Úgy általában az egészről: Olivia öt éves kora óta jár egyik örökbefogadó családtól a
másikhoz, az édesanyja alkoholista volt és verte, ezért kénytelenek voltak a
lányt és másik két testvérét máshol elhelyezni. Olivia azóta se látta a
testvéreit, és végtelenül magányos, mert mindenki csak továbbpasszolja őt,
ezért már aszerint az alapelv szerint élt, hogy senkit nem akar megszeretni,
mert úgy is csak fáj, ha elhagyják, és őt szabályszerűen mindig elhagyják.
Olivia a fejébe veszi, hogy ő biztos gonosz, hiszen az anyja is mindig ezt mondta,
ezért viselkedik durván mindenkivel. Viszont amikor a tizenhatodik otthonába
kerül, ahol a gyerekek nem verik meg, nem akarják megölni, végre egy kicsit
kezdi megszeretni a körülötte lévő családot, és ez megijeszti, hát még az,
amikor rájön, hogy a farm, ahol most él, babafarm volt, és az ott élő nő közel
négyszáz gyereket ölt meg. A legrosszabb viszont az, hogy ez a nő a halál utáni
életből kezdi el kísérteni Oliviát és szörnyű dolgokra készül…
Sally Nicholls ismét bizonyított, hogy lehet valami különlegeset,
érzelmileg megrendítőt írni tizenéveseknek, ugyanis ez a könyv szintén
gyermekirodalom, mégis olyan elgondolkoztató és komoly, hogy sokan azért
panaszkodnak, hogy lehet ilyet gyerekek kezébe adni. A könyv legnagyobb
varázsereje abban rejlik, hogy a főhős megbízhatatlan narrátor, és ezt már a
prológusban közli velünk Olivia, hogy nem kell neki hinnünk, sokszor szokott
hazudni, hiszen ez már reflexből jön nála, mindig is talált ki történeteket, és
a regény közepén is van karakter, aki megjegyzi, hogy az egész
szellemhistóriát, amire épül a könyv, azért szokták az emberek elmesélni, mert
így felturbózza az unalmas történeteket és drámaibb hatást ér el. A főhősünk
pedig Olivia figyelemre vágyik, annyira, hogy még nekünk, az olvasóknak is
képes hazudni.
Az alaptémát, ami az örökbefogadott gyerekek élete és az
örökbefogadási rendszer milyensége egybeolvasztja egy kísértethistóriával, és
kellemesen borzongató történetet épít a főhős belső küzdelme köré. Az egész
történet nem más, minthogy Olivia megpróbál újra bízni az emberekben és a saját
félelmeit és múltját kivetíti egy gyerekgyilkos szellemre, és ahhoz hogy
legyőzze a kísértetet a saját démonait kell megölnie. Lehet persze fantasy
történetnek is olvasni a könyvet, de mégis inkább csak egy nagyon zavart elméjű
gyerek képzelgéseiként tudtam értelmezni, és így is ugyanolyan hátborzongató
volt, mintha egy igazi szellemmel kéne megküzdenie.
A történet két szálon fut: Olivia mindennapjait látjuk a
legújabb családjánál és időrendben visszafelé megismerjük a többi házat is,
ahol járt, és ebben ez volt a legszívszorítóbb, ahogy visszafelé láthattuk,
hogyan halt ki a remény az olyan fiatal Oliviából, hogy az elején még mennyire
bizakodott abban, hogy lesz valaki, aki vigyáz rá. Mire a végére érünk és
meglátjuk, hogy az édesanyja konkrétan miket tett vele, egészen biztosan ejtünk
egy-két könnycseppet.
Ez a könyv azért durva és talán páran azért nem adnák gyerek
kezébe, mert reálisan mutatja be a rossz családokat, a családon belüli
erőszakot és örökbefogadási rendszer árnyoldalát és hiába csak egy tizenegy
éves narrációján keresztül olvassuk, nem nagy szavakkal és bonyolult
mondatokkal, ugyanúgy szíven üt. Oliviát többször bántalmazták a nagyobb
gyerekek, megpróbálták megfojtani, ellopták a cuccait, és van, ahol a
gyerekeket csak az utánuk kapott pénzért tartják, ahol akár enni sem kapnak, és
elzárják őket a pincébe. Ráadásul sokszor elválasztják a testvéreket egymástól,
mert nehéz együtt elhelyezni őket, és ennek a hatását is láthatjuk Olivián.
Amiről igazából szól a könyv, hogy bemutasson egy megtört
emberi lelket, ugyanis Oliviát annyi rossz dolog érte − amit az olvasó csak
szép lassan tud meg, hogy pontosan mi −, hogy egyszerűen már nem tud a normális
világhoz és családmodellekhez igazodni. Annyi trauma érte, hogy minden
felnőttet már figyel, hogy tudja, mikor kezdik el verni, ellopja és gyűjti az
ételt, mert nem tudja elképzelni, hogy valaki mindig fog neki enni adni, nem
érzi a fájdalmat rendesen, mert muszáj volt a testének egy ilyen védekező
mechanizmust kialakítani, elszakad a testétől és nem emlékszik rá, mit tett, és
folyamatosan pánikrohamok, szorongás és paranoia gyötrik.
Oliviának eddig csak a túlélésre kellett összpontosítania és
annyira megszokta, hogy nem is tudja, hogyan legyen gyerek és hogyan élhetne,
amikor mindenhol csak veszélyforrást lát. Mivel mindig kicsinek és
tehetetlennek érezte magát, védekező reflexből viselkedik iszonyatosan és
manipulálóan a családokkal, ahova kerül, mert akkor legalább ő irányít valamit
az életében. A történet igazából arról szól, hogy Olivia rájön, hogy talán
tényleg van más módja annak, hogy az életét élje, de nincs mágikus megoldás,
ezért még inkább valami fájdalmas érzést hagyott bennem az olvasás befejezése
után, hiába lenne reményteli a befejezés.
Mivel Olivia szellemhistóriának köze van a gyerekekhez − ami
Olivia múltját tekintve nem véletlen −, ezért az is felmerül, hogy régen mihez
kezdtek a nem kellő gyerekekkel, hogyan és miért ölték meg őket a rossz
helyzetben élő fiatal lányok, és milyenek voltak ezek a babafarmok.
Viszont Olivia mellett az új családban ott van Grace, aki egy
egyedülálló tinédzser anya, aki teljes ellentétje mind a kísértettörténetben
lévő fiatal anyáknak és Olivia édesanyjának, ugyanis nagyon szereti a lányát,
és összeszedte az egész életét érte. Ezért is gondolkozik el Olivia azon, hogy
miért szereti néhány anya a gyerekét, hogy vajon ez kötelező-e, és hogy vajon
őt miért nem szeretik, mi benne a hiba, és hiába neheztel az anyjára, valahol
mégis szereti. És Liz, az egyik nevelőszülője is megjegyzi, hogy hiába tesznek
rossz dolgokat az emberek, attól még nem lesznek feketén-fehéren jók vagy
rosszak.
A Close Your Pretty
Eyes egy reális és megható történet arról, hogy milyen szülői szeretet
nélkül felnőni, és hogy milyen nehéz túllépni az egy életre sebet ejtő
traumákon.
Kedvenc karakter: Olivia, Liz
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a megbízhatatlan narráció, a téma, A VÉGE
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból (valami eszméletlen gyönyörű és kísérteties a páraként csillogó cím és belső borítón található szellemkép)
Kiadó: Marion Lloyd
Kiadás dátuma: 2013. november 7.
Oldalszám: 240 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, szülinapi ajándék
Hát engem meggyőztél, elképesztően hangzik a könyv, biztos beszerzem könyvtárból, ha látom valahol.:)
VálaszTörlés(polaris voltam)
@Polaris: Remélem, neked is tetszeni fog. :)
VálaszTörlés