Ugrás a fő tartalomra

Natalie Babbitt: Örök kaland


Hogy akadtam rá: A kiadó ajánlotta a figyelmembe.

Úgy általában az egészről: Winnie Fostert, a tízéves kislányt szülei mindentől óvják, ezért úgy érzi, neki meg kell szöknie, és valami kalandosat átélnie. Ez sikerül is neki, amikor találkozik az erdőben a titokzatos Tuck családdal, akik azt állítják, hogy örökké élnek, mert ittak egy közeli forrás mágikus vizéből. Hogy ezt Winnie elhiszi vagy sem, azt maga sem tudja, de megszereti őket. Eközben pedig egy rejtélyes idegen érkezik a kis városba, akinek a jelenléte felkavar mindent.

Először is leszögezem, hogy egyik filmadaptációt se láttam, sőt egyikről sem hallottam, pedig kettő is van belőle, csak akkor szereztem tudomást arról, hogy film is van belőle, mikor elkezdtem olvasni, és mindenki felhozta azt példának. Szóval a filmhez hasonlítani nem tudom, de ha igaz annak a rövid összefoglalója, akkor van eltérés. Ami nem is csoda, hiszen olyan rövid könyv ez, nem is igazán értem, milyen feldolgozást lehet belőle készíteni.

Maga a könyv rövid, és persze, ifjúsági vagyis inkább gyerekkönyv, szóval nagy történetre nem lehet számítani, nekem mégis egy kicsit csalódás volt ilyen téren. A kötet első 100 oldalán nem igazán történik semmi, és a kis egyszerű kaland is pár oldal alatt lerendeződik, és míg sokan mesélték, hogy mennyire megható és könnyfakasztó a vége, rám nem tudott ilyen hatást kifejteni. Talán nem is a hossza miatt (hiszen A kis hercegen mai napig bőgök minden alkalommal, ha olvasom), hanem mert egyszerűen unva lapozgattam a sok tájleírást, ami önmagában gyönyörű, de engem kizökkentett, és nem tudtam a lényegre koncentrálni.

Mert a történet lényege igenis fontos téma, és el tudom képzelni, hogy miért is olvastatják ezt a könyvet általános iskolában a gyerekekkel külföldön. A központi téma nem más, mint az élet és halál kérdése, ami nemcsak hogy örökké foglalkoztatja az emberiséget, de egy gyerek számára még nehezebben megfogható koncepció, hiszen az akkori ártatlansággal nem igazán egyeznek ki a világ rossz dolgai. A főhősünk Winnie is próbál nem gondolni a halálra, még ha az állatokról van szó, akkor sem, de a Tuck család és az örök élet ajánlata rákényszeríti, hogy megértse, mi is az a halál, mit jelent az emberekre nézve, hogy miért szükséges a halál a természet körforgásában. A könyv tökéletes alkalmat tud teremteni arra, hogy gyerek és szülő elbeszélgessen ezekről a témákról, és ez tetszett igazán benne.



„A halál az örök körforgás része, akárcsak a párja, a születés. Nem lehet kiválogatni a nekünk tetsző darabokat, és a többit félredobni. A nagy egész részének lenni áldás. De minket, a Tuck családot kihagytak ebből. Az élet kemény munka, de félredobva élni, úgy, ahogy mi, felesleges.”


Ugyanakkor felvetődik az örök élet kérdése, és nem is igazán titkolja Babbitt, hogy szerinte ez átok és nem áldás, bár mindenkinek csábítónak tűnhet. Minden karakter elmeséli Winnie-nek és ezzel az olvasónak, hogy mit gondol az örök életről és a végén döntenünk kell. (Bár bevallom, én teljesen ellentétesen döntöttem volna Winnie-vel.) Tuck, a családfő legszívesebben meghalna, szerinte átok az egész, Miles szerint ha már örök életük van, valami fontosat kell tenniük (habár mert időben nincs hiánya azért látszik, hogy halogatja ezt), és Jesse az, aki csak élvezni akarja az életet, és számára az örök élet csak szórakozás. És feltűnik egy szereplő, aki az emberi kapzsiság mintájaként csak pénzt akar szerezni a forrás vizével.

De mindannyiukban ott van a magányosság, hiszen állandóan költözniük kell, és nem mondhatják el a titkukat senkinek. Sőt, még Winnie is úgy érzi, hogy amit átél, az teljesen az övé, és mindegy mennyit meséli másnak, akkor sem fogja teljesen megérteni senki, és ezzel valahogy még inkább hangsúlyozza a magányosság érzését Babbitt.

A könyvben felmerülnek még apróbb kérdések, úgy mint, hogy egy földet, a természetet mennyire lehet birtokolni, illetve hogy bármit is, legyen az akár élőlény, személy vagy tárgy. És nehezebb témaként még előkerül az önvédelemből elkövetett erőszak is, és hogy néha rossz dolgokat is kell tenni a jó ügyért.



„Ami a miénk, az nem tűnik izgalmasnak – csak akkor leszünk rá kíváncsiak, ha elérhetetlenné válik.”


Az Örök kaland egy rövidke történet életről és halálról, és habár nem egy tökéletes könyv, de kérdések felvetésére nagyon is alkalmas, ami után el lehet gondolkodni, hogy mi mit gondolunk erről, avagy mi mit tennénk Winnie helyében.

A kötetet pedig köszönöm az Európa kiadónak!

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: cseppet lassú az eleje

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Európa

Kiadás dátuma: 2013. október (eredeti: 1975.)

Oldalszám: 144 oldal

Honnan: recenziós példány kiadótól

Megjegyzések

  1. Szia Gigi!

    Már régóta olvasom a bejegyzéseidet, és nagyon tetszenek. Csupán annyit szeretnék kérdezni, hogy a A tűz és jég dala regényciklusról nem szeretnél kritikát írni?
    Előre is köszi a választ. :-)

    VálaszTörlés
  2. @Névtelen: Szia! :) Köszönöm a pozitív visszajelzést. Nem, nem tervezek róla kritikát írni, mert nem az én műfajom. (És legközelebb, ha nem a könyvhöz tartozó kérdésed van, a kérdezgetőben tedd fel, felül megtalálod a linket, előre is köszi! :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik