Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 9. része.
Úgy általában az egészről: Hablatynak és barátainak fel kell nőniük és átesniük azon a ceremónián, ami ezt jelképezi a vikingeknél. Vagyis fel kell mászniuk egy hegy meredek oldalán egyes egyedül a sárkányaik segítse nélkül, aztán pedig egy bajnokságon kell bizonyítaniuk a kardforgatási tudásukat. Ez már önmagában elég nagy kihívás lenne, de Hablaty egy éve kiszabadított egy nagyon dühös és nagyon nagy sárkányt a Berserk-szigeti kalandja közben, aki bár megesküdött rá, hogy nem fogja az embereket bántani, hazudott, ugyanis összetörték az emberek a szívét, így csak egy évet adott Hablatynak, utána megszervezi a sárkányok lázadását és lemészárol minden embert a világon. Az idő pedig letelt…
Óh, végre sötét hangulatúvá vált a történet, vagyis még jobban nekem való! Igazából egyik szemem sír, a másik nevet, mert már látszik, hogy közeleg a sorozat vége, és annyira hozzám nőtt Hablaty és Fogatlan már. Cowell a könyvet egy bocsánatkérő, megértésre intő levéllel kezdi, megkéri az olvasókat, hogy értsék meg, hogy egy idő után Hablatynak fel kellett nőnie és most már sokkal nagyobbak a tétek, és sokkal véresebbek, komolyabbak az események. És igazából erről is szólt ez a kötet: a felnövésről.
"Néha olyan gyorsan növünk fel, hogy észre se vesszük."
A hőseinknek nem csak a vikingek hivatalos próbáján kell átesnie, de lehetetlen helyzetekben kell helyt állniuk, és még súlyosabb döntéseket is kell hozniuk, amitől igazán megváltoznak és fejlődnek, mint karakter. Hablatynak ki kell állnia a saját apjával szemben, és bár eddig is a saját szívét követte a főhősünk, ez most igazán nagy próba elé állítja őt, és be kell látnia, hogy hiába szereti az apját, ő is hibás, méghozzá elég nagy dolgokban. Ez a szál egy kicsit a gyermeki ártatlanság elvesztéséről szól, és hogy milyen megtalálni a helyünket a világban és hogy a szülők viszonylatában, hogyan helyezzük el magunkat, hogyan definiálnak minket az ő ideáljaik.
Hablaty másik nagy problémája, ami igazán éretté teszi, hogy a saját hibáival is meg kell küzdenie, nevezetesen, hogy az előző részben elengedte a sárkányt, aki az egész emberiség végét tervezi, csak azért, mert annyira jóhiszemű volt és egy picit naiv. Másfelől pedig, amit az ebben a részben feltűnő gonosszal sem úgy bánik el, ahogy kéne, ezért a saját hibái kísértik végig ebben a kötetben, ami szintén lehet a felnőttség jele, amikor már nincsenek ott mások, hogy megvédjenek minket önmaguktól.
Hablaty még mindig imádnivaló szereplő, és igazán nem is működne ez a sorozat, ha nem lenne ilyen végtelenül jószívű, segítőkész és mégis esendő karakter, akivel együtt lehet érezni. A tőle már megszokott bravúrral és ésszel oldja meg a vészhelyzeteket, amit Cowell most egy világhírű hőssel von párhuzamba, aki bármennyire is karizmatikus, erős és mindenki tiszteli mégsem képes arra, amire a főhősünk. Nem utolsó sorban Cowell bemutatja, hogy a hősök bizony van, amikor vesztenek, így ez a kötet negatív hangon ér véget, és ezt is az előbb említett karakterrel állítja szembe, míg Flashburn feladja a küzdelmet, Hablaty megy tovább, pedig sokkal többet veszített, mint a másik, ezzel is bizonyítva, hogy az igazi hősöket az határozza meg, hogyan viselkednek kétségbeejtő helyzetekben.
Hablaty továbbá bármennyire is nem szeretne Király lenni, sőt törzsvezér sem, rájön, hogy nem tudja másra hárítani ezt a felelősséget, mert bármennyire is szeretné, ha más venné át a helyét, mindenki rossz választás lenne, mert nem tudják másként látni a világot. Hablaty nem csak a reményt képviseli ebben a sötét helyzetben és világban, hanem a fiatalkori tettrekészséget is, amikor az ember úgy érzi, hogy meg tud változtatni mindent, ami rossz a világban − és ezt Hablaty most a rabszolgaság felszámolásával szeretné kezdeni. Ami még keserédesebbé teszi a történetet, hogy az eddig nyolc köteten érett szerető, de teljesen nem megértő kapcsolata az apjával most éri el a csúcspontot, amikor is a világnézetük különbségén múlik minden, és Hablaty pedig kiáll az igazáért.
Hablaty énkeresése is a vége felé tart, ugyanis végre megismeri az első Hablaty történetét − akinek szintén ugyanolyan tragikus élete volt, mint a második Hablatynak, és egy kicsit hajaz a mozi verzióra csak szomorúbb véggel −, megpróbálja megérteni, hogy mit is szán neki a sors − és rájön, hogy érdemes küzdenie, még ha úgy is jár, mint az elődei és eleve bukásra van ítélve a szebb jövőképe. Bár elfogadja a szerepét, mint vezér és mint világváltoztató erő, mint az elődei és amit a próféciák is megjósoltak, mégis azt mondja, hogy mi választjuk meg a saját sorsunkat − ezzel behozva a sors vs. szabad akarat kérdését. Kíváncsian várom, hogy mennyire fognak bejönni a jóslatok, mert ha beteljesednek, és az összes epilógus eddig arra utalt halványan, akkor nagyon fog fájni a sorozat vége. (Amit Cowell "kedvesen" előre is vetít − vajon mi történt a sárkányokkal, hogy eltűntek a föld színéről? Tényleg Hablaty fogja megölni mindet?)
A többi karakter közül most ismét Halvérnek jutott még nagyobb szerep: ő is kezd felnőni, és olyan gerincet növesztett, amit még Camicazinak sem sikerült, ezzel nagyon meglepve. Bár a saját módján, de nagy bátorságról tett tanúbizonyságot.
A családi kapcsolatok is előkerülnek, Hablaty és az apja kerül szembe a főgonoszunkkal, Alvinnal és annak édesanyjával, és ez a kettősség nagyon jól működik. Mind Hablaty, mind Alvin életét jóslatok határozták meg előre, mindketten különcnek számítanak valamilyen szinten, és a szülőjük hatalmas dolgokat vár el tőlük. Mindketten sokat szenvedtek − ahogy rá is mutat a történet, Alvin nem volt mindig ilyen gonosz, de van, akit a fájdalom és a megbántottság rossz útra térít.
Ez a kötet tényleg felnőttesebb, hiszen a karaktereink is tartanak az elkerülhetetlen felnőtt kor felé, de ugyanúgy megvan benne minden, amit eddig is szerettem: humor, kaland és egy kis szomorúság. Számomra iszonyatosan nagy függővége van, de próbálom nem túl hamar olvasni a részeket, mert ki tudja, mikor jelenik meg a legutolsó kötet, és nem akarom kockáztatni, hogy beleőrüljek a várakozásba. :D
Kedvenc karakter: Hablaty, Alvin, Camicazi, Halvér, Fogatlan
Ami kifejezetten tetszett: a téma, a vége
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Little, Brown Books for Young Readers
Kiadás dátuma: 2013. április 2. (eredeti: 2011. október 6.)
Oldalszám: 348 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, karácsonyi ajándék
Megjegyzések
Megjegyzés küldése