Hogy akadtam rá: A Vámpírnaplókat olvastam.
Úgy általában az egészről: Poppy North vígan tölti a vakáció első napján, nem vágyik másra, minthogy a legjobb barátjával Jamesszel töltse a nyarat. Persze James a nagymenő, titokzatos srác, akibe Poppy teljesen bele van esve, de nem meri neki elmondani az érzelmeit, noha már tervezi az esküvőjüket. Ám minden rémálommá változik, mikor Poppy egyre rosszabbul lesz, hiszen már pár hónapja alig eszik és fáj a hasa, az orvos végül megmondja a sokkoló igazat: hasnyálmirigy rákja van. Eközben James, aki titokban vámpír (lásd a címet – bár a cím nem arra utal, de mindegy) minden követ megmozgat, hogy megmentse Poppy életét, noha ezzel az Éjszaka Világának alapvető törvényét szegné meg. Ugyanis a vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok, akik titokban a világunkban élnek, törvények szerint élnek, amit az Ősök tartanak be (helló, Klaus – igen, csak erre tudtam gondolni a könyv olvasása közben, semmi gond ám*). A két legfőbb szabály: nem árulhatják el a létezésüket az embereknek, és nem lehetnek szerelmesek beléjük. De Poppynak nincs más esélye az életben maradásra, minthogy James átváltoztassa, ezzel mindkettejük életét kockára téve.
Úgy általában az egészről: Poppy North vígan tölti a vakáció első napján, nem vágyik másra, minthogy a legjobb barátjával Jamesszel töltse a nyarat. Persze James a nagymenő, titokzatos srác, akibe Poppy teljesen bele van esve, de nem meri neki elmondani az érzelmeit, noha már tervezi az esküvőjüket. Ám minden rémálommá változik, mikor Poppy egyre rosszabbul lesz, hiszen már pár hónapja alig eszik és fáj a hasa, az orvos végül megmondja a sokkoló igazat: hasnyálmirigy rákja van. Eközben James, aki titokban vámpír (lásd a címet – bár a cím nem arra utal, de mindegy) minden követ megmozgat, hogy megmentse Poppy életét, noha ezzel az Éjszaka Világának alapvető törvényét szegné meg. Ugyanis a vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok, akik titokban a világunkban élnek, törvények szerint élnek, amit az Ősök tartanak be (helló, Klaus – igen, csak erre tudtam gondolni a könyv olvasása közben, semmi gond ám*). A két legfőbb szabály: nem árulhatják el a létezésüket az embereknek, és nem lehetnek szerelmesek beléjük. De Poppynak nincs más esélye az életben maradásra, minthogy James átváltoztassa, ezzel mindkettejük életét kockára téve.
Gondolom, a leírásból is látszik, hogy nem tudtam komolyan
venni ezt a művet. Ha úgy is megölik az illegálisan készített vámpírokat, akkor
minek ezen szenvedni, hogy átváltozassák Poppyt? És ha minden embernek tilos
felfedni az Éjszaka Világának létezését, akkor hogyan csinálnak egyáltalán
vámpírokat, ha mindig egyeztetni kell az Ősökkel? De persze, Smith regény ez,
ahol logikának semmi keresnivalója. Most kérdezhetitek joggal, ha utálom Smith
írását, minek olvastam el ezt? Fogadásból, ez a válasz. Ezért foglak titeket
ezzel a poszttal boldogítani untatni, mert Nancyvel fogadtam, hogy elolvasom
mind a 10 részt, és kapok cserébe egy plüss macit. Ezek után remélem, hogy gigászi
nagy medve lesz.
Ezt Smith még a 90-es években írta, amikor még nem
ismerkedett meg közelebbről az összetett mondatokkal, ezért se leírás, se semmi
nincs. Viszont vannak olyan kellemes hasonlatok, amitől a falnak lehet rohanni.
Az alábbi mondatok saját fordítások, mert nem magyarul olvastam, tehát nem a
fordítóé a baki:
„És tudta, hogy ha majd elmondja neki [James a nagy titkát],
az fontos lesz, valami meghökkentő és bájos, mintha egy kóbor macska beszélne
hozzá.” – ezt nem is tudtam értelmezni.
