Benina: A boszorka fénye ajánló

Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White Boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, vagyis tisztavérű, akikből már alig él a világon, mert a varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára különös lények, a Zsoldosok kegyetlen módon végeznek sorba. Mivel a tizennyolc éves Claire szülei meghaltak, a nagybátyjánál lakik, és emberek között és akként is nő fel. Nehezen fogadja el másságát, egyszerű, átlagos tinédzser szeretne lenni. Aztán Gideont, egykori mentorát és jó barátját a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb Zsoldos menekülés közben, és Claire élete innentől kezdve megváltozik.

A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos, „sötét” srác töri meg. De miért érdekelné a félig démon, félig boszorka Kellan Blacket, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel rendelkezik? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzivitásával, az önmagában vetett hittel és a saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felette, mint valami ködös, csúszós árny… Ám csak egy valaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik és a tűz ereje mindent beburkol majd.

benina lendületes, izgalmas és lebilincselő misztikus regénye a varázslatok birodalmába kalauzol mindenkit. Az írónő ért a szavakhoz, ez nem vitás. Épp ott és akkor játszik a latin varázsszavakkal, a nagynevű elődök idézeteinek említésével, ahol, és amikor épp szükséges. A Boszorka Fénye méltó versenytársa a külföldi alkotásoknak, sőt, magasabban jobb, mint a legtöbb angol bestseller. Izgalomban sincs hiány, az események mindvégig pörögnek, és ha nem éppen a romantika, akkor az akció köti le a figyelmünket. Olvasás közben mindent magunk előtt látunk, mindent átélünk. Egyszerűen csodálatos.

Egy kis ízelítő:

"Összezavarodva néztem fel rá, először láttam tisztán izzani fekete szemeit, melyekkel már engem figyelt. Az arca ebből a közelségből veszedelmesen vonzónak tűnt, tökéletes ívű ajkának szegletében egy pillanatra újra feltűnt az a gunyoros mosoly, amit már megmutatott párszor. Zavartan félre akartam fordulni, de a pillantása rabul ejtett.
Csöndesen, majdhogynem suttogva szólalt meg.

– Mondd: vulnus curatio! – szólított fel, mintha valami parancsnok lenne, én pedig más esetben talán bosszúsan hátat fordítottam volna neki, de ezúttal képtelen voltam.
Nem értettem, mit akar ezzel, és az egész szituáció nevetségesen képtelen volt, mégis engedelmeskedtem neki.

– Vulnus curatio.

Szavaimra izzani kezdett a kezem. Éles fájdalommá erősödött az eddigi tompa sajgás, én pedig kétségbeestem. Lint kerestem a tekintetemmel, de nem bírtam elszakadni tőle, közben végig Kellan sötét szemeit néztem."


"A bibliai csapások sűrítménye vagyok. Az ördöggel a sarkamban döbbenek rá, hogy én magam vagyok a megtestesült gonoszság. A könnyeim gyilkosan maró savak, és a szeretteim tartják sáros glóriámat, miközben én szíven döföm őket. Jobb lenne, ha egyszerűen nem léteznék."

További részletekért nézzetek be Beninához.