Ugrás a fő tartalomra

Melissa Marr: Made for You (Neked szánt az ég)

Hogy akadtam rá: Melissa Marr rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Eva Tilling Jessup, a déli kisváros egyik legnépszerűbb lánya, szimplán azért, mert két neves és gazdag család leszármazottja, és ezért is játssza el azt a szerepet, amit tőle elvárnak: állandóan megjelenik a bulikon, amiket nem igazán élvez, és olyan fiúval randizik, aki szintén gazdag családból származik és a családja elfogad, még ha éppenséggel a régi legjobb barátjába, Nate-be szerelmes. De Nate valamilyen okokból már egy jó ideje nem beszél a lánnyal és ha teheti, nyilvánosan mindig ellöki magától, és azóta már sikerült a fiúnak a "férfi szajha" hírnévre is szert tennie, annyi lány fordul meg az ágyában. De a békés kisváros életét felbolygatja, amikor Evát valaki elüti, és a rendőrség azt gyanítja, hogy nem véletlen baleset történt. És persze, nem is, a gyilkos úgy hiszi, hogy Isten vezérli abban, hogy megtisztítsa a várost a hazugoktól, de örül, hogy Eva túlélte a balesetét, mert nyilvánvalóan Isten megkegyelmezett a lánynak, hogy a mi gyilkosunk meg tudja tanítani Evát arra, hogyan éljen tisztességes életet, és végre együtt lehet a lánnyal, mert szent meggyőződése, hogy Evát az Úr neki teremtette. Eva pedig a balesetét követően látja a körülötte lévők bekövetkezendő halálát látomásokként, amiről nem tudja, hogy csak hallucinál vagy tényleg igaziak-e…

A fülszöveg látomásos nyomozást ígért gótikus hangulattal és megszállott gyilkossal, és mivel tudom, hogy Marr nagyon jól tud hangulatot teremteni, úgy gondoltam, ez valami picit borzongató tini thriller lesz… és teljesen mást kaptam. A könyv egyetlen kiemelkedő része a gyilkos nézőpontja, ugyanis a regény felét ő narrálja, és bár nem nehéz kitalálni, ki ő (főleg, hogy nincs annyi szereplő, hogy jól összekavarjon minket), nem éreztem idegesítően egyértelműnek. Marr nem akarta nagyon titkolni előlünk, így nem is próbált félrevezetni, és az olyan frusztráló "jajj, biztos a pasim a gyilkos" elem is kimarad innen, hála az égnek.

Viszont valahogy mégis ez a könyv buktatója, ugyanis mivel tudjuk, ki a gyilkos, és a főhősök nem nagyon nyomoznak, csak az utolsó hetven oldalon kezdenek el tippelgetni, és igazából úgy jönnek rá a tettes kilétére, hogy az bevallja nekik, így nem nagyon volt feszültség, amit egy thrillerben elvárna az ember. Plusz a gyilkos szemszöge teljesen ellentétes hangulatú volt, mint a főhősöké, és így olyan érzetem támadt, mintha két különálló regényt olvasnék. Ugyanis a főhősök része nem más, mint egy romantikus regény, és őszintén én annyira nem azt akartam most olvasni…

Amit nagyon hiányoltam az pedig a látomások volt, ugyanis bár vannak, és a főszereplő teljesen reálisan kezeli őket - először azt hiszi, hogy hallucinál -, mégis úgy éreztem, ez a szál teljesen felesleges és erőltetett volt. Nagyon nagy potenciál lett volna ebben a cselekményelemben, esetleg látni, hogyan változtatja meg a halálokat Eva, hogyan próbálja megakadályozni őket, vagy hogyan jön rá lassan, hogy talán ezek nem hallucinációk. Ehelyett kapunk egy romantikus sztorit, amiben elvesznek a látomások, mert hiába látja őket a főhős, nem tesz semmit, mert mire bebizonyosodik, hogy valódiak, a gyilkos kb. már fel is fedte magát, így egyetlen mozzanatra van hatással csak Eva eme képessége: mégpedig, hogy a végén tudja, hogy a gyilkos hogyan fog meghalni, ezért nem fél belépni a kelepcéjébe.

