Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása


Hogy akadtam rá: Szeretem Hamiltont.

Úgy általában az egészről: Talán másfél évnyi várakozás után kezembe vehettem a várva várt Merry Gentry következő, negyedik részét. A történet ott folytatódik, ahol a másik abbamaradt. Épp sajtótájékoztató van, Merry és testőrei szeretnék elterelni az újságírók figyelmét arról, hogy bizony egy sidhe próbálta megölni Merryt mágiával. Egy-két ügyeskedés után sikeresen véget ér a sajtótájékoztató, amit kivételesen a tündérdombokon belül tartottak. Ám kettős gyilkosság történik: egy alacsonyabbrendű feyt és az egyik riportert megölik. Nagyon úgy tűnik, hogy Merryéknek rá kell venni Andaist, a királynőt, hogy beengedjék az embereket a tündérdombokba. Erre pedig ugye nem volt még példa.

Maga a könyv ismét egy remekmű Hamiltontól. Érdekes, izgalmas, a cselekmény sodor magával, szinte letehetetlen. Persze, azért néha le kellett tennem. Van benne szexualitás, mint az Anita Blake-ben, de itt valahogy jobban beleillik. Tündérek, termékenység, miegymás. És ami még inkább tetszik ebben a sorozatban, hogy az egésznek van egybe egy története, így jóval érdekesebb, és jobban várom a következő részt. Hamilton megint csak kitett magáért a mitológiában, úgyhogy erre sem lehet panasz, ez egy nagyon jól megírt kötet. Eddig csak az első Merry Gentry részre panaszkodtam, szóval eddig ez a sorozat jobban szerepel nálam, mint az Anita Blake. No persze, ott az első 9 résszel sem volt baj. A lényeg, hogy Hamilton kreatív, és itt ezt megmutatja.

A fordításról, magyar kiadásról: A borítókat eddig ennél a sorozatnál nem szerettem, de az Agave most olyan szépet alkotott, hogy napokig csak néztem a borítót és csorgattam a nyálam. A cím, hát, ezt jelenti a Stroke of Midnight, meg hát erotikus könyv, ezért a címekben benne van, hogy ölelés, csók, simogatás, stb. De a Stroke of Midnight kifejezést amúgy is használják az angolok. Legalábbis én már találkoztam vele, és ez így lefordítva, kicsit erőltetettnek és kicsit sutának hatott, de hát a cím legyen a legkevesebb baj. A fordítás: arra nem lehet panasz, egész pofás lett. Viszont azon lepődtem meg, hogy ugyanaz a fordító, mint az első három kötetben, de számomra teljesen más volt a stílusa, vagy csak én vagyok dilis? Mindenesetre tetszett a fordítás, de persze, jó néhány helyen itt is vannak megszokott elgépelések. *sóhaj* Úgy látszik, ez már nem hiányozhat a könyvből. Pedig mennyit is dolgoztak ezen? Mennyit is csúszott a kiadás? A Harlekinnél legalább a pontokkal nem volt gond.

Kedvenc karakter: Galen, Doyle, Rhys, Misztrál

Ami kifejezetten tetszett: A mitológia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, megérdemli, rendkívül szép lett

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...