Úgy általában az egészről: Olivia legjobb barátja az ikertestvére, Liam, és úgy érzi,
csak rá számíthat, hiszen a szüleik egyáltalán nincsenek otthon, annyit vannak
üzleti utakon. Ám valahogy mostanában Liam megváltozott, elfelejti a közös
programjaikat, és új haverokra tesz szert, no meg egy új, rá egyáltalán nem
jellemző, komolyabb kapcsolatra, Zoey-val, Olivia osztálytársával, akit
mindenki kiutált első évben. Zoey és Olivia nem is lehetnének különbözőbbek:
Olivia dúsgazdag, Zoey családjának épp, hogy van pénze ételre, Zoeynak így is dolgoznia
kell egy gyorsétteremben, és gürcölnie az iskolában, ha bent akar maradni, mert
ösztöndíjas. Ezért is fontos számára, hogy a történelem projektje ötös legyen,
és amilyen a szerencséje pont Oliviát kapja partnerének a feladatra.
Amanda Grace az első komoly regényével belopta magát a
szívembe, és noha azóta nem igazán csillogtatta meg azt a zsenialitását, amit
akkor hozzátársítottam, mégis rendületlenül olvasom a könyveit, mert nem ír
rosszul. És bár ez a regénye sem lett sajnos tökéletes, attól még jólesett
olvasni, mert egy nagyon aranyos, könnyed középiskolai romantikus történet, ami
alapból nem lenne az én stílusom, mégis tetszett. Talán azért, mert a már
megszokott YA romantikus történet elemeit most azzal a csavarral olvashatjuk,
hogy ami fiú/lány kapcsolatnak indul, az lány/lány kapcsolattal fejeződik be,
és bár a regényre tényleg nincs jobb szó, mint egy az aranyos és kellemes,
mégsem éreztem túl nyálasnak.
És ha már tinédzser regény akkor mi más lehetne a központi
téma a romantika mellett, minthogy a karaktereink rájönnek, hogy hol a helyük a
világban, mit akarnak az élettől, hogy kik
is ők valójában, és hogy nem szabad hagyniuk, hogy az akadályok, amiket az élet
eléjük állított meghatározza őket, vagy megállítsa őket az álmaik elérésében.
Oliviának azzal kell megküzdenie, hogy a szülei a tökéletességet várják el tőle
− bár a szüleiből semmit nem látunk −, és ebből tör ki, no meg ráébred arra,
hogy talán követett el ő is hibákat, és ezt megpróbálja helyrehozni. Olivia
karakterében azt volt jó látni, hogy bár nagyon esendő és volt olyan helyzet,
amikor ráüvöltöttem volna, hogy "hé, csinálj már valamit," utána ezt
be is ismeri és helyrehozza, amit elrontott, szóval tényleg fejlődik a
karaktere, ahogy rátalál önmagára és kiáll saját magáért. Testvére, Liam, bár
nem főszereplő, ezért nem olyan látványosan, de mégis átesik egy kis
énkeresésen, ahogy azt próbálja kitalálni, milyen is az ő stílusa. Zoey pedig
rájön, hogy annyira félt attól, hogy bántani fogják, hogy ezért inkább
mindenkit elüldözött magától.
A romantika olyan, amit már ezerszer olvashattunk, a két
teljesen más helyzetből származó (egy szegény, egy gazdag) fiatal találkozása,
akik először hevesen nem kedvelik egymást, mert előítéletesek, majd szépen
lassan rájönnek, hogy mégis van bennük valami közös, és egymást a helyes útra
terelik, és olyan perspektívát nyújtanak egymásnak, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődjenek
emberként. Akik félnek attól, hogy nagyon a szerelmi háromszögön van a
hangsúly, azokat megnyugtatom, hogy bár lényeges cselekményelem, mégsem
vacillálnak rajta idegtépően, egyszerűen csak azt mutatja be Grace, hogy néha
olyan kapcsolatokba is belemegy az ember, amik egyszerűek, vagy éppen azért
mond igent valakinek, mert végre valaki észrevette, mindegy az, hogy ki. Egyféle
intő példa arra, hogy a szükségre nem igazán lehet kapcsolatokat építeni.
