Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképzősök újdonsága volt, de nem volt kedvem elolvasni először, mondván, hogy nem a mondern időkben játszódik. De a fogadott ikertesóm (Percy) ajánlotta.Úgy általában az egészről: A regény nem a modern korban játszódik, nekem ezért volt úgymond nehézkes, hogy elkezdjem. Sosem voltam jóban a régebbi korokban játszódó történetekkel. De mikor a Dorian Gray arcképét olvastam, rájöttem, hogy az a kor egészen tetszik. És mivel Percy (kedves internetes ikertestvérem) állította, hogy jó ez a könyv, nosza nekiestem. (Mellesleg nem kaptam meg boltban a "Megjelölvét," ez is oka annak, hogy ezt olvastam.)
Szóval adott nekünk Gemma Doyle, aki Indiában él, és mindenáron Londonba akar menni, mint a többi "normális" lány ilyenkor. A nagyanyja ír leveleket Angliáról, és ezért is vágyódik annyira oda. Az elején főhősünk makacsul és persze gyerekesen viselkedik. Ezért miután összeveszik édesanyjával, elmenekül, utána pedig rájön, hogy eltéved. Előtte persze az édesanyját fura idegenek közelítik meg és beszélnek valami Kirkéről. Gemma édesanyja azonnal tervet vált, és nem engedi Gemmának, hogy vele menjen. Gemma ezen sértődik meg, hiába is kapja meg édesanyja szerencsehozó talizmánját "kiengesztelésképp" (mellesleg a nyakláncra a helyiek elég rossz szemmel néznek). Miután főhősünk eltéved, találkozik az egyik fiatalemberrel, aki az édesanyjára ráijesztett, közben pedig látomása lesz arról, hogy anyját megölik. Persze, ez be is következik. Két hónappal később pedig Gemmát elküldik a Spence-be, Angliába, hogy jókislányt neveljenek belőle.
Adva van az iskola, ahol persze a szokásos klikkek is megtalálhatók, meg Gemma fura adottsága, hogy látja a jövőt, látomásai vannak. Plusz egy rejtélyes fiatalember is állandóan figyelmezteti, hogy hagyja abba a hókuszpókuszt (komolyan, milyen könyv lenne már rejtélyes fickók nélkül). A könyv egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Nagy izgalom annyira nincs benne, ki lehet találni a dolgokat, legalábbis a fülszöveg is sokat segít ebben, mégis olvastatja magát a könyv (egy nap alatt olvastam ki). Az írásmód hiába jelenidő, szinte az ember észre sem veszi, az író nagyon jól bánik a szavakkal (gondolom a fordítónak is van ehhez köze). Mellesleg tetszett a fordítóban, hogy a szóvicceket nem magyarázta túl, egyszerűen becsillagozta.
A történetben a humor még kiemelhető, jókat tudtam derülni, főleg a karakter megszólalásain. Bár régebbi kort mutat be, Gemma persze küzd a kor "normái" ellen, hogy a nőknek mennyire alárendelt szerepük van, és valahogy ezzel mi, mostani olvasók természetesen jobban tudunk azonosulni. Gemma mellett feltűnik még három főszereplő. Egyik sem különösebben megkedvelhető (legalábbis számomra). Viszont mindannyian emberiek is. A könyv tökéletesen bemutatja az akkori társadalmat, ehhez hűen a lányok élete nem fenékig tejfel. Tetszett, tetszett, de mégis valahogy hiányzott, hogy én magam is kiemeljek egy mellékszereplőt és megszeressem. Valahogy túl sokszor csapják be szegény főhősünket...
A könyvben meglepett még, hogy annyira nincs túl romantikázva. Ha már a fülszövegben is kiemelik a fiút, gondoltam, lesz benne valami nagyobb romantikus szál, de ez így jó, nem hiányzik belőle. Összességében kellemes kis regény, várom a folytatást, bár nekem akár még így is elmenne befejezettnek.
Kedvenc karakter: (?)
Ami kifejezetten tetszett: A kor ábrázolása, a nem tökéletes karakterek
Ami nem tetszett: nincs senki komolyabban megkedvelhető karakter
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 4/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése