Úgy általában az egészről: Matt öccse az iskolai zaklatások hatására öngyilkos lett, és
a fiú ezt egyszerűen nem tudja feldolgozni. Nem érti, miért várja el tőle
mindenki, hogy bocsásson meg a zaklatóknak, amikor úgy érzi, senkit sem
érdekel, mi lett a testvérével. Bár Matt küzd a rajta eluralkodó dühvel és
haraggal, de köszöni szépen, jól van, a jegyei jók, és noha nem tudja, hogy
mihez kezdjen a jövőjével, melyik egyetemre jelentkezzen, nem minden tizenéves
így van? Matt bár sok barátját elveszítette az öccsét övező botrány miatt, hálás
azért, hogy mellette van a szerelme, a számára tökéletes lány, Hayden. Noha a
lány már-már lassan fanatikusan hisz Istenben, Matt pedig ateista, a fiú nem
hiszi, hogy ez elronthatja a kapcsolatukat.
Ismét egy újabb Ellen Hopkins regény, és nem meglepő, hogy
nem kellett csalódnom a kedvenc írómban, ismét a szokásos szívfacsaró, őszinte
érzelmekkel és hiteles tinédzser karakterekkel mesél el egy olyan történetet,
ami igenis fontos üzenetet hordoz. Ennek a kötetnek a főtémája a hit és a
vallás, de ettől ne ódzkodjon senki sem − én sem szeretem az erőltetetten,
szájbarágós vallásos dolgokat −, itt főleg arról van szó, hogy mi készteti az
embereket a hit keresésére, és a vallás milyen megnyugvást jelenthet,
ugyanakkor milyen veszélyesen befolyásolható erő is lehet bizonyos karizmatikus
vezetők kezében.
A főszereplőnk, Matt, állítása szerint ateista, és az egész
történetet az indítja el, hogy egy irodalomra írt esszéje aggodalmat kelt a
tanáraiban és a pszichiáterében, ez az írása pedig arról szól, hogy mit gondol
a vallásról, és hogy szerinte miért nem létezik Isten. Végig a könyvben ezt az
esszét is olvashatjuk, ami érdekes és jogos kérdéseket vet fel, hiába
gyökerezik egy felfoghatatlan traumában az egész. Olyan kérdések merülnek fel,
mint hogyan lehetne valami mindenható hatalom, aki alapvetően jó, ha hagy
borzalmas dolgokat megtörténni (Matt öccsének, Luke-nak az öngyilkossága
például), de ugyanakkor felveti, hogy Isten nevében az emberek rémes tetteket −
háborúkat és vérontást − követnek el. Ugyanakkor Luke (visszaemlékezésekben)
elgondolkozik azon, hogy csak nem keletkezhetett az univerzum véletlenszerűen,
és még ha nem is a keresztény Isten létezik, valaminek csak kell. Előkerül az
utóélet kérdése is, nyilvánvalóan Luke esetében, de még több háttérszereplőében
is, és ezek mind-mind olyan dolgok, amikkel az életben mindenki szembenéz
egyszer − főleg tinédzserkorban, amikor kialakul az ember világképe, és ezen az
úton követjük végig Mattet. Ugyanakkor látjuk, hogy a többi karaktert mi hajtja
a hit felé: Matt anyját Luke halála, Haydent szintén, egy másik karaktert egy
halál közeli élmény vagy a szerettük majdnem elvesztése.
Ezek mellett Hopkins bemutatja, hogy milyen amikor az
emberek a saját céljukra használják a Bibliát és más emberek sebezhetőségét: van
egy-két olyan karakter, akiket nem a tiszta szívük vezet a hit útján, hanem
önelégültség, vagy egyszerűen nem bírják elviselni, hogy a saját tettükért ők a
felelősek, és ezért valamiféle felsőbb erő kezébe bízzák az életüket, és
követik a megszabott szabályokat, hogy ne nekik kelljen eldönteni mi a helyes
és mi a helytelen az életben.
De Hopkins nem veti el a vallást, sem a kereszténységet,
hanem azt mutatja meg, hogy a hit fontos része az emberi életnek, és még ha
valaki semmi konkrét vallást nem követ, akkor is milyen lelki erőt tud adni a
hit.
A hit mellett a központi kérdés, ami még foglalkoztatja a
karaktereket az az LMBT közösséghez való viszonyulás, milyen nehéz ezt bizonyos
generációknak elfogadni, illetve azoknak, akik csak a sztereotípiákat ismerik,
és ezt Hopkins összefonja a vallás kérdéssel, hiszen nagyon sokan a Bibliára
fogják vakon, hogy miért "undorító," ha valaki nem heteroszexuális.
Ezt a vak sárdobálást mutatja be egy karakterrel, aki még az Egy különc srác feljegyzései című
könyvet (aminek Ellen Hopkins nagy rajongója :D) is betiltatja az iskolában, és
a tanulóknak a mellett vagy ellen kell érvelniük, hogy jogos-e ez a cenzúra.
Persze, Hopkins kifejti a saját véleményét, hiszen az ő könyvei is folyamatosan
áldozatul esnek a tiltólistáknak, hogy a könyveknek nagyon fontos szerepe van
abban, hogy tanuljanak az emberek − empátiát, toleranciát, emberségességet, és
hogy megismerjék a számukra ismeretlen dolgok igaz valóságát.
A könyv másik főtémája a megbocsátás, nem csak Mattnek kell
megbocsátania a szüleinek, akik nem éppen tökéletesek, azoknak, akik zaklatták
a testvérét, de saját magát is okolja Luke haláláért. A többi szereplőt is
szintén bűntudat nyomasztja, habár nem mindenkinek van rá tényleg oka, mégis a
regény nagy része azzal foglalkozik, hogy milyen nehéz megbocsátani, főleg
önmagunknak, de hogy mennyire szükség van erre, ha tovább szeretnénk lépni és
feldolgozni a dolgokat.
A regény nagy varázsa számomra abban rejlett, hogy inkább a
karakterek kapcsolatára összpontosít, a két főtéma mellett nem igazán történik
semmi, hiszen Ellen Hopkins regényei sosem a cselekmény körül forognak, de itt
még inkább a lelki- és karakterfejlődésen volt a hangsúly, aminek nagy részét a
karakterek közötti kapcsolatok teszik ki. Keserédes visszaemlékezésekben látjuk
Luke és Matt testvéri viszonyát, ahol Matt teljesen magára vette a védelmező
feladatát, hiszen a szüleik nem igazán álom család. Ezért a szülőkkel való
viszony is nagy szerepet játszik: Matt mindkét szülője az alkoholba fojtja a
bánatát, illetve gyógyszerekbe, de már jóval Luke halála előtt voltak
problémáik, de a legrosszabb, hogy nem igazán tudják kezelni a gyereknevelést
sem, és Matt és Luke úgy érzik, hogy sosem elegek az apjuknak, az anyjuk pedig
nem tudja rendesen kimutatni az érzelmeit. Mattet árnyékként követik a szülei
által elkövetett hibák − félrelépés, fiatalkori érzelemmentes házasság −, és
ezt is bemutatja a regény, hogy mennyire próbáljuk elkerülni azokat a
tévedéseket, amiket a szüleink elkövettek, de Mattnek rá kell jönnie, hogy
talán ez nem is olyan könnyű, néha egész fatalistán úgy gondolja, hogy a szülei
génjei és hibái eleve meghatározzák az életét, és ebből a gondolkodásmódból
nehéz kitörnie.
Ezek miatt is Matt a Haydennel való kapcsolatába menekül −
és ez volt az igazán kedvenc részem a könyvben −, ahogyan Hopkins bemutatja a
romantikus kapcsolatok nehézségeit. Nem próbálja elhitetni velünk, hogy az első
tinédzserkori szerelem tökéletes, hogy nincsenek veszekedések és Mattnek is rá
kell jönnie, hogy egy kapcsolatért dolgozni kell, és hogy igenis mindkét oldal
hibázhat. Néha nem igazán bírtam Mattet, mert elég féltékenyen állt a
dolgokhoz, de ezt Hopkins teljesen hibaként tüntetni fel, és Mattnek ezt le is
kellett győznie magában. Végül olyan kérdésekkel kell szembenéznie a
főhősünknek, hogy vajon egészséges-e, hogy ennyire ragaszkodik Haydenhez, vajon
a gyász miatt van-e ez, és hogy azért nem akarja-e elengedni a lányt, mert már
annyi mindent elvesztett, és egyszerűen nem tudja feldolgozni a veszteséget és
a változásokat. Matt karakterfejlődése ezért valami nagyon kellemes, ahogyan
rájön, hogy ne csak tétlenkedjen, hanem tennie is kell valamit, hogy a saját
életét a kezébe vegye, felismeri a hibáit és helyre is hozza őket, miközben
megtalálja az életcélját és a helyét a világban.
Melléktörténetként előkerülnek a veterán katonák és a
poszttraumás stressz zavar témája Matt nagybátyja személyében, és a háttérben
még számos fontosabb dolgot felsorakoztat Hopkins, mint a depressziót, a
gyógyszerfüggőséget, a fiatalkori terhességet és az iskolai erőszakot,
lövöldözéseket és a fegyverviselésből adódó gondokat.
Egyetlen egy apró gondot nekem csak a legvége jelentett.
Hopkinsnál már megszoktam, hogy mindig tartogat valami érzelmileg ütőset, és
ide valahogy nem illett, hiszen nem volt olyan konfliktus, aminek tetőznie
kellett volna, viszont hirtelen bedobott egy mellékszálat, amivel nem is lett
volna gondom, ha jobban kifejti. Az utolsó pár oldalban, bár elég hatásos lett
a maga nemében, mégis úgy éreztem, hogy egy picit jobban kifejtve nagyobbat
üthetett volna.
A Rumble nem okoz
csalódást, igazi felnövésről szóló regény arról, ahogy egy elveszett fiú
megtalálja magát és a helyét a világban, felfedezi a hit és a szeretet erejét,
és rájön, hogy van miért élnie.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a téma
Ami nem tetszett: -
A történet: 6/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Margaret K. McElderry Books
Kiadás dátuma: 2014. szeptember 1.
Oldalszám: 560 oldal
Honnan: saját, e-book
Megjegyzések
Megjegyzés küldése