Ugrás a fő tartalomra

Lisa McMann: Dead To You (Számodra én nem létezek)

Hogy akadtam rá: Akartam még egy esélyt adni Lisa McMann-nak.

Úgy általában az egészről: Ethant elrabolták a saját házuk elől, amikor hét éves volt, most, kilenc év elteltével haza került, és egy borzalmas élet áll mögötte. Nem vágyik másra, csakhogy visszailleszkedjen a családjába, de már nem csak egy öccse van, időközben született egy húga is, és ezért úgy érzi, hogy ők már túlléptek rajta. Ezen igazán az sem segít, hogy az elrablója rendesen összezavarta és ezért nem is emlékszik az elrablása előtti időkre. Vajon sikerül belerázódni a normális életbe Ethannak egy szerető család segítségével?
Annyira féltem ettől a könyvtől, mert Lisa McManntól olvastam már könyvet (Cryer’s Cross), és nem igazán nyerte el a tetszésemet, hogy annyira nem arról szólt a történet, mint amivel eladták, és hirtelen egy romantikus könyvet kaptam. Hogy miért is írom ezt? Mert valahol a Dead to You is ettől szenved (hívhatjuk ezentúl ezt a kórt mcmannizmunak), de mégis nekem nagyon tetszett.

Igazából cselekmény az nem sok van benne, ha valaki azt hiszi, hogy majd jól kinyomozzuk ki rabolta el Ethant és miért, akkor bizony csalódás fogja érni. És valljuk be, hogy lenne az már reális, hogy egy traumát átélt, poszt traumás stressztől szenvedő tinédzser majd nekiáll nekünk Sherlock Holmest játszani. Ez nem más, mint egy családi dráma, hiszen egy összetört családot látunk, akiknek az egyik legrosszabb dolgot kellett túlélnie, hogy nem tudják él-e még a fiuk/testvérük, erre KILENC év után előkerül, ami önmagában egy csoda és egy komoly történet boldog vége… is lehetne.

De mivel emberek vagyunk és van egy halom érzelmünk, amik rendesen össze tudnak minket zavarni. És bár maga a könyv alapfelállása egy Különleges Ügyosztály (tévésorozat, utána lehet nézni, szexuális ügyekkel foglalkoznak, vagy pedig azokkal, ahol gyerekek az érintettek) rész tipikus példája, mégis ez arról szól, hogy mi van utána, hogy milyen nyomot hagy egy ilyen szörnyűség az embereken.

Ott van Ethan, akinek sok borzalmat kellett átélnie, hiszen elrablója otthagyta örökbefogadásra, és az ilyen otthonok nem mindig épp arról híresek, hogy milyen kedvesek ott az emberek, ezek után pedig az utcán kellett élnie. Noha ezekbe nem kapunk annyi belátást, mégis azért érezzük, hogy ott hagyta ez a nyomát Ethanon, csakúgy, mint az, hogy az elrablóját az anyjának hitte, és hiába nem volt tökéletes mintaszülő, szerette, hiszen mást nem ismert, és ezt is nehezen dolgozza fel. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ennyi nélkülözés és kemény élet után belecsöppen a szerető szülők és (egy kicsit bajos) testvérek közé.

Olyan kérdéseket vet fel ez a könyv, mint a szülői szeretet, hogy mennyire alapvető egy ember életében, és hogy akár kilenc év távollét után is ugyanúgy működhet. Persze az egész a család és az identitás kérdését boncolgatja: Ethan tudja, hogy milyen szülők nélkül, az utcán élni, és ezért egy kicsit felnőttesen nézi az olyan dolgokat, mint egy délután az apjával, amit a legtöbb fiatal lenéz, és húzza rá a száját. Szintén ez a könyv is (mint az Alchemy of Forever) egy kis fényt vet arra, hogy nem mindig jó lázadozni, hiszen mennyi értékes pillanatot elveszít vele az ember. Ezek mellett persze Ethan keresi önmagát, hiszen hallja, hogy mit szeretett kiskorában, de ugyan ki ne változna meg, és még igazán arra se gondolt, hogy mit akar az élettől, eddig az utcán csak a túlélésért küzdött.

Mint mondtam ezeken kívül nem sok minden van benne, és a mcmannizmus miatt a közepétől a könyv átvedlik egy romantikus regénybe, ugyanis Ethan rájön, hogy a legjobb barátja kiskorában a nagyon is szexi lány volt a szomszédból. Nem mondom, hogy nem tetszett maga a kapcsolat leírása, és sajátos értelmezésem is van rá, hiszen Ethan vágyik a szeretet bármilyen formájára, ezért mondhatjuk, hogy kellett ez ide, de egy kicsit felborítja a hangulatot.

Annyit mondok, hogy a történet néha elgondolkoztat, de nem annyira nagyon, néha elborzadunk, hogy ilyen tényleg megtörténhet, de leginkább a vége az, ami úgy igazán gyomorszájon vágja az embert, és ül, és néz előre. Bár nem egy nagy könyv, se hosszra, se tartalomra, mégis azt mondom a vége-hangulatért megérte elolvasni.



Kedvenc karakter: Gracie

Ami kifejezetten tetszett: az alaptéma, a vége

Ami nem tetszett: a romantikus közjáték

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2012. február 7.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...