„Annyira törődött
Poppyval, hogy belefájdult a torka.”
„Úgy olvadtak egybe, mint két vízcsepp.”
„Ez volt a legvalóságosabb dolog, amit valaha érzett.
Valóságosabb a valóságnál.”
„Poppy egész testében úgy lüktetett, mint egy fájó fog.”
„Poppy lelkesen szopott.” – KIZÁRÓLAG VÉRT! (De akkor is
vicces.)
Maga a történet, hogy a főhős rákos, halálos beteg, nincs
más módja a gyógyulásra, minthogy vámpír legyen, lehet, hogy jó lenne alapnak
(ha nem lennének a fent említett logikai bukkanók), de mivel Smith igazán nem
fejez ki érzelmeket, így csak a rákos betegek apró megalázásának éreztem ezt a
könyvet. Mert nem szeretem, ha komoly dolgot poénból bedobnak, és itt ennek más
szerepe nem volt, minthogy nagyot akart szólni. Igazából nagyon más nem
történik, olyan, mint az Alkonyat, csak itt már eleve ismeri egymást a két
szereplő óvódás koruk óta (IGEN, a vámpírsrác járt óvodába, mindjárt kilyukadok
arra is), és megy a nyálas ömlengés, és azon kívül, hogy átváltoztatják a
főhőst, nem szól semmiről sem a könyv. Ezért sem tudom ezt regénynek nevezni,
no meg a hossza miatt, ez nem más, mint egy novella.
Karakter kidolgozás sincs nagyon, hiába van három
nézőpontunk, nem éreztem, hogy ezek tényleg emberek/vámpírok/etc-k lennének,
csak üres bábok, akik mennek, mendegélnek és cseresznye ízű vért szopnak. A
nagy romantika is pont ezért nem lesz átérezhető, no meg James, akiről persze
mi tudjuk, hogy vámpír, az a tipikus szenvedő Edward Cullen, nem mellesleg
sokkal undorítóbb. Nem, ő nem csillog, de kiskorában azzal „csábította el” a
főhősünket, hogy döglött állatokat keresett neki. Ki tudja, mi a normális a
vámpír/ember romantikában, lehet, hogy így szoktak udvarolni?
Sokat emlegettem, hogy Alkonyatos hatása van, és direkt
tettem ezt, sok L. J. Smith rajongó tartja úgy, hogy Stephenie Meyer lopott
ezekből a könyvekből, és nem tudom, mit higgyek igazából, mert ez a „mondd ki”
jelenet, az egész szenvedő vámpír karakter, aki napon jár, és nem bánt senkit,
de gyűlöli magát, a vámpírtanács, aki ellenük van, az egész gondolatolvasósdi,
majd Poppy/Bella képessége teljesen ugyanolyan volt. Sőt, még a levél, amit
Poppy/Bella ír James/Edwardnak… Ash karaktere pedig tiszta James az
Alkonyatból. Szóval annyit üzenek innen azoknak, akik utálták az Alkonyatot,
hogy nagy valószínűleg ezt is fogják.
De mindegy is, hogy szándékos vagy véletlen a hasonlóság a
két könyv között, nem igazán lehet egy lapon említeni őket. Vagy ki tudja, mert
Poppy van olyan idegesítő, mint Bella. Amikor megtudja, hogy talán valami
komoly gondja van, az első, ami eszébe jut, hogy legalább megműtik és lesz izgi
sebhelye. Persze, lehet arra fogni, hogy nem jutott el az agyáig (már ha van
neki olyan), hogy mi történik vele, de akkor sem lehet vele azonosulni. Annyira
odavan Jamesért, hogy képes feladni a családját, és nem csak azért, mert rákos
és élni akar, az sem érdekli, ha esetleg James nem szereti és csak a
vérkötelékkel láncolja magához. Hát gratulálok, és Smith szerint Poppy erős,
talpraesett és okos karakter, a követendő példa (ezt Smith maga mondta), de én
nem látom ezt benne, főleg amikor kiolvasta James fejéből, hogy szereti őt, de
mégis képes elhinni az ellenkezőjét ÉS közben majdnem meghalni, mert valaki azt
mondja neki… Micsoda dráma! No meg, minden karakter halálra isteníti Poppyt,
mert ő már csak ilyen tökéletes, persze hadd ne mondjam, hogy übervámpír lesz a
mi kis pipacsunkból.
