Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Az éjfél simogatása


Hogy akadtam rá: Szeretem Hamiltont.

Úgy általában az egészről: Talán másfél évnyi várakozás után kezembe vehettem a várva várt Merry Gentry következő, negyedik részét. A történet ott folytatódik, ahol a másik abbamaradt. Épp sajtótájékoztató van, Merry és testőrei szeretnék elterelni az újságírók figyelmét arról, hogy bizony egy sidhe próbálta megölni Merryt mágiával. Egy-két ügyeskedés után sikeresen véget ér a sajtótájékoztató, amit kivételesen a tündérdombokon belül tartottak. Ám kettős gyilkosság történik: egy alacsonyabbrendű feyt és az egyik riportert megölik. Nagyon úgy tűnik, hogy Merryéknek rá kell venni Andaist, a királynőt, hogy beengedjék az embereket a tündérdombokba. Erre pedig ugye nem volt még példa.

Maga a könyv ismét egy remekmű Hamiltontól. Érdekes, izgalmas, a cselekmény sodor magával, szinte letehetetlen. Persze, azért néha le kellett tennem. Van benne szexualitás, mint az Anita Blake-ben, de itt valahogy jobban beleillik. Tündérek, termékenység, miegymás. És ami még inkább tetszik ebben a sorozatban, hogy az egésznek van egybe egy története, így jóval érdekesebb, és jobban várom a következő részt. Hamilton megint csak kitett magáért a mitológiában, úgyhogy erre sem lehet panasz, ez egy nagyon jól megírt kötet. Eddig csak az első Merry Gentry részre panaszkodtam, szóval eddig ez a sorozat jobban szerepel nálam, mint az Anita Blake. No persze, ott az első 9 résszel sem volt baj. A lényeg, hogy Hamilton kreatív, és itt ezt megmutatja.

A fordításról, magyar kiadásról: A borítókat eddig ennél a sorozatnál nem szerettem, de az Agave most olyan szépet alkotott, hogy napokig csak néztem a borítót és csorgattam a nyálam. A cím, hát, ezt jelenti a Stroke of Midnight, meg hát erotikus könyv, ezért a címekben benne van, hogy ölelés, csók, simogatás, stb. De a Stroke of Midnight kifejezést amúgy is használják az angolok. Legalábbis én már találkoztam vele, és ez így lefordítva, kicsit erőltetettnek és kicsit sutának hatott, de hát a cím legyen a legkevesebb baj. A fordítás: arra nem lehet panasz, egész pofás lett. Viszont azon lepődtem meg, hogy ugyanaz a fordító, mint az első három kötetben, de számomra teljesen más volt a stílusa, vagy csak én vagyok dilis? Mindenesetre tetszett a fordítás, de persze, jó néhány helyen itt is vannak megszokott elgépelések. *sóhaj* Úgy látszik, ez már nem hiányozhat a könyvből. Pedig mennyit is dolgoztak ezen? Mennyit is csúszott a kiadás? A Harlekinnél legalább a pontokkal nem volt gond.

Kedvenc karakter: Galen, Doyle, Rhys, Misztrál

Ami kifejezetten tetszett: A mitológia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból, megérdemli, rendkívül szép lett

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik