Hogy akadtam rá:
Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A John Cleaver trilógia 2. része.
Úgy általában az egészről: John Cleaver tavaly megölt egy démont, hogy megállítsa a városában garázdálkodó sorozatgyilkost. Ezzel nem is lenne gond, ha John történetesen nem lenne szociopata és mivel eddig is szigorú szabályok szerint élt, hogy beilleszkedjen a többiek közé, most még nehezebb dolga van, hogy már megszegte a legnagyobb szabályt és megölt valakit. Egyre többet fantáziál arról, hogy másokat bánt, és lassan a piromániájával sem tudja elnyomni a késztetést, hogy öljön. Ám egy új gyilkos bukkan fel a környéken, aki kegyetlenül megkínozza az áldozatait, így lehet, hogy John sötét oldalának újabb célpontja akadhat anélkül, hogy a hozzá közelállókat bántaná.
Úgy általában az egészről: John Cleaver tavaly megölt egy démont, hogy megállítsa a városában garázdálkodó sorozatgyilkost. Ezzel nem is lenne gond, ha John történetesen nem lenne szociopata és mivel eddig is szigorú szabályok szerint élt, hogy beilleszkedjen a többiek közé, most még nehezebb dolga van, hogy már megszegte a legnagyobb szabályt és megölt valakit. Egyre többet fantáziál arról, hogy másokat bánt, és lassan a piromániájával sem tudja elnyomni a késztetést, hogy öljön. Ám egy új gyilkos bukkan fel a környéken, aki kegyetlenül megkínozza az áldozatait, így lehet, hogy John sötét oldalának újabb célpontja akadhat anélkül, hogy a hozzá közelállókat bántaná.
Igazából nem tudtam, hogy a Nem vagyok sorozatgyilkost hogyan
lehetne folytatni, de mivel Dan Wells bekerült a kedvenc íróim közé, ezért nem
féltem ettől a könyvtől, hiába trilógia második része.
John, bár szociopata, az egyik kedvenc főszereplőm, talán
pont azért, mert olyan egyedi és érdekes egy ilyen tinédzser szemszögéből
olvasni, így még ha maga a cselekmény nem is valami kiemelkedő, a narrátor
hangja az.
Még a különféle átlagos tinédzser problémákat is üdítő volt
olvasni más szemszögből, ugyanis a krimi szál megint nem olyan hangsúlyos, mint
az első részben, sőt talán ott még jobban megoldotta Wells ezt. Igazából az író
nem is akarja ezt kifejezetten fantasy kriminek eladni, és az emberi
problémákra összpontosít, mégis jobban örültem volna valami izgalmasabb
nyomozásnak. Habár a gyilkos kiléte eléggé átlátszó – az első megjelenése után
már lehet rá gyanakodni –, és John túl gyorsan meggyőzi magát arról, hogy ismét
démonnal van dolga (bármennyire is arra vágyott, akkor is szinte bele se
gondolt, hogy ember lehet a tettes) és konkrét nyomozás nincs is egy-két
gondolkozó monológon kívül, attól még sosem untam a könyvet.
Ami igazán felhúzta a történet színvonalát számomra a végén
található hangulat volt, ami egy Különleges Ügyosztály részre emlékeztetett,
szinte szó szerint, én pedig bármennyire morbidan is hangzik, szeretek
hátborzongató dolgokról olvasni. Hiába egy démon hajtja végre itt az embertelen
kínzásokat, ilyenek a való életben is előfordulnak, és ettől lesz igazán
elborzasztó az egész. Talán van, akiknek ez sok, de akik bírták a boncolások
naturista leírását, azoknak ez sem kottyanhat meg.
A történet középpontjában azonban John küzdelme áll, ugyanis
mióta megölte a démon Crowley-t, egyre nehezebben tartja be a szabályait. Már
Szörnyeteg úrnak hívja azt a részét, aki az erőszakra vágyik és a könyv
folyamán John egyre inkább vesztésre áll a saját démonával, olyannyira, hogy észrevehetetlen
átmenettel lesz a kisebb, tiltakozó hang a fejében az, aki eddig az uralkodó,
racionális fele volt. Wells nagyon jól játszik a narrációval és John belső
küzdelmei így ugyanolyan érdekesek voltak, mintha egy pörgősebb könyvet
olvastam volna.
Ami igazán kiemelkedő, hogy John próbál úgy jó lenni, mint
bármelyik másik ember, de neki még nehezebb dolga vagy (vagy csak másképpen van
nehéz dolga), mert nem tud együtt érezni a többiekkel. A jó és a rossz
kettősségét nem csak John élheti meg, ugyanúgy más is, de a szociopata
problémával Wells kihangsúlyozza ezt, hiszen a főszereplőnknek könnyebb másokat
komoly életveszélyes módon bántani, noha a világban nem csak ennyiből áll a
rossz.
És igazából ettől olyan jó ez a regény: csak egy fantasy köntösbe
burkolt történet ez arról, hogy mi tesz minket emberré és hogy milyen sötétség
lakhat az emberi lélekben. John szociopatasága és a démonok bizonyos
képességeit is párhuzamba lehet húzni, de igazából pont arról szól, hogy egy
átlagos ember is képes lehet ezekre a gonosz tettekre, és ahogy Johnt is
hősként látják a városka lakói, egy visszahúzódó, kedves gyereknek, úgy lehet,
hogy mi sem látjuk és ismerjük teljesen a körülöttünk lévőket, mert az igazi
gonoszság bárhol elbújhat.
Crowley-t ismét előhozzák, hogy mennyire ironikus, hogy egy
született, ősi gonosz érzett szeretetet és ez változtatta meg, ettől lett
igazán ember, vagyis az embereket igazából a kapcsolataik határozzák meg, és a
pozitív érzelmek tükrözik az igazi énünket és ez jelenti az emberségességet. Az
új démonunk pedig ismét tükröz valamit John személyiségéből, és míg Crowley a
szeretet képviselte, az új démon az érzelmek hiányát és azoknak kétségbeesett
megismerési vágyát. Így ahogy a démon megkísérti Johnt, igazából a saját belső
démonának is nemet kell mondania, legalábbis megpróbálnia.
De persze sokkal emberibb és hétköznapibb problémák is
előkerülnek a könyvben. A kapcsolatok, ami amúgy is nagyon alapja a regénynek.
Ismét a szülő-gyerek közötti szál is megjelenik, ahogy a két testvér között is,
hiába nem értik meg teljesen egymást, attól még próbálnak segíteni egymásnak és
valahol mélyen szeretik egymást, törődnek a másikkal. Mivel John szülei
elváltak ez is rányomja a bélyegét az egész személyiségére, és a testvérére is,
aki most egy az apjukhoz hasonló, abuzív férfival kezd kapcsolatot.
Viszont ezek mellett ott van John és Brooke kapcsolata, és
bár Johnnak a szociopata részét is le kell küzdenie, sok jelenet egyszerűen
csak az esetlen, első tinédzser szerelemről szól, és jókat lehet rajta nevetni,
ami feldobja az amúgy picit komor hangulatot.
Ez a kötet is nagyon jól sikerült, egy rövid kis fantasy az
emberi lélek sötét oldaláról, és aki elég erős gyomrúnak érzi magát hozzá,
azoknak szívből ajánlom.
Kedvenc karakter: John
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a romantika (bármilyen morbid kijelentés is legyen ez :D)
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Fumax
Kiadás dátuma: 2013. április
Oldalszám: 280 oldal
Örülök, hogy tetszett. :)
VálaszTörlésMár nagyon várom a harmadik részét... :D