Térjünk át a vámpírmitológiára. Először is minden valamire
való vámpírnak NÖVÉNY neve van, talán ezért is lett Poppy a főhős, hogy ezzel
még inkább nyomatékosítsa Smith, hogy Poppy sorsa, hogy kemény vámpír legyen. Amúgy
még mindig nem tudtam eldönteni, hogy ez egy univerzum-e a Vámpírnaplókkal vagy
sem. Mert minden kb. ugyanaz, MÉG AZ ŐSÖK IS, de itt napon járnak a vámpírok
lapis lazuli nélkül. Talán még annyi a különlegessége a vámpíroknak itt, hogy
tudnak SZÜLNI, és a született vámpírok a lámiák (nesze neked görög mitológia). Amúgy
minden vámpír tinédzser, mert a felnőtteknek nem sikerül sosem az átváltozás…
jó kis indok ez arra, hogy ifjúsági fantasyba tegyünk vámpírokat. Ami még
megjegyzendő: a vérnek cseresznye kompót íze van, és az átváltozásban lévő
egyedek áfonyát és cseresznyés fagyit esznek, mert az is hasonlít a vérre.
(Kinézetben, ha másként nem.) A vámpírok megszokott foglalkozása a lakberendező
és a pszichológus, mert sok emberrel találkoznak és könnyű így enni… De ezt nem
értem, úgy írta le Smith, mintha annyira egyértelmű lenne, hogy minden lakberendező
és pszichológus vámpír, talán Smith félt tőlük… (Ha már a fenyőktől igen.)
Van egy-két baki is a könyvben, például én nem hiszem, hogy
megmondják, hogy a tumor rosszindulatú szövetminta nélkül. No, de nem vagyok
orvos, lehet, hogy látták ezt az ultrahangon is. A másik viszont biztos nem
lehetséges: a harapás normál emberen csak úgy begyógyul minden segítség nélkül.
Őszintén, ezt el se kezdtem volna, ha nem fogadtam volna.
Elvileg az Éjszaka Világa sorozat olyan, hogy egy univerzumban játszódik, olyan
történetek, ahol megszegik az említett két szabályt, tehát ha jól sejtem,
Poppyt és Jamest nem kell soha többé látnom, amink örülök. Talán az egyik
történet még jó is lesz, talán… de azt tudom, hogy megszerzem azt a medvét.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a Vámpírnaplók eredeti könyvsorozatot, mert
teljesen ugyanaz a hangulata.
* Mivel a Vámpírnaplókban is vannak Ősök, és a kedvencem
Klaus, csak rá tudtam gondolni.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: -
Ami nem tetszett: AZ EGÉSZ!
A történet: 1/5 pontból
A karakterek: 1/5 pontból
A borító: 2/5 pontból
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2011.
Oldalszám: 208 oldal
Gigi, te egy igazi hős vagy. :D Így az ajánl alapján 200 oldal tömény szenvedés lehetett ez a könyv, amit csak azok a részek tettek elviselhetőbbé, amik elég nagy hülyeségek voltak, hogy röhögni lehessen rajtuk. :D Nekem 10 rész ilyenekből elég keménynek tűnik egy plüssmackóért, da ha jó nagy, akkor én is megfontolnám. XD
VálaszTörlésElvileg kapok mellé könyvjelzőt meg csokit is. :DDD Már megkezdődtek a tárgyalások hogy ne csak egy medvét kapjak. :D
VálaszTörlésAmúgy ez az igazi 200 oldalas saláta, de valaki azt mondta, hogy lesz olvasható rész is. Kíváncsian várom, de előtte kell egy kis pihenő. :D