Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 10. része.
Úgy általában az egészről: Egy év telt el azóta, hogy fény derült Hablaty Rabszolga Jelére,
és ezért száműzték őt. Azóta járja a vadont a Sárkány Ékkő után kutatva, ami az
egyetlen mentsvára az embereknek a sárkányokkal folytatott háborúban, ám sehogy
sem bukkan rá még a térkép alapján sem. De Hablatynak megnehezíti a dolgát,
hogy mind az emberek, mind a sárkányok vadásznak rá: a bérgyilkos, akit a fiú
után küldenek nem más, mint a saját édesanyja, és a sárkányok közül is egy
különösen kegyetlen Háromfejű Gyilkos Árnyék ered a nyomába, aki olyan
szenvedélyesen utálja az embereket, mint Dühös, a forradalmat vezető sárkány.
"Bátorság. Neked, kedves olvasó, bátorságra lesz szükséged, hogy tovább olvass."
Ezek a sorok köszöntenek ennek a kötetnek az elején, és
valahogy tényleg, sikerült elérnie Cowellnek, hogy egy elég szomorkás és sötét
hangulatú részt írjon, pedig még mindig egy humoros meséről van szó. Csak hogy
éppen Hablaty felnőtt, ahogy már az előző részekben figyelmeztetett minket az
előszó, és ráadásként már háborúról és rabszolgaságról szól ez a rész, és noha
mellőzi a véres részleteket, mégis érződik a reménytelenség és a szomorúság a
sorok között.
"Nem minden történetnek van boldog befejezése…"
Cowell ezt a reménytelenséget zseniálisan úgy hangsúlyozza,
hogy Hablatyén kívül még két másik szereplő történetét is megismerjük, és ahogy
elmesélik neki (és nekünk) ezeket azt látjuk, hogy a történetek negatívan értek
véget, és azok, akik szereplői voltak ezeknek a meséknek annyira elvesztettek
mindenféle reményt, hogy nem is gondolnak arra, hogy valaha valami jó is
történhet velük. De mivel a kötet főmondanivalója, hogy mindig van remény, hogy
mindig megéri folytatni az utunkat és küzdeni, természetesen ez a két szereplő
kap egy-egy fajta boldog befejezést, ezzel (remélhetőleg) előrevetítve, hogy a
mi kedves Hablatyunk is így fog járni, bár a kötet végén nagyon rosszul áll a
helyzete.
A kötet fő motívuma a reménytelen helyzetben való túlélés,
és ezt csak hangsúlyozza a háború és a rabszolgák börtöne, ahol játszódik a
történet nagy része. A rabszolgák feladata, hogy Alvinnak megtalálják a Sárkány
Ékkövet, amire eddig még senki nem bukkant rá, de mivel a szabadságukat
ajánlották érte, ezért reménytelenül ássák fel a nagy síkságot. Több szereplő
pedig elkeseredetten keres valakit, hiába diktálják azt az észérvek, hogy
biztosan meghaltak, mivel persze, ez gyerekkönyv, ezért ezeknek is úgy-ahogy jó
vége lesz. Viszont Cowell azért bemutatja, hogy sajnos az élet néha
igazságtalan, és nem elég, ha az ember kitart és reménykedik.
"De néha a legbátrabb dolog, amit egy hősnek tennie kell nem az, hogy szörnyekkel harcoljon, vagy túljárjon a halál vagy a boszorkányok eszén, hanem, hogy szembenézzen a saját tettei következményeivel."
A másik nagy témája a könyvnek a tetteink következménye és
az ezekkel való szembenézés. Már az előző kötetekben is Hablatynak szembe
kellett néznie azzal, hogy ő indította el a háborút, ami mostanra már az egész
világot lerombolta, ezt most összeköti Hablaty még régebbi tetteivel, vagyis
olyan ellenségek kerülnek elő, és tesznek keresztbe neki, akikre nem is
számítana. Ezzel is hangsúlyozza Cowell, hogy bármit teszünk, lehet, nem látjuk
előre, de hatással lesz az életünkre. Hablatyot pedig szembeállítja Takonypóc
példájával, akiről még a kötet végén sem tudjuk meg, hogy melyik oldalt
választja, hogy megtanulta-e a leckéjét, de mindenesetre szembe kell neki is
néznie a múltbéli dolgaival.
