Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll.

Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni.

Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képessége, mint a Chloenak. Aztán a végén, amikor kiderül, hogy mi húzódik meg a háttérben, egy kicsit csalódott voltam, mert egy enyhén összecsapottnak érződött, részben a könyv rövidsége miatt is, de igazából semmi konkrét magyarázatot nem kapunk, ami nem zavart volna, ha nem erre épít javarészt a történet.

A Cainsville sorozatában felbukkanó történetmorzsa és helyszín itt kerül kifejtésre, mert Armstrong annyira szereti a régi kísérleteket és azt, hogyan bántak a mentális betegekkel, hogy elég kutatási anyaga volt, mikor felkérték ennek a történetnek a megírására, hogy kiélhette magát. Ezért is olyan érzésem támadt – főleg mert egymás után olvastam sok Armstrong könyvet –, hogy igen, ez megint a már jól bevált téma nála, de ettől még cseppet sem lesz unalmas, mert nem erre a rejtélyre építi az egész könyv a csattanóját, hanem inkább a szellemek utáni nyomozásra elhagyatott helyen, ami kellemes borzongást nyújt.

Igazán "armstrongosan" nem csak egy pörgős nyomozási szál van, hanem akad bizony humor és romantika is, és még mindig úgy vagyok vele, hogy Armstrong az egyetlen írónő, aki biztosan olyan romantikus szálat, kémiát és evődést ír a karakterek közé, hogy még engem is rá tud venni, hogy egy párosnak szurkoljak. Ez itt sem volt másként, imádtam olvasni Tess és Jackson ismerkedéséről és lassan kibontakozó vonzódásukról.

Mivel Tess árva és ifjúsági regényről is van szó, a központi téma az énkeresés és hogy mit is szeretne a főhősünk az élettől, és hogy mennyire bénító is lehet, ha kikerül valaki a nagyvilágba, hiába is vannak tervei, attól még fel kell fedeznie önmagát. Tess még azzal is küszködik, hogy mennyire határozzák meg őt a szülei, hiszen nem is ismeri őket, viszont valószínű, hogy tőlük örökölte a képességét. Ezzel Armstrong játszik egy kicsit azzal, hogy mennyire határoz meg minket a genetika, de ugyanakkor a végső döntés mégis a mi kezünkben van, hogy mi lesz belőlünk.

Ezek mellett mivel még az 1960-as években játszódik a történet, a lányoknak még nehezebb helyzete van, mint most, így egy kicsit a szexizmus kérdése is felmerül, főleg, hogy Tessnek egyedül kell boldogulnia a nagyvilágban és nem veszélytelen egyedül utaznia. Illetve azzal is szembesülnie kell, hogy nőként nehezebb elérnie az életcéljait.

Összességében ez egy elég rövid regény, így ugyan a világfelépítés látja ennek kárát, de cserébe egy izgalmas, kellemesen borzongató tini történetet kapunk, a megfelelő mennyiségű romantikával és humorral, ahogy már Armstrongtól megszokhattuk.

Kedvenc karakter: Tess, Jackson

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a kísérteties hangulat

Ami nem tetszett: a fantasy szál összecsapott magyarázata

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Orca

Kiadás dátuma: 2015. szeptember 29.

Oldalszám: 264 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik