Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: The Day of the Dreader (A Rettegés Napja)

Hogy akadtam rá: Az első részből van film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat kiegészítő kötete.

Úgy általában az egészről: A Rettegés sárkányról sok legenda szól: Van amelyik szerint kiszívja az életet az áldozataiból, van amelyik szerint a szívet, vagy az agyat eszi meg, esetleg az összes érzékétől megfosztja azt a szerencsétlent, akire rátalál. De egy dolog biztos, a Rettegés annyira félelmetes, hogy még a legerősebb és legnagyobb sárkányok is nagy ívben kikerülik. Így amikor egy téli napon a Rettegés tanyát ver Hibbant-sziget mellett, nem csoda, hogy a Huligán törzs szépen lassan éhezni kezd, mert nem mernek halászni.

Míg Pléhpofa mindenáron a jól bevált viking erőszakot szeretné alkalmazni a sárkány elkergetésére, Hablaty ismét az apjával ellentétes ötletet eszel ki, és diplomatikusan akarja megoldani a problémát. Eközben Fogatlan, a kis önző sárkány is képes magát bajba sodorni, pedig csak kiásott pár tojást a saját élelemtartalékából.

Ez is csak egy kis kiegészítő novellácska, amit Cowell a National Book Dayre írt, és bár meghatározott helye nincs a sorozatban, mégis még a vidámabb időket hozza vissza, így hangulatilag a nyolcadik rész elé tehető. Amire nagyon is nagy szükségem volt azok után, ahol most tart a történetben, ez volt a tökéletes kis szórakoztató és pihentető olvasmány, mielőtt az utolsó megjelent részbe vágtam.

A történet nem nagy dolog, eléggé kiszámítható, de engem teljesen elszórakoztatott, főleg, hogy a sajátos humor − amit az olvasókhoz való kiszólással most még jobban megfejel Cowell − még ebből a kis kötetből sem hiányzott. Bár Hablaty is főszerepet kap és a szokásos bonyolult apa-fia kapcsolat is előtérben van, mégis úgy éreztem, hogy Fogatlan kapta meg most a színpadot, ugyanis a problémáját most egyedül kell megoldania, ezért kénytelen lesz egy kicsit "hablatyosabban" viselkedni. Fogatlan bemutatja, hogy ő is tud okosan gondolkozni − ha akar −, és hogy azért valahol mégis a helyén van a szíve. Külön vicces volt látni, hogy most neki kellett önző, mindent megnehezítő karakterekkel szenvednie, ahogy Hablatynak normális esetben pont ő vele. Pluszban pedig extra csavart tett bele Cowell azzal, hogy egy picit utalt az utolsó részek egyik nagyobb csattanójára, ami mellett amúgy elsiklik az olvasó, ha nem tart a sorozat azon részénél, de amúgy elég nagy érzelmi hatása van.

Bár ez egy kis kötet és sok idő nincs nagy témákat taglalni, a már szokásos "a remény fontos és erőt ad" üzenet itt is megtalálható. És Cowell egy kicsit játszik azzal, hogy a fikció hogyan hat az emberekre, hogy hiába talán egy történet nem teljesen valós, mégis akadhatnak benne fontos mondanivalók, és hogy talán a legendáknak is van valahol valóságalapjuk.

Összességében ez csak egy apró, könnyed és vicces kitérő a nagy sztoriból, de Fogatlan és Hablaty rajongóknak kötelező és nem okoz csalódást.

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Halvér

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a karakterek, az előreutalások, bármilyen kicsik is

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Hodder Children's Books

Kiadás dátuma: 2012. február 19.

Oldalszám: 120 oldal

Honnan: saját, papírpéldány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...