mead. És a nap nyugaton kel, és a strigák a napnyugtától félnek? Este van vagy reggel? Erre azért oda lehetett volna figyelni. És a kedvencem a "lett légyen" vagy "hamuba holt" kifejezés. Nem hiszem, hogy Rose nagyon ilyen kifejezéseket használna. Egyik barátnőm meg is jegyezte, hogy néhol ómagyar kifejezések vannak benne. A fordító kapott egy negatív pöttyöt... pedig imádom az Agavét és a munkájukat.
Kedvenc karakter: Christian, Adrian
Ami kifejezetten tetszett: Hogy Mead elhitette velem, hogy hozzá mer nyúlni a szereplőkhöz ismét
Ami nem tetszett: Egy kis írói erőltetés
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 4/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Ugye, hogy ugye? Tök azokat emelted ki és úgy, amit én is mondtam XD Annyira akkor nem tért el a véleményünk egymásétól (tittára ikrek) Igen, azt nem emeltem ki, hogy Mead nem szenved Rowling-effektben XD, de igaz :D
VálaszTörlésÉn sem sírtam a végén, bár én Gaimannál sem sírtam eddig XD (vagy lehet, hogy még nem olvastam tőle olyant, ami siratós?)
Lissát nem emeltem ki, mert ő szürke kisegér volt számomra végig ebben a kötetben... Szerintem túlontúl háttérbe szorult... (ez persze nem negatív, sem nem pozitív dolog).
És igen, a nap keleten nyugszik XD
Én speciel, amin nagyon tudok bőgni, az a Books of Magic. xD Főleg mikor Tim meghal, mikor végre rájött, hogy ki az apja. :D Az meg cserébe viszont és áááh, le se lehet írni milyen jó kis sírós izé. Bár az nem teljesen Gaiman érdeme. Hmm én a Soseholon is bőgtem... mikor *spoiler* Vadász meghalt *spoiler vége* Akkor min sírtam még? xD A Temető Könyvén, de csak mert hülye vagyok, és tök komolyan vettem az egészet, a novellákon, pl. Az élet korai Moorcrock stílusban, jézusom, életem kedvenc írása az, annyira... annyira magamra tudom venni és annyira szar érzés fog el a végén. :) Min sírtam még? Áh, inkább csak bekönnyeztem az Üvegváros végén: szegény Sebastian, szegény Jace, szegény Valentine... *spoiler* Furcsamód Maxen nem sírtam. :D *spoiler vége*
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésA twitteredről találtam rá a blogodra. Oda meg a VD feliratod alapján találtam el. Örülök, hogy fordítod, mert mindig olyan hamar vagy kész vele, én meg mindig olyan türelmetlen szoktam lenni, és már előre megnézem, és akkor bosszankodok, hogy a felét nem értettem. :D Szóval köszi a feliratozást. :)
Amikor megláttam, hogy Rose-ról meg Dmitrijről twittelsz, felröhögtem, mert én akkor fejeztem eb pont a könyvet. Aztán megnéztem a blogod, és akkor meg láttam, hogy egy ismerősömtől kaptál díjat, úgyhogy a véletlenek megint egybeestek (ahogy esetemben szoktak).
A könyvvel kapcsolatban: A fordítás nekem sem tetszett annyira, bár én nem hivatalos fordítást olvastam. Az első két könyvet kölcsön kaptam, a harmadikat meg nem akartam megvenni, meg amúgy is VD 1-2re költöttem a pénzem (ami egyébként meglepőmód sokkal jobb sorozatban), de sikerült találnom nem hivatalos fordítást, és abban egész jó mondatok voltak. Úgy értem érthető és viszonylag helyes, csak a neveket nem tudták ragozni, meg időnként fura szavakat használtak. De ez egész jó fordítás volt, olvastam én már sokkal-sokkal rosszabb nem hivatalos fordítást is.