A család témája még hangsúlyos a regényben, bár inkább csak
a testvérkapcsolatokat láthatjuk, ahogy Zoey védelmezi a kistestvérét, és ahogy
Liam és Olivia próbálnak megbékélni azzal a ténnyel, hogy mindketten felnőttek
és másféle emberek lettek, és ezért valamennyire ketté vált az életútjuk.
És itt jönnek be a regény negatív dolgai: A szülők. Mindkét
családban a szülők sokat dolgoznak − Zoey-éknál, hogy meg tudjanak élni,
Oliviáéknál talán megszokásból? Ez nem igazán derült ki, viszont Oliviáéknál
egyáltalán elő sem kerülnek az egész regény leforgása alatt. Van egy-két
utalás, hogy üzleti úton vannak talán Európában, mégis elég kevésnek éreztem,
főleg, hogy a szereplők csak néha szomorkodnak ezen. Viszont kifejezetten
zavart, hogy egyik szülő reakcióját sem látjuk arra, ami a regény központi
témája lenne − hogy a lányuk biszexuális.
Persze, lehet mondani, hogy biztos ott olyan a közösség,
hogy mindenki mosolyogva elfogadja, de nem, én ezt nem érzem igaznak. Nem kell
minden LMBT könyvnek arról szólnia, hogy de rossz egy nem heteroszexuális
élete, de igenis a negatív reakciók sajnos a velejárói egy ilyen kapcsolatnak,
és nem is kell szomorú, reménytelen hangulatot festenie egy könyvnek, de
valamiféle reakciót szerettem volna a karakterektől. Egyedül Liam reagál
bármire is, és neki muszáj is, hiszen Zoey vele is jár… Mindkét főhősünk csak
körbe-körbe táncolta a biszexuális kifejezést, nem is igazán beszélnek róla −
ami nem gond, nem kell magukat felcímkézni az embereknek − mégis ha már minden
más területen a saját identitásukat keresték, egy kicsit több gondolatot
szerettem volna ezzel kapcsolatban. Sajnos a regény ott bukik el, ami az egyik
bája is, hogy teljesen úgy kezeli Zoey és Olivia kapcsolatát, mintha csak egy
olyan romantikus történet lenne, mint bármelyik más YA regényé, és persze az
emberek, az érzelmek ugyanazok, de a társadalom hozzáállása nem.
Felhoz pár komolyabb témát is Grace, mint az iskolai
zaklatás és a gyógyszerfüggőség, de ezek úgy elvesznek a hétköznapi
történetben, és semmilyen következményük nincsen, így nem is éreztem ezeket
teljesen szükségesnek. Ehhez még hozzájön, hogy néhol eléggé furán viselkedtek
a szereplők, például Zoey meggyőződése, hogy ha jobb környékre költöznek, akkor
nem fogják zaklatni az iskolában a testvérét − amit nem igazán értettem, hiszen
mindenféle emberek között vannak nem kedves természetűek, és Grace egy kicsit
nem igazán tudta a szegénység témáját jól kezelni. Valahogy olyan kizökkentő
dolgok voltak Zoey családi körülményei között, amit nem tudtam összeegyeztetni
a teljes letargiával, amit érzett a lány.
De összességében a No
One Needs to Know egy könnyed és szórakoztató regény, ami nyárra vagy
nyárutóra tökéletes. Aki nem egy teljesen reális LMBT regényt vár tőle, vagy
csak szimplán nagy romantika rajongó, annak nyújthat egy pár kellemes órát.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: szórakoztató
Ami nem tetszett: az LMBT szál nem annyira kidolgozott, néhány komoly téma csak úgy eltűnik, a "gonosz" elég papírmasé karakter
A történet: 4/5 pontból
A karakterek: 4/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Flux
Kiadás dátuma: 2014. szeptember 8.
Oldalszám: 240 oldal
Honnan: saját, e-book
Megjegyzések
Megjegyzés küldése