Úgy általában az egészről: Wendy Darling tudja, hogy ha majd eléri a tinédzserkort, eljön érte Pán Péter, ahogy azt a repülő fiú megtette a dédanyjával, az eredeti Wendy Darlinggal, és a családja összes női tagjával. Azt is tudja, hogy ez a találkozás és a fiatalkori beteljesületlen szerelem össze fogja törni és örökre nyomot hagy az életében, ahogy ez a családjában már hagyomány. Az eredeti Wendy az életét a pszichiátriai osztályon tölti, Jane Darling rejtélyesen eltűnt és azóta sem került elő, az ifjabbik Wendy édesanyja, Margaret pedig a válása után a férfiak karjaiban és a karrierjében keres vigaszt, míg a lányára nem igazán figyel, és a lány bármennyire is isteníti és imádja az apját, azt szintén csak a pénze és az új élete köti le. Ezért nem is meglepő, hogy mikor Pán Péter betoppan − bár nem olyan, mint amire számított és egyáltalán nincs megnyerő modora −, Wendy vele megy. Bár Sohaországban a képzeletnek semmi sem szab határt, mégis történik valami Wendyvel, amire nem teljesen emlékszik, csak hogy valaki molesztálta, és annak a valakinek kampókeze volt. De nem is ez a legszörnyűbb, ezzel megtanult együtt élni, hanem az, mikor végül haza kell térnie. A lány annyira összeomlik, hogy öngyilkossági kísérletekbe menekül.
Amikor először megláttam a könyvet, azonnal kellett nekem, olyan magával ragadónak tűnt a fülszöveg, de aztán megnéztem az értékeléseket, és bizony külföldön csak 1-2 csillagos kritikák vannak, mondván, hogy unalmas és érthetetlen, ezért féltem megvenni, végül csak megkaptam szülinapomra ezt a regényt, és abszolút pozitívan csalódtam.
Nehéz erről a könyvről írni, mert nem egy egyszerű regény, de éppen ebben rejlik a varázsa, mert ha másképpen írták volna meg, nem lenne ennyire érdekes. A történet nem izgalmas, egyszerűen egy 42 éves nő visszanéz az életére, és elmeséli, hogy mi történt vele. És mivel csak elbeszélés az egész, nincs benne sok dialógus, az egész csak visszaemlékezés, és gyors ütemben halad előre. Bevallom, néha megálltam volna és többet olvastam volna egy-egy életszakaszáról, de nem az volt a regény célja, hogy a főhős részletesen elmesélje az életét és minden problémáját ecsetelje, hanem hogy bemutassa a családi viszonyok körforgását.
Ez a könyv nem szól másról, minthogy milyen hatással van egy emberre, ha a családja törött és úgy kell felnőnie, hogyan befolyásolja a tudatalatti döntéseinket az életben és a kapcsolatok terén. A főhős egyik problémája az apjával való viszonya, ami eléggé egészségtelen, hiszen annyira vágyik az apja szeretetére, hogy már-már romantikus irányba torzul (folyton megjegyzi, hogy mennyire jóképű és szexi az apja, és hogy az apja milyen erotikusan ér hozzá), és ez tükröződik Pán karakterében is, mert Pán ugyannyira vonzó, mint az apja, ugyanúgy a repülés foglalkoztatja, és ugyanolyan gyermeki szellemű, kalandvágyó és feledékeny. Később Wendy meg is jegyzi, hogy akihez hozzámegy férfi, az is egy az egyben olyan, mint az apja.
És mivel az egyik téma a férfiak Pán Péter szindrómája, ez is merít a Pán Péter történetekből a főhős. A narrátor megbízhatatlan, és bár végig arról beszél mind a négy Darling lány, hogy Pán Péter látogatta meg őket és elmentek Sohaországba, nekem cseppet sem tűnt fantasy regénynek ez, és hiába vannak visszaemlékezések Sohaország mágikus helyére (amiket más betűtípussal is szednek, így még jobban elkülönítve a valóságos történésektől), nem éreztem őket igaznak. A főhősünk regényíró, és azzal küszködik, hogy végre felnőtteknek írjon regényeket, ne pedig gyerekmeséket, és az, hogy nekünk elmeséli az élettörténetét a valóság és a családjának olyan fontos mesekönyv összekeverésével pontosan az ő regényének tűnik. Mivel a dédanyja ismerte J. M. Barrie-t (sőt Barrie itt a dédanyjáról nevezte el a könyvbéli Wendy karaktert), érthető, hogy miért ezzel a történettel szövi össze az életét Wendy, és hogy miért Barrie-ről nevezi el a lányát.
Viszont ettől még nem lesz fantasy ez a regény − lehetne, ha valaki úgy szeretné olvasni −, de az én olvasatomban hiába mentális beteg a főhős, nagyon is jól tudja, hogy nem létezik Sohaország, csak egy párhuzam arra az időszakára, amikor elszökött otthonról. Nem írja le konkrétan, nem betűzi ki, de nagyon sokszor utal rá a narrátorunk, hogy muszáj hinnie, hogy Sohaország varázslatos volt, muszáj hinnie, hogy a világban van helye a képzeletnek és az álomvilágnak, ahova visszavonulhat, ha nehéz az élete, és vannak olyan jelenetek, amikre később rámondja, hogy nem valós, csak ő találta ki. Így végig tippelhet az olvasó, vajon éppen amit olvas megtörtént-e, hallucináció, vagy álom? És egyáltalán számít ez? Hiszen bármi is legyen, ugyanúgy formálta a főhősünket. Nem utolsósorban pedig, bár szent meggyőződése a főhősnek, hogy a lánya eljut Sohaországba és Pán Péterrel lesz kapcsolata, miután ez elvileg nem sikerül, külső szemlélőként azt írja le, hogy a lánya megszökött otthonról és az utcán él, és nem meglepően, ő is összejött egy Hook karakterrel, így számomra még inkább azt a variációt erősíti meg, hogy a narrátorunk csak mesékkel mondta el az életét és dolgozta fel a traumáit.
Ennek a rejtélynek, hogy vajon Pán Péter létezik-e, nincs konkrét megoldása, ahogy a történetnek sincs, hiszen ez "csak" egy valós női élet meséje, ami még nem ért véget, ezért tűnhet kicsit összecsapottnak a vége, de nekem tökéletes volt. Nem tudjuk meg, hogy végül a főhős és az anyja és a lánya kapcsolata milyen lesz, bár vannak rá utalások, de hát minden kapcsolat változó, a családi kapcsolatok főleg, úgyhogy egészen biztosan nem vár rájuk tökéletes boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezés. A másik kérdés, ami megválaszolatlanul marad, hogy ki erőszakolta meg a főhőst kis korában, bár ő Hooknak mondja és róla vannak rémálmai, ha nem fantasynak vesszük a történetet, akkor ez egy meg nem nevezett elkövető marad. Ugyanígy az eltűnt Jane Darling rejtélyét is csak meseköntösben kapjuk meg, így teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy vajon, mi történhetett vele.
A zseniális az ebben a könyvben, hogy úgy is lehet érteni, hogy nem mondja el konkrétan mi történt velük, ugyanolyan súlya van a tragédiáknak és a depressziónak, és be lehet azonosítani a Pán Péter mese karaktertípusait. Pán az ideális álomférfi, aki bár hanyag, de rettenetesen vonzó, Hook a veszélyes ragadozó típusú férfi, aki csak kihasználja/szexuálisan bántalmazza a nőket/lányokat, az Elveszett fiúk és lányok pedig azok, akik nem érzik, hogy szeretik őket, illetve tényleg nem szeretik őket, nincs családjuk és az utcán végzik. A tündérek az olyan fajta nők, akiket a főhős az ellenségének tekint, akik manipulálnak és "elveszik" mások férfijait, a sellők pedig a szexuális nőket képviseli, és ezzel együtt az egész Sohaországi kaland nem más, mint a főhős szexuális ébredése és azzal való küszködése, hogy hogyan is kezelje a nőket és a férfiakat az életében.
A könyv másik főtémája a család, főleg az anya-lánya viszony, és hogy ez hogyan változik a felnövéssel. A regény gyönyörűen mutatja be a szülő-gyerek kapcsolat dinamizmusát, ami nem mindig tökéletes (sőt, inkább sosem tökéletes), és ezt négy generáción keresztül láthatjuk, de főleg a főhős és az anyja és a főhős és a lánya kapcsolat van szembe állítva egymással, az egyiket a lány, a másikat az anya szemszögéből olvashatjuk, és keserédesen mutatja be, hogy mindegy néha mennyi szeretet van mindkét oldalról a kommunikációs hibák miatt lehetnek kisebb-nagyobb összezördülések. Ironikus, hogy Wendy végig azzal küzd, hogy kilépjen az anyja árnyékából (az Elveszett Fiúknál és a karrierjében is, mivel mindketten írók), és nem veszi észre, hogy a lánya is ugyanígy érez vele szemben.
A regény nem hiába viseli Az elveszett lányok címet, mert bár a Pán Péter újramesélése, inkább a lányokra/nőkre koncentrál, akik elvesznek az élet sűrűjében, és próbálják megtalálni saját magukat, ami néha annyira nehéz, hogy akár még negyvenévesen is ezzel küzd az ember. Aki valami romantikus, könnyed mesére vágyik, annak nem igazán való ez a könyv, aki viszont egy emberi lélekkel való foglalkozó, néhol kissé nyomasztó regényt szeretne olvasni, annak tökéletes.
Kedvenc karakter: mindkét Wendy, Berry
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a kivitelezés
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Simon & Schuster
Kiadás dátuma: 2004. január 19.
Oldalszám: 288 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése