Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása


Hogy akadtam rá: Szeretem Hamiltont.

Úgy általában az egészről: Talán másfél évnyi várakozás után kezembe vehettem a várva várt Merry Gentry következő, negyedik részét. A történet ott folytatódik, ahol a másik abbamaradt. Épp sajtótájékoztató van, Merry és testőrei szeretnék elterelni az újságírók figyelmét arról, hogy bizony egy sidhe próbálta megölni Merryt mágiával. Egy-két ügyeskedés után sikeresen véget ér a sajtótájékoztató, amit kivételesen a tündérdombokon belül tartottak. Ám kettős gyilkosság történik: egy alacsonyabbrendű feyt és az egyik riportert megölik. Nagyon úgy tűnik, hogy Merryéknek rá kell venni Andaist, a királynőt, hogy beengedjék az embereket a tündérdombokba. Erre pedig ugye nem volt még példa.

Maga a könyv ismét egy remekmű Hamiltontól. Érdekes, izgalmas, a cselekmény sodor magával, szinte letehetetlen. Persze, azért néha le kellett tennem. Van benne szexualitás, mint az Anita Blake-ben, de itt valahogy jobban beleillik. Tündérek, termékenység, miegymás. És ami még inkább tetszik ebben a sorozatban, hogy az egésznek van egybe egy története, így jóval érdekesebb, és jobban várom a következő részt. Hamilton megint csak kitett magáért a mitológiában, úgyhogy erre sem lehet panasz, ez egy nagyon jól megírt kötet. Eddig csak az első Merry Gentry részre panaszkodtam, szóval eddig ez a sorozat jobban szerepel nálam, mint az Anita Blake. No persze, ott az első 9 résszel sem volt baj. A lényeg, hogy Hamilton kreatív, és itt ezt megmutatja.

A fordításról, magyar kiadásról: A borítókat eddig ennél a sorozatnál nem szerettem, de az Agave most olyan szépet alkotott, hogy napokig csak néztem a borítót és csorgattam a nyálam. A cím, hát, ezt jelenti a Stroke of Midnight, meg hát erotikus könyv, ezért a címekben benne van, hogy ölelés, csók, simogatás, stb. De a Stroke of Midnight kifejezést amúgy is használják az angolok. Legalábbis én már találkoztam vele, és ez így lefordítva, kicsit erőltetettnek és kicsit sutának hatott, de hát a cím legyen a legkevesebb baj. A fordítás: arra nem lehet panasz, egész pofás lett. Viszont azon lepődtem meg, hogy ugyanaz a fordító, mint az első három kötetben, de számomra teljesen más volt a stílusa, vagy csak én vagyok dilis? Mindenesetre tetszett a fordítás, de persze, jó néhány helyen itt is vannak megszokott elgépelések. *sóhaj* Úgy látszik, ez már nem hiányozhat a könyvből. Pedig mennyit is dolgoztak ezen? Mennyit is csúszott a kiadás? A Harlekinnél legalább a pontokkal nem volt gond.

Kedvenc karakter: Galen, Doyle, Rhys, Misztrál

Ami kifejezetten tetszett: A mitológia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, megérdemli, rendkívül szép lett

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...