Hogy akadtam rá: Szeretem az írónő könyveit.
Úgy általában az egészről: Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek
következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra
kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi
munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy
rátaláljanak.
Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is
próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben
lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El
kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t.
Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik
megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár
még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre.
Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát
és a témaválasztásait, ezért is örültem, amikor felkeresett az írónő, hogy
esetleg nem érdekelne egy előolvasói példány a nyáron megjelenő regényéből. Noha
ez a könyve thriller, itt is meglátszik, hogy Stampler legnagyobb erőssége a
karakterábrázolás, ugyanis a regény legerősebb pontja a karakterizálás és a
szereplők háttértörténete, amit csak erősít, hogy váltott nézőpontban követjük
Nicolette-et és Jacket, így mindkettejüket teljesen megismerjük.
Nicolette szála leginkább a Szökés 2. évadára emlékeztetett
(amibe az is belejátszik, hogy éppen akkor maratonoztam a sorozatot), vagyis
egyik helyről menekült a másikra és mindig kísértette a paranoiája. Élvezetes
volt olvasni egy átlagos, ám de talpra esett lány túléléséről, és leginkább az
tetszett az egészben hogyan oldja meg a dolgokat. Nicolette korán elvesztette
édesanyját és a nevelőapjával él, így az egész narrációjában volt valami
szomorkás hangulat, és habár nem látjuk pontosan, hogy mit követett el
(hidegvérű gyilkosságot vajon), egyből szimpatikus lett számomra. A
karakterének főkérdése, hogy mit képes megtenni az ember a túlélésért, sorra
látjuk, hogy az amúgy a többi embernek csak elméleti síkon megmaradó kérdéseket
muszáj megválaszolnia, például, hogy lopna-e, ha éhes lenne, hazudna-e, ha csak
így maradhat életben, és fogna-e fegyvert valakire, esetleg le is lőné az
illetőt.
Jacknek szintén nincs könnyed családi háttere: az apja nem
csak a szervezett bűnözésben vett részt, de még bántalmazta és manipulálta is a
családját. Míg a bátyja, Don, börtönben kötött ki és folytatta a "családi
üzletet," addig Jack megpróbál teljesen ellentétes lenni az apjától, de a
regény folyamán kénytelen elgondolkozni azon, hogy a genetika mennyire szabja
meg, hogy mi lehet az emberből - és attól is tartani kezd, mikor Nicolette
iránt kezd érzelmeket táplálni, hogy inkább az anyjára hasonlít, aki évekig
elnézte az apja embertelen tetteit. Jack tépelődéséről, énkeresésről, és arról
a témáról, hogy a szülők hogyan határoznak meg minket és az életünket, szintén
kellemes volt olvasni.
A történet pörgősségéhez hozzájárultak a rövid, váltott
nézőpontú fejezetek, ez a regény előnyére vált, még akkor is, ha az első
egyharmadban a két szereplő nem is találkozik. Mégis számomra az egyetlen
zavaró tényező az volt, hogy alig vártam, hogy találkozzanak és macska-egér
játékba kezdjenek, amit a fülszöveg is hirdet, hiszen az ilyesfajta dinamika -
az egyik fél nem ismeri a másik teljes személyazonosságát és az ellenfelek
közötti vonzalom − a kedvencem, mégis ez nekem elmaradt. Nicolette érthetően
szeretethiányos és sokat gondolkozik azon, élet-e az élet, ha sosem lehet
önmaga és mindig magányosan kéne élnie, ezért elfogadható volt, hogy egyből
rátapadt az első helyes srácra. Mégis… Nem tudtam átérezni egyszerűen a
vonzalmukat, Jack részéről abszolút érthetetlen volt számomra, hogy miért akar
lefeküdni azzal, aki megölte az ismerősét/barátnőjét anélkül, hogy tényleg
megismerte volna. Lehetett ez valami elemi vonzalom, csak sajnos számomra ez
nem jött át.
Noha a romantika számomra lehúzza a könyvet, attól
függetlenül tetszett a regény mondanivalója: mi az, amitől az emberben elpattan
valami és képes erőszakos dolgokra, netalántán gyilkosságra. A két karakter
nagyon jól egyensúlyozta ezt: Jack, akinek a vérében lenne az erőszak a
családja miatt, szinte sose tud ártani senkinek, Nicolette, akiről nem hinnénk
első ránézésre, hogy bármit is tenne − alkatából kifolyólag vagy mert ő a félős
lány, aki menekül − mégis képes erőszakhoz folyamodni, ha meg kell magát
védenie. És az is felmerül kérdésként vajon van-e rá jogunk, hogy így
védekezzünk? Van-e olyan szituáció, amikor az erőszak lehet a megfelelő
reakció? Ezt még jobban kihozza, hogy szinte éles ellentétként látjuk Jack
apjának tetteit és Nicolette-ét.
A könyv vége pedig teljesen kárpótolt a kicsit lassan folyó,
enyhén leült középért, ugyanis bár sejtettem, hogy mi történt Nicolette-tel,
sosem volt idegesítő vagy erőltetett az, ahogy a rejtélyt megőrizte Stampler.
És a történet zárására tényleg azt tudom mondani, hogy jól sikerült, az utolsó
záró sorok kellően ütnek, és más fényben láttam az egész történetet,
elgondolkoztam azon, hogy mennyire vezetett meg vajon az egyik narrátorunk és
mi lehet az igazi történet.
A How to Disappear
egy kellemes tini thriller noha az ízlésemnek nem való romantikával, ami
érdekes kérdéseket vet fel a túlélésről, az emberi természetről és az erőszakról.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a
vége, a karakterek és a helyzetük, a Magyarországra vonatkozó utalás :)
Ami nem tetszett: a közepe kicsit lassú, a romantika nem nekem való
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2016. június 14.
Oldalszám: 416 oldal
Honnan: kiadótól recenziós
példány
Megjegyzések
Megjegyzés küldése