És ez volt a másik idegesítő dolog a könyvben: míg az elején a tinédzser főhőseink tiniként viselkedtek, a végére csak sikerült beépíteni Marrnak azt a nagyon hihetetlen dolgot, hogy a tinédzserek oldják meg az ügyet a rendőrök helyett. Ugyanis a rendőrség képtelen utánanézni a gyilkos által hagyott üzenetek jelentésének (bár utalnak rá, hogy elkezdték, de mégis nem éreztem belőle semmit, hogy nyomoznának), míg a főhősünk az internet segítségével megoldja. És eléggé furának tartottam, hogy ha a gyilkos odasétált a főhős házához, és otthagyott neki ajándékokat, akkor a rendőrség hagyja, hogy a tinédzser lány egyedül maradjon otthon, nem érdekel, hogy milyen szuper jó biztonsági rendszerük van, és hogy néha eljár ott egy-két járőröző rendőr a ház előtt. Igazából mivel a főhős dúsgazdag, itt a legjobb megoldás az lett volna, ha elutazik a városból… de ez senkinek eszébe sem jut, csak hogy az ügyet megoldhassa a főhősünk.

Ami viszont kifejezetten kellemes volt a regényben az Eva, bár nincsenek nagyon kidolgozott karakterek − csak mint egy krimiben, vagyis mindenki elég felejthető −, mégis ami látszott belőle, az igazán felfrissítő volt az átlagos YA szereplők mellett. Eva azzal küzd, hogy be van skatulyázva a családja hírneve miatt, és bár nem érzi kellemesnek a helyzetet, mégis megteszi, amit tőle elvárnak, de annyira nem csinál belőle súlyos helyzetet, hogy a semmin sírna. Viszont nem is gondolja jónak, hogy Jessup városkájában az ő családjának ekkora hatalma van, és sosem él vissza vele, sőt, tesz is a társadalom által elvárt szabályokra és az embereket nem a pénzük és hírnevük alapján ítéli meg, hanem a személyiségük miatt, és hűségesen kiáll a barátai mellett.

Ami még rendkívüli volt, hogy hiába van egy lány, aki amúgy minden második YA regényben a "gonosz ellenség" szerepét kapná, Eva tudja, hogy a lány élete sem tökéletes, és bár gonosz dolgokat tesz Eva ellen, nem olyan nagy dolgok, hogy utálja a lányt, és amikor tipikusan mindenki azt a lányt hibáztatná, Eva mindenkit lebeszél róla, hogy nem ő tehet róla. Tehát végre hiányzik egy könyvből a nőkbe nevelt nőgyűlölet, és ezzel a helyzettel jó pár társát figurázza ki a regény.

Nagyon jó volt látni, hogy Eva nem buta, ha a rendőrség kérdez tőle valamit, nem próbál hazudni, nem próbálja eltitkolni a valóságban nem olyan fontos tini perpatvarokat, csakhogy nehogy folt essen valaki hírnevén, és ezzel nem generált felesleges drámát. Ezek mellett Evának vannak még nagyon reális reakciói: a balesetben egy életre megmaradó sebhelyeket kapott, és bár aggasztja őt, hogy ki hogy fog rá reagálni, és nem szereti magát a tükörben nézni, nem csak ekörül forognak a gondolatai, és tudja, hogy milyen szerencsés, hogy egyáltalán életben maradt. Attól függetlenül nagyon reális reakciói vannak arra, hogy mihez kezdjen a sebekkel az arcán, amit szintén kellemes volt látni tőle, és egy kis szomorúságot − habár nem sokat − csempészett a könyvbe.

A romantika tipikus marri romantika, ha lehet ilyet mondani, mivel eddig minden könyvében szerepelt ilyen: A legjobb barát fiú, aki helyes, menő, minden lány odavan érte, és a barátság szépen átalakul valami mássá és ezt realizálják a szereplőink. Itt is ugyanez van, és bár Eva csak későn jön rá, hogy Nate viszonozza az érzelmeit, nem szenved azon annyit, hogy a fiú nem szerelmes belé, inkább örül annak, hogy valaki támogatja és hisz benne.

Viszont megjelenik egy szintén marri fogás: a különleges képességet egyből elfogadja minden legjobb barát. Noha Grace, Eva barátja, először reálisan arra gondol, hogy Eva a fejsérüléstől lát képeket, vagy a szemével van valami (ami igen nevetséges kifogás), utána nagyon hirtelen, éles váltással már el is fogadja, Nate reakciójáról ne is beszéljünk. Így egy kicsit úgy éreztem, hogy a regény vége már összecsapottabb, hiszen minden konfliktusforrást félresöpör Marr.

A Made for You nem rossz regény, csak egy kis egyszerű romantikus történet, és abból is eléggé a tucat könyvekből való. Egy délutánra tökéletes kikapcsolódás lehet, de nagyobb mélységek nem rejlenek benne, elég felejthető történet.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a gyilkos nézőpontja

Ami nem tetszett: nincs hangsúly a látomásokon, sem a lelki traumán

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2014. szeptember 16.

Oldalszám: 368 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik