Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Fortunately, the Milk (Szerencsére a tej...)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Amikor anya elmegy otthonról üzleti útra, akkor jön rá az ember, hogy igazából ő tartja össze a háztartást. Apa elfelejt bevásárolni, és ráadásul még órákig is tart neki, még leugrik a boltba tejért, ám kiderül, hogy nyomós oka volt rá, hiszen tűzön-vízen át – vagy inkább időn és téren át – kellett küzdenie magát, hogy gyermekeinek elhozza a reggelihez szükséges tejet.

Igazából nem lehet olyan sokat írni erről a kis képes mesekönyvről, de feltétlen akartam valami bejegyzés-félét írni hozzá. Nagyon rövid, illusztrált kis mesekönyv Neil Gaiman tollából, és valahogy most pont erre is vágytam, mikor a kezem közé kaptam.

Talán sokan várják, hogy ha Gaiman, akkor rémmese, de ez nem az: egy egyszerű kalandos történet, amiben a főszerep – a csodálatos és világmegmentő tej mellett – az időutazásé. Egy feltaláló dinoszaurusz társaságában főhősünk, a feledékeny apa nekivág annak a feladatnak, hogy hazakerüljön a gyerekeihez időn és téren át, miután elrabolták az UFÓk. Igen, ez olyan össze-vissza, szedett-vedett történet, amilyennek hangzik, és valahol ebben van a bája.

Ez nem más, mint egy olyan történet, amit az apák szőnek a gyerekeik szórakoztatására, tényhibákkal, folytatólagossági bökkenőkkel, amikre a gyerekek vidáman rámutatnak, mégis élvezik apjuk mesemondó tehetségét (vagy annak hiányát,) mert minden olyasmit bele akarnak zsúfolni egy történetbe, amit a gyerekük szeret. (Bónusz pont, hogy a lány testvér mindenáron szép és szomorú vámpírokat akar és a Twilight paródiája a Bitelight is előkerül.)

A rajzok szépen kidolgozottak, megadják a hangulatát a humoros, könnyed kalandnak, sokszor a hallgató gyerekek ábrándjait vagy reakcióját is tartalmazzák, ezzel még jobban feldobva a történetet.

Nem egy világmegváltó mese, és a Coraline-hoz és a Farkasok a falban-hoz nem ér fel, de kikapcsolódásnak tökéletes egy órára.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a kalózok és vámpírok :D

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2013. szeptember 17.

Oldalszám: 128 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril...