Ugrás a fő tartalomra

Sally Nicholls: An Island of Our Own (A mi kis szigetünk)

Hogy akadtam rá: Sally Nicholls fanatikus vagyok.

Úgy általában az egészről: Holly árva, amikor 11 éves volt, elvesztette az anyját, 6 éves korában pedig az apját. Azért nem került csak állami gondozásba, mert a bátyja, Jonathan 18 évesen elvállalta, hogy a testvérei gyámja legyen, noha le kellett mondania így arról, hogy egyetemre menjen. Jonathan egy kávézóban dolgozva próbál elég pénzt keresni, de így is szűkösen jönnek ki és új ruhákra már nem igazán telik. Hiába élnek még a nagyszüleik, ők már annyira öregek és betegek, hogy nem tudják őket ellátni, és sokat sem tudnak segíteni, ezért is kell Hollynak vigyáznia bébiszitter helyett az öccsére, így sok mindenből kimarad és hiányolja, hogy önfeledten gyerek lehessen. Ezen a nyáron azonban Irene nagynéni kincse, amit rájuk hagy, megváltoztathatja az életüket, ha sikerül megtalálniuk.

Ha már Sally Nicholls neve szerepel egy gyászról szóló könyvön, akkor felkészültem arra, hogy órákig sírni fogok rajta. De sajnos/nem sajnos ez nem így lett, azt hiszem, ez Nicholls első igazi rózsaszín, bolyhos érzést kiváltó könyve, de még így is kellemes olvasási élményt nyújtott.

A történetet az írónő a kedves embereknek dedikálja, és meg is jegyzi, hogy tudja, hogy van sok gonosz ember, de ez a regény most nem nekik szól. És az egyetlen kifogásom ez csak ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy elég nehéz volt elhinnem, hogy amikor a gyerekek felrakják internetre a kincshez (ami nem szentimentális dolog, hanem valóban sok pénzt ér) vezető nyomokat, akkor eszükbe se jut, hogy elmegy oda más és kiássa. Persze, a gyerekfőhősünknél ez még érthető, de a felnőttekben sem merül fel ez a probléma, és nem hiszem, hogy mindenki ennyire naiv lenne.

De ezen kívül teljesen élvezhető kis kalandos könyvet kapunk, ami gyerekkönyvnek persze tökéletes, noha az alaptémákkal lehetett volna komorabb hangulata is. A fővonal az, hogy milyen is felnőni úgy, hogy nincsenek az embernek szülei vagy nincs olyan gyámszülője, aki jóval idősebb és egyfajta biztonságot tud nyújtani. Nagyon szívbe markoló mondatokkal képes hozzánk szólni a főhős, ugyanis ő írja a könyvet és mesél nekünk közvetlenül – például arról, hogy milyen az, amikor rájönnek, hogy nincsenek szülei és vagy ízléstelen kérdéseket tesznek fel neki vagy pedig a kérdezők várják el, hogy őket vigasztalják meg, mert csak a saját szórakoztatásukként élik meg más tragédiáját.

Sajnos anyagi gondok is járnak ezzel, hogy csak a testvérük tartja el őket, ezért azt is bemutatja a könyv, milyen lélekfelemésztő tud lenni, ha az ember folyamatosan a megélhetésén aggódik. Ugyanakkor azt is felhozza, hogy mindenki saját problémája teljesen jogos, hiába van az emberekben egy olyan késztetés, hogy azt mondják, örülj, hogy legalább nem éhezel, mint az afrikaiak. De még így is azt a pozitív üzenetet hordozza a történet, hogy van értelme átvészelni a nehéz időket, és hogy az az élet egy nagy kaland, mindig meg kell találni azt a nézőpontot, ami segít úgy felfogni a dolgokat, és sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az életben az egyik legfontosabb dolog, hogy jól érezzük magukat.

A másik főmotívum az emberek kedvessége és hogy mennyire fontos lehet egy-egy szó vagy gesztus is egy vadidegentől. Persze, elég idealizált volt ez a történetben, hogy mindenki segítőkész volt a szereplőinkkel, de pont ezt akarja bemutatni, hogy milyen sokra mehetnénk akkor, ha egy fokkal több emberségesség szorulna belénk. Másfelől pedig azt is bemutatja, hogy az internetes kapcsolatok ugyanúgy valódi barátságok is lehetnek, mintha személyesen ismernénk egymást, hiszen az emberek szóban is tudják egymást támogatni és az is a világot jelentheti.

A családi kapcsolatokra nagy hangsúlyt fektetett Nicholls, hiszen eleve három testvér története ez, de ugyanakkor látunk másfajta kapcsolatokat is, amik elég keserédesek. Van olyan szülő, aki nem tudja rendesen kifejezni az érzelmeit és az egész életét elvesztegette és a gyereke még a halála után sem biztos benne, hogy szerették-e egyáltalán. De előkerülnek olyan szülők is, akiket egyáltalán nem érdekel a gyerekük. Ezekkel persze azt is felveti kérdésnek Nicholls, vajon mennyire határoznak meg minket a szüleink és mennyire fogjuk elkövetni az ő hibáikat.

Az Island of Our Own képében egy nagyon aranyos és lélekmelegítő könyvet kapunk, aminek a családi kapcsolatok állnak a középpontjában, és hogy milyen sokat is tud jelenteni egy-két jótevő (akár idegen) segítsége.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: szívmelengető történet

Ami nem tetszett: egy kicsit traumatikusabb sztorit vártam :D

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Scholastic Press

Kiadás dátuma: 2015. április 2.

Oldalszám: 240 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik