Ugrás a fő tartalomra

Sally Nicholls: Season of Secrets (Titkok évadja)

Hogy akadtam rá: Sally Nicholls rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Miután Molly édesanyja meghalt, őt és a testvérét a nagyszüleikhez küldik, és a két lány két teljesen különböző módon próbálja feldolgozni az őket ért tragédiát és az apjuk depresszióba süllyedését. Míg Hannah el-elszökik otthonról és a lázadó tinédzser álcája mögé bújik, addig Mollyt leköti a férfi története, akivel egy őszi napon az erdőben találkozik. Hamarosan rájön, hogy a sebesült férfi, akit egy halom vadász üldöz nem más, mint a Tölgyfakirály, vagy más néven Zöld Ember, és a tavasz és a nyár istene, és Molly mindent megtenne, csakhogy ne veszítsen el újra valakit és segítsen a régi istenen.

Azt hiszem, ez az első Sally Nicholls könyvem, amin nem bőgtem − mert az írónő védjegye, hogy ripityára töri az olvasó szívét −, de ettől még nem lett kevésbé jó. Rövid kis olvasmány ez, mégis bekúszik az ember bőre alá, és úgy éreztem, Mollyval együtt engem is elkapott egy rövid időre a tél és a nyár, a halál és az újjászületés harca, ahogy a főhősünk feldolgozza a gyászát. Ez a könyv végül is nem más, mint egy keserédes és nagyon valós történet az elmúlásról, és hogy mit jelent halandónak lenni, és hogy milyen feldolgozni valakinek az elvesztését, és elfogadni, hogy nem élünk mindörökké, és csakúgy, mint az Örök kaland, úgy érzem, ez is egy jó könyv lehet arra, hogy a gyerekeknek, akikben felmerül ez a kérdés, odaadjuk ezt a regényt, és olvasás után/közben átbeszéljük ezt a témát.

Nem meglepően ez a könyv nem cselekményközpontú, hanem egy lassú folyású, csendes kis történet, ami nem is igazán ad választ arra a kérdésre, hogy Molly hallucinálta-e az isteneket, vagy csak kitalálta magának ezt a mesét, hogy meg tudjon birkózni a magányosságával, vagy tényleg léteznek mágikus erők. A fő erőssége a könyvnek a karakterek és a kapcsolataik, és még mindig csak ámulni tudok azon, hogy Nicholls gyermeki nézőponttal − és ezért egyszerűbb narratívával − is teljesen megfogható karaktereket és személyiségeket alkot és szívbemarkolóan ábrázolja az érzelmeket.

Remekül mutatja be a családi szeretetet és a családi kapcsolatokat: legyen az a testvérek vitáktól sem mentes viszonya, a tehetetlen apa karaktere, aki nem tudja a saját fájdalmát legyűrni, hogy a gyerekeivel foglalkozzon, később pedig úgy érzi, egyedül képtelen a szülő fogalmára, és ehhez jönnek a (valamennyire) türelmes és már majdnem mindentudó nagyszülők, akiknek persze nem sikerül mágikusan helyrehozni ezt a szerencsétlen helyzetet.

A regény egyik témája a gyász, és ezt érzékletesen mutatja be egészen attól amikor még kimondani se merik az "anya" szót, addig amíg úgy nem érzik a szereplők, hogy talán tudnak tovább élni, bár örökre marad egy lyuk a szívükben. Különösen szívfacsaró volt látni, hogy Molly mennyire közelinek érzi a halált és azt találgatja, hogy melyik szerette hal meg legközelebb, hiszen az anyja se volt idős, sem hosszantartóan beteg, így elkerülhetetlennek tartja, hogy legközelebb akár az apjától vagy a nagyapjától kelljen búcsút vennie.

"Sosem tudsz hozzászokni az életedben lévő űrhöz, ahol addig élt valaki. Egy űr, ahol azt hitted, örökké élni fognak, de egyszerűen csak kilépnek onnan, anélkül, hogy visszanéznének, vagy elbúcsúznának és eltűnnek örökre."

A gyászt és a könyv másik főtémáját, az élet-halál örök körforgását és ellentétét, Nicholls gyönyörűen keveri a fantázia világával. Ahogyan a Ways to Live Foreverben a főhős szerette a történeteket, itt is Molly imádja a könyveket, és a Nagy Vadászat mitológiáját és a görög és germán isteneket keveri egybe, néha meg-megszakítja a narrációt, hogy beillesszen egy-egy mesét, ahol szintén a veszteséget emeli ki.

Közben pedig a háttérben meghúzódó erdő a maga életével és apró halálával télen a tökéletes színteret nyújtja a történetnek, ezt amúgy csak megerősíti, hogy Molly folyton emberi tulajdonságokkal írja le a fákat, mint akik állandóan diskurálnak vagy dühösek vagy sejtelmesen suttognak. Ebbe a környezetbe tökéletesen illik a pogány kultúra és egyéb vallások élet-halál körforgásról szóló mondái, és szinte természetesnek hat, hogy istenek járkálnak a kisvárosi kertekben. Öröm volt olvasni Nicholls összes apró, nagyon jól beillesztett motívumát a halál és az élet ellentétére, és elkerülhetetlenségére, és hogyan vont párhuzamot Molly anyjának és a Zöld Embernek az elmúlása között, hogy Molly ugyanazt élte át, ugyanúgy tehetetlennek érezte magát, és az isten "halálával" dolgozza fel végre az anyjának elvesztését.

A történetnek nincs katartikus vége, mint az eddigi regényeinek, amit olvastam, de mindenesetre tökéletesen illett ehhez a történethez. Noha Molly és a családja úgy tűnik, feldolgozták a tragédiát, mégsem teljesen idilli a kép, vegyül bele egy cseppnyi keserédesség, főleg, hogy Nicholls elhinti, hogy hamarosan a két testvér felnő és nagy valószínűséggel két teljesen másfajta ember lesz belőlük, akik lehet, hogy már nem lesznek ilyen jóban, és ez is egyfajta veszteséget jelent.

A Season of Secrets egy hangulatos rövidke regény az elmúlásról és a gyászról, amibe egy cseppnyi mitológia vegyül.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a mitológia keverése ezzel

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 3/5 pontból

Kiadó: Marion Lloyd

Kiadás dátuma: 2012. március 1. (eredeti: 2009. április 6.)

Oldalszám: 272 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...