Ami még felmerül témaként, ha már forradalom van, hogy
fontos megkérdőjelezni a társadalom dolgait, és mindenkinek magának kell
eldöntenie, hogy mi a helyes, mert igenis kell változtatni a társadalom rossz
szokásain. Bemutatja, hogy ha valami mellett elsétálunk és úgy teszünk, mintha
nem létezne, de mi nem veszünk benne részt, attól még valahol ugyanúgy hibásak
vagyunk, hiszen kiállhatnánk a bántalmazottakért. És bár Hablatyot azért, mert
megkérdőjelezi a tradíciókat, az elején kinézik, sőt még száműzik is, a végére
már hősként tekintenek rá, és bár nem mindenki áll mellé, mégis érezzük, hogy
elindult valamiféle változás a vikingek felfogásában.
A karakterek közül most Camicazi tündökölt, akinek a
jeleneteit mindig nagyon olvastam, de most különösen szembetűnt, hogy mennyire
a nőgyűlölő témák kifigurázása ő, vagyis amit a férfi szereplők szoktak mondani
a nőknek, azt ő teszi ezt a férfiakkal/fiúkkal. ("Te csak egy fiú
vagy!" "Szükséged van arra, hogy megvédjelek!") És nagyon szépen
játszik Cowell a tipikus "jajj, ez neked, te lány, túl veszélyes helyzet,
a hősnek egyedül kell mennie, lányok oda nem jöhetnek" dologgal, ugyanis
Camicazinak a veszély a kedvenc dolga és jól meg is mondja Hablatynak a magáét,
mikor biztonságba "parancsolják."
Amit még nagyon élveztem ebben a könyvben, az a romantika
kezelése. Cowell eddig is ügyesen bánt a témával, hogy nem úgy ábrázolta, hogy
csak egy igaz szerelem létezik egy ember életében, de ehhez most hozzátette
Vallhalarama és Pléhpofa kapcsolatát, ahol a két fél nem akarja egymást
megváltoztatni, nem állítja úgy be, hogy a szerelemért meg kell változni.
A családi kapcsolatok, ahogy már megszokott, erőteljesen
jelen vannak, és bár Hablaty és az apja között is van pár szívszorító és
szívmelengető jelenet, mégis most Hablaty és az anyja közötti kapcsolaton van a
hangsúly. Aki esetleg látta a második mozifilmet, na, ők innen merítettek
alapanyagot, és be kell valljam, ami a filmben nem tetszett, hogy milyen
egyszerűen intézik el az anya távollétét, itt azzal ellentétesen nagyon jól
feldolgozta Cowell Hablaty érthető dühét. Vallhalarama, Hablaty anyja, egy
nagyon jól összerakott karakter, az olyan anya, aki nehezen tudja kimutatni a
szeretetét, és él benne a kalandvágy, aki nem az a tipikus otthonülő
háziasszony, és ezért is volt olyan keveset Hablaty életében, amit persze,
nagyon megbánt. Komplex és nagyon megindító a kapcsolatuk, és pont ez az, amit
a mozivásznon úgy hiányoltam.
Ez a kötet is olyan, mint a többi, humoros, könnyed, de
mégis elgondolkodtató és roppant szórakoztató és izgalmas egy kis mesekönyvhöz
képest. Bár nincs olyan kínzó függővége, mégis olyan borzalmas lehetőséget
lógat be elénk Cowell jóslatokkal és az eddigi prológusokkal és epilógusokkal,
amitől elfacsarodik a szívem, és tudni akarom, hogy mi lett a sárkányok sorsa.
"Egy Fogatlan nélküli világ (…) Nem, túlságosan szörnyű volt arra gondolni."
Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Alvin, Camicazi
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a humor
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers
Kiadás dátuma: 2014. április 22. (eredeti: 2012. október 1.)
Oldalszám: 296 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék
Hablaty hogy van angolul? Jó kis sorozat lehet ez, talán egyszer kiadják magyarul is.
VálaszTörlés@Bea: Hiccup angolul. Nem hiszem, hogy folytatják a magyar kiadást. :\ A kiadó már nagyon régen befagyasztotta (az első három rész megjelent magyarul), és hiába jöttek ki a filmek, nem kezdték újra, szóval sajnos nem sok esélyt látok rá.
VálaszTörlésCsuklás? :D Nem igazán lett pontos a fordítás, de a Hablaty szerintem jobb. :)
VálaszTörlésAz kár... :(
@Bea: A "hiccup" nem csak azt jelenti. :) Igazából "problémát, akadályt" is jelent, és inkább ebben az értelemben használják a nevét, mert hogy olyan nyeszlett, hogy a törzsnek problémát jelent.
VálaszTörlés