Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus vagyok.
Sorozat: A Köztesvilág trilógia 1. része.
Úgy általában az egészről: Joey Harker átlagos srác, próbálja túlélni az iskolát,
reménytelenül és viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges azon
kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy napon viszont úgy téved el, mint addig
sosem: átsétál egy teljesen másik világba. Kiderül, hogy világjáró, azaz képes
az összes létező világ között járni, ám ez keresett képesség, és egyből vadászni
is kezdenek rá.
Ez a regény tévésorozatnak indult − csakúgy, mint Gaiman
másik könyve a Sosehol is −, és mivel a szerzőpáros nem tudta eladni az ötletet,
megmaradtak regénynél. Amondó vagyok, hogy ebben rejtőzik ennek a könyvnek az
egyetlen hibája: Olyan, mintha csak egy forgatókönyvet olvasnék, egy vázlatot
egy olyan ötlethez, amit el akarnak nekem adni. Van potenciál a történetben, de
mivel épp csak 190 oldalas a regény alig tudott vele mit kezdeni. Úgy éreztem
olvasás közben, hogy ez az egész egy kihagyott ziccer, ezért kap csak három
pontot, mert lehetett ez sokkal több is, főleg, hogy Gaiman is az alkotók
között szerepel.
A világfelépítés abszolút érdekes lenne, a személyes kedvenc
témámat is használja fel: Mi lenne, ha minden egyes fontosabb döntéskor egy-egy
újabb világ jönne létre. Sőt az univerzum úgy is megoszlik, hogy a mágia vagy
éppen a tudomány az uralkodó az adott világokon, és két ezek köré az erők köré
épült hatalom vív egymással háborút. Az egyensúlyt pedig egy titkos szervezet,
akik csak világjárókból állnak, próbálják fenntartani. A többféle világok
közötti helyek tényleg színesek és vibrálóak, noha nagyon sok leírást nem
kapunk, viszont az egész rendszer leírása hiányos. Még több információt akartam
megtudni arról, hogy milyenek azok a világok, ahol például mindenki farkasszerű
lény vagy éppen szárnyuk nőtt az embereknek, egy csomó érdekes kulturális
különbség lehet közöttük, de erről nem kapunk beszámolót. Jó esetben is két
mondatban tudjuk meg (és akkor sokat mondtam), hogy egy-egy világ milyen.
Joey-nak kiképzésen is részt kell vennie és ez a
mágikus/tudományos iskola is annyira jó ötlet, ahol világok közötti ügynököket
képeznek, megtanulva minden világ szokását, a fizika fura törvényeit, no meg a
varázslást. Már magában ebben a történetszálban mennyi potenciál van! És ezt
megkapjuk 5 oldalban, nem többen, ugyan elég lógatnak pár tantárgy címet, de
ezen kívül szintén semmit nem tudunk meg erről.
Sajnos a vázlatosság miatt nekem az egész történet steril
volt, noha egy egyszerű kalandregény, ahol a pörgős események magukkal
sodornak, mégis az érzelmi csúcspontnak számomra nem volt semmilyen ereje,
mivel a gyors tempó és a kis terjedelem miatt a főhőst sem ismertem meg, és nem
éreztem magamhoz közel. A végefelé pedig ez a nagyon kiválasztott, nagyon
különleges főhős az arroganciájával csak még jobban szabotálta azt, hogy
megkedveljem vagy érdekeljen a sorsa.
Mindezek mellett pedig − noha nem válogatok korcsoport
szerint az olvasmányaim között − úgy éreztem, hogy ez inkább meseregény akarna
lenni az elég kétdimenziós, tipikus csábító női és a csúnyaarcú férfi
gonoszával együtt. Maga a fogalmazás, a vázlatosság azt sugallta, hogy ez
fiatalabb korosztály célozza be, pedig a főhős 15 éves, és mennyire jó lett
volna, ha Joey többféle énjét a tinédzserkori énkeresés témájára használja fel.
Őszintén nem tudom, hogy mennyi Neil Gaimant tartalmazhat ez
a regény − nyomokban felismerhető az örök kedvenc képregényem tőle, a Books of
Magic, ahol szintén a mágia és a tudomány küzd egymással egy világjáró fiúért,
viszont valahogy hiányzott nekem innen az a báj és varázs, amit Gaiman ad a
történetekhez. Annyi viszont sajnos biztos, hogy a további kötetekhez Gaiman
már csak a nevét adta, így még nem tudom eldönteni, hogy folytatom-e.
A Köztesvilág egy falatnyi, kalandozós sci-fi történet, aki
csak egy délutáni kis könnyed szórakozásra vágyik, annak lehet tökéletes, de
sajnos, akit a világfelépítés érdekel, azoknak nem biztos, hogy megfelelő.
Kedvenc karakter: Színes
Ami kifejezetten tetszett: a
világ ötlete
Ami nem tetszett: túl vázlatos, kidolgozatlan karakterek és világ
A történet: 3/5 pontból
A karakterek: 3/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2016. június 9 (eredeti: 2007. július 1.)
Oldalszám: 206 oldal
Honnan: kiadótól recenziós
példány
Megjegyzések
Megjegyzés küldése