A végén meglepődtem, viszont kellemesen csalódtam. Általában az írók nem szeretnek ilyeneket beletenni, mert akkor nem rózsaszín nyál lesz a vége, és én nem szeretem a rózsaszín nyálat. Meg sírtam is, de azért végre egy író aki nem fél kezdeni valamit a karaktereivel. Ezért is tartom jobb írónak, mint sok mostani vámpíros könyvet kiadó írót.
Adrian karaktere nekem is egyik kedvencem, és Rose, mert hasonlóan szarkasztikus, mint én. :D Dmitrijt is szeretem, hasonlít az egyik saját karakteremre. Vagy a saját karakterem hasonlít rá. :D
Rose néha nem lát rá az egyértelműre. Például, mikor Dmitirij még ki sem mondta, hogy nem ő intézte el, hogy mehessenek a tárgyalásra, már akkor tudtam, hogy ki volt az, Rose meg például nem jött rá. De tetszett a kisházas jelenet, valahogy sejtettem, hogy az jön ott. De a vége az különösen.
Szóval igen, csak ennyit akartam. Bocsi a kisregényért, szóban nem vagyok ennyire bőbeszédű, csak írásban. :)
Üdv: Fummie
Tényleg olyan, mintha olvasnátok egymás gondolataiban FFG-vel:) Neki egyébként már írtam molyon vagy kommentben a blogján, már nem is tudom hol, hogy ezt a mora, striga stb. bemutatót még a 4. részben is el kell viselni egyszer.
VálaszTörlésMit is akartam még írni? Ja igen. Nem fogja olyan vészesen "elnyálazni"(Hogy téged idézzelek). Legalábbis a 4. és 5. részt nem. És remélem a 6.-at sem. Olyan jó lenne, ha Adriannal maradna Rose a legvégén. * sóhaj*
A hazafutásos részről meg csak annyi jut eszembe ötletként, hogy talán azért nem támadták meg őket, mert még nem ment le teljesen a nap. Azt írta is hogy 15 percük van még naplementéig és nem biztos, hogy hazajutnak addig... De ez csak egy tipp.
Sírós könyvek? Na, az Üvegvárosban abszolút egyet értünk. Azt én sem bírtam ki sírás nélkül. :)A másik, ami nagyon megríkatott az Meyer Burok c. könyve. Hogy miért, azt ne kérdezd, fogalmam sincs. De ahányszor elolvasom, garantált a sírás :) Meg még volt 1-2, de azokat nem sorolnám fel.:) Még a végén azt a látszatot kelteném, hogy bőgőmasina vagyok :D
A Burkot én is végigbőgtem, de nem kicsit:D Sokszor meghatott, a végén kész voltam:)
VálaszTörlésA Blood promise végén is elmorzsoltam 1-2 könnycseppet, de az nem volt vészes.
Nancy, sehol nem szabad sejtetni VA-val kapcsolatban:P De én is nagyon kezdem megkedvelni Adriant *kacsint* :)
Nekem is Arian és Christian a kedvecem. A leírásod alpján nagyon érdekesnek hanigzik. Légyszi ha valakinek van ideje jöjjen el erre az oladra: http://alexadrown.blogsopt.com és A mit ovassak c. bejegyzésnél írjon egy kommentet, h mire szavaz
VálaszTörlésÜdv:Alexa
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésén most kezdtem bele és máris magával ragadott.
VálaszTörlésAz előző kettőt le se tudtam rakni. kíváncsi vagyok milyen lesz a 4. 5. és a 6.
Szerintem inkább ebből a sorozatból kellene filmet csinálni nem pedig a csilivili alkonyatból. Persze ez csak az én véleményem, de ha filmet csinálnak belőle remélem jó karaktereket választanak, nem pedig ilyen csöpögőseket!
Meglepődtem mikor az első részt olvastam. Új megvilágosításba kerültek a vámpírok!
A kritikáid remekek. Őszinte, ami a legfontosabb!