Lisa Schroeder: Falling for You (Lassan beléd szeretek)

Hogy akadtam rá: Lisa Schroeder rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Rae-nak nincs jó helyzete, mivel az édesapja elhagyta őket még kiskorában, és azóta az édesanyja összeomlott és bármelyik pasival összefekszik, csak hogy szeretet találjon. Így lesz az erőszakos Dean a mostohaapja, aki miután elveszti az állását, követeli Rae pénzét, amit a lány a helyi virágárusnál keres, ahol részmunkaidőben dolgozik. Mivel az anyja sem figyel Rae-ra, ezért a lány minden más helyen keresi az elfogadást és a szeretet, így kerül össze a rejtélyes, új, szexi diákkal, Nathannal, aki ijesztően sokat akar tőle. És vajon milyen tragédia történt, hogy végül Rae az intenzív osztályon kötött ki élet és halál között?

Lisa Schroedertől már volt szerencsém olvasni, noha az a gyászról szóló versregény volt, ez pedig formáját tekintve átlagos regény. Féltem, hogy mivel Schroeder első prózai műve, ezért talán nem lesz olyan jó, mint vártam. Részben igazam is lett, és a könyv első háromnegyedében húztam a számat egy-két dologra, de összességében egy nagyon jó regény kerekedett belőle, még ha nem is úgy, ahogy elsőre hittem.

Az elmesélés nem teljesen lineáris, ide-oda ugrálunk az időben, a jelenben Rae a kórházi ágyban fekszik, és az élet és halál között lebeg, (ezek a jelenetek kb. semmilyen gondolatot nem is tartalmaznak, csak kettészelik a könyvet és előrevetítik, hogy a történet rossz véget fog érni), és a múltban pedig hat hónappal ezelőttre repülünk vissza, ahol is Rae megismerkedik az ügyeletes szépfiúval, Nate-tel. Minden fejezet között találunk egy-egy verset Rae versnaplójából is, amik igazán szépek és nagyon jó gondolatokat fogalmaznak meg. Mégis… Mégis úgy éreztem, hogy Schroeder jobb a versekkel, mint a leírással, hiszen a regényben fájdalmasan rövid mondatok vannak – persze, ez nem feltétlenül hiba, és nem élvezhetetlen tőle a történet –, és az az egy-két elvétett szóképekkel gazdag mondat volt talán kiemelhető és értékelhető a szövegben. Az időbeli ugrálások miatt sok minden kimarad, mert általában a fontos jeleneteknél vágja el a szálat, és a következő fejezetben már egy hónappal később egy teljesen más helyzet áll az olvasó előtt, és míg Rae hozzá tudott szokni, az olvasónak teljesen új, nem értjük és érezzük át Rae helyzetét a fentebb említett leíráshiány miatt. Ezért is éreztem azt a könyv háromnegyedében, hogy ez nekem kevés.

Nate szálával Schroeder azt hozza be, ami mostanában menő az ifjúsági, új felnőtt (new adult) és felnőtt könyvekben: azaz van egy pasi, aki körbejelöl minket, követ minket, mindenkire féltékeny, néha a falhoz ken, de nagyon szexi, ezért biztosan romantikus, amit csinál. Ez a könyv jó pontja, hogy itt az abuzív viselkedést elrettentőnek írja le Schroeder, és míg egy-egy abuzív kapcsolat ennél jóval bonyolultabb tud lenni – például, ha tényleg van szerelem, mert itt nem volt –, azért jó volt látni, hogy végre valaki normálisan és reálisan ábrázolja ezt a témát és nem festi le rózsaszínnek. Mégis az időugrások miatt úgy éreztem, hogy nem látjuk egy nagyon nagy részét a kapcsolatnak, és üresnek éreztem ezt a szálat, pedig arra számítottam, hogy ez áll a középpontban. Míg olvastam már abuzív kapcsolatokról, és nagyjából persze tudjuk, hogy mi tartja ott a nőket egy ilyen helyzetben, itt pont ezt vágja ki Schroeder, és teljesen világos, hogy Rae szinte utálja Nate-et az elejétől kezdve, de jobb híján vele van. És sokszor nem értettem, hogy miért, noha egy jelenet talán felületesen megmagyarázza, hogy bár Rae nem veszi észre, ő is annyira sérült, mint az édesanyja, ezért olyan kétségbeesett, ha szeretetről van szó.

A könyv sok témát érint felületesen, és lehet ezért is húztam a számat, hogy semmibe nem mélyed bele, de a végső üzenet túlságosan tetszett, hogy bármit is kifogásoljak. Rae édesanyja a tipikus abuzív kapcsolatban élő nő, szintén, mint a főhősünk, ő is kétségbeesetten vágyik arra, hogy valaki szeresse és törődjön vele. Emellett Dean, nem csak hogy erőszakos, de még szerencsejáték függőséggel is küzd. Előkerülnek még olyan témák említés szinten, mint a vérfertőzés, a drogfüggőség, alkoholizmus és az evési zavarok.

Nagy részben arról szól a regény, hogy mennyire meg akarunk felelni annak az ideálnak, amit a társadalom állít elénk, és hogy ezért elnyomjuk a saját fájdalmunkat és a rossz dolgokat az életünkben, mert félünk, hogy mit gondolnának rólunk. Rae igen naiv hozzáállása az, hogy milyen jó lenne, ha egy-egy közösségben mindenki segítené a másikat, hiszen mindenkinek van problémája, akkor meg miért jó egymásba rugdosni. Alapvetően egyetértenék ezzel az alapelvvel, de ez annyira idealizált közösségkép, ami egyszerűen nem létezhet, mert sajnos-nem sajnos van, aki tényleg nem küzd semmilyen problémával, és akadnak nulla empátiával rendelkező emberek is. (Igen, előítéletes vagyok.)

Még előkerülő téma, hogy mi is a család, hogy nem feltétlenül azok, akikkel együtt élünk és pláne nem a vér szerinti rokonaink, sokkal inkább a szeretet és a hűség köti össze az embereket. Felveti-e a kérdést, hogy a családunk előre meghatároz-e minket, vagy kitörhetünk-e abból a környezetből, amibe az élet helyezett minket. És hogy a döntéseink következményével, legyenek azok jók vagy rosszak, szembe kell nézni.

Bár történetileg a regény nem egy nagy szám, és a Nate-szál hiányos, a másik romantikus szál nincs előtérben, mégis, amiért jó ez a regény, az az üzenete. Noha túlságosan pozitív hangon ér véget és több elem is a könyvben olyan mesés, hirtelen megoldásnak tűnik, egy valamit elért Schroeder: Reményt ad. Hogy éljünk bármilyen sötét időszakunkban is, mert megtalálhatjuk a fényt, és lehetőleg segítsünk másoknak is, akár egy-egy kedves szóval vagy gesztussal, mert akár életmentő is lehet.

Nem egy sírós, drámai könyv, mint számítottam rá, nem fogja kitépni az olvasó szívét, és igen, romantikus valamennyire, de nem igazán erről szól, szóval, aki kellemes rózsaszín könyvre vágyik, ez nem az, bármilyen csalóka is a cím és a borító. De akinek egy kis fénysugár kell a sötétségben, azoknak ez tökéletes regény.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: Nate szálnál hiányérzetem volt

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2013. január 1.

Oldalszám: 368 oldal