Ugrás a fő tartalomra

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá: Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől.

Úgy általában az egészről: Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál.

Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hogy milyen kevés jelentett a karaktereknek sokat, viszont ez valahol rezonál a mostani gazdasági helyzetben nagyon sok emberrel. A szereplők nem vágytak igazán másra csak arra, hogy otthonuk, saját házuk és szabadságuk legyen, és ne legyenek magányosak, a legalapvetőbb emberi szükségleteket akarták kielégíteni, és ahogy a Gatsbyban, itt is hiába küzdöttek.

Lennie az egyetlen karakter, aki csak a pozitív dolgokra tud figyelni, és ettől valahogy úgy éreztem, hogy ő a megszemélyesítése a vágyaknak és álmoknak, az optimista embereknek, akikben egy csepp önzőség és rosszindulat sincs. Ettől még jobban a reménytelenség az uralkodó hangulat, mivel látjuk, hogyan bánnak a többiek Lennie-vel és milyen sorsa lesz. Ide kapcsolódnak még az állatmotívumok is, mert az állatok leginkább hűségesek, kedvesek, (bár lehet a nagy állatszerető beszél belőlem, akinek még az egerek halálát is nagyon nehéz volt feldolgozni a könyvben), és az a probléma velük, hogy mindig meghalnak, illetve a rossz indulatú, kicsinyes, hibákkal teli emberek megölik őket.

Habár az egyetlen női karakter semmilyen, aki Steinbeck szerint sem volt más, csak cselekményelem, szimbólum, nem igazi ember − amit az erősít, hogy neve sincs −, még ő is rendelkezik álmokkal és vágyakkal, amiktől megfosztották, részben a körülményei, részben a társadalom, és részben pedig a saját tettei. (Bár azért leginkább minden karaktert a meghatározott rossz helyzete korlátoz a legjobban, mégis úgy éreztem, hogy saját maguk is önmaguk útjában állnak a beletörődöttségükkel.) És még Curley feleségére is ráillik a történet másik nagy motívuma, ami az emberi magányosság.

A könyvben minden szereplő magányos, és Lennie és George barátsága ritkaszámba megy, és mindenki rá is csodálkozik, mert az emberek a saját dolgukkal törődnek. Ez az elidegenedés az egyik központi téma, hogy hogyan fordulnak az emberek magukba és ezzel egyidejűleg hozzák ki magukból a legrosszabb dolgokat. Curley feleségét az idegeníti el a többiektől, hogy nő, másfelől pedig a férje féltékenysége, Crookst a bőrszíne, de ugyanakkor mindenki fél is a másiktól: Egyrészt nem bízik egyik ember sem a másikban, mert mindenkiben az önzőséget látják/félik, másrészt pedig attól is félnek, hogy mi lesz, ha a másikkal történik valami − félnek az emberek kockára tenni a saját érzelmeiket, saját maguk egy részét a másikért. És ez nem örök emberi dilemma? Vajon megéri-e kockáztatni, hogy bajunk esik, csak azért, hogy ne legyünk egyedül? Hiszen, ahogy a szereplők is megjegyzik, az ember beleőrül a magányosságba.

Ezt a témát még jobban hangsúlyozta, hogy mindenki leül beszélgetni Lennie-vel, aki úgy tűnik, hogy nem tud rájuk figyelni/úgyis elfelejti, amit mondanak neki, ezért mindenki megnyílik neki. Apró utalás van arra is, hogy George is csak ezért van Lennie mellett, mert mindegy, hogy kivel, de valakivel szeretne együtt lenni. Ugyanakkor a történetben felvetődik az a kérdés is, hogy mit vagyunk megtenni egy-egy kapcsolatért/barátságért, még akkor is, ha ez a valami egy szörnyű tett lenne. Ezt persze, Candy és a kutyája története előrevetíti és szépen ki is egészíti.

Az Egerek és emberek egy egyszerű, mégis gyönyörűen megírt történet, ami képes apró darabokra törni az olvasó szívét. Zseniális.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: -/5 pontból

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás dátuma: 2006. (eredeti: 1937.)

Oldalszám: 102 oldal

Honnan: kölcsön

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cassandra Clare: City of Glass - Üvegváros

Hogy akadtam rá: Először lett a Harry Potter, aztán sok-sok fanfic író. Köztük Cassandra Claire, aki miatt életemben először fent maradtam egész este, hogy elolvassam a ficét, a Draco Trilógia első részét. Hamarosan megtaláltam a második részt, de akkor nem voltam jó angolos, nem tudtam tovább olvasni. Viszont megszerettem az írását. Imádtam a humorát, saját magát is kiparodizálta, és a cselekmény. Isteni. Lehet, hogy másnak a Gyűrűk Ura titkos naplók ismerős. Azt is ő alkotta. Csak leszedte netről műveit, mert megalkotta első regényét, a City of Bonest, és felvette a Cassandra Clare írói nevet. Úgy általában az egészről: Alig vártam ezt a könyvet, hogy megtudjam végre, mi lesz Claryvel és Jace-szel, és ki hal meg? Ugyanis a szerző elárulta, hogy az egyik Lightwood meghal. Az Alec fanok elkezdtek poénkodni, hogy kinek a halála viselné meg Alecet és hogy akkor inkább haljon meg Max, Alec kistestvére. A kritika innentől spoileres AZ ELSŐ KÉT RÉSZRE NÉZVE! A HARMADIK RÉSZBŐL FŐBB DOLGOK...

L. Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Hogy akadtam rá: Úgy éreztem, itt az ideje bepótolni a klasszikus meséket. Sorozat: Az Oz első része. Úgy általában az egészről: Dorothy nagybátyjával és nagynénjével él Kansasben, szürke élete viszont váratlan fordulatot vesz, mikor egy tornádó felkapja a házával együtt és Ozban landol, egy mágikus helyen. Találkozik az Északi Boszorkánnyal, aki segítségül annyit mondd neki, hogy el kell mennie Ozhoz, a nagy varázslóhoz a Smaragdvárosba, ő majd haza tudja juttatni a lányt. Így hát Dorothy nekivág a sárga köves útnak, és kalandjai során több barátot is szerez, a Madárijesztő, a Bádog Favágó és a Gyáva Oroszlán személyében. Igazság szerint – lehet, ez az én hiányosságaimat mutatja – ebből a meséből szintén nem láttam feldolgozást, csak talán gyerekkoromban valami színpadi darabot. (Ködösen rémlik csak már.) Annyit tudtam, hogy az ikonikusnak számító sárgaköves úton mennek hőseink, és hogy ki mit akar kérni Oztól, no meg a Nyugati Gonosz Boszorkány képe is lebegett előttem, szóval íg...

Kass Morgan: The 100 - A kiválasztottak

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között, aztán készült belőle tévésorozat. Sorozat: A The 100 1. része. Úgy általában az egészről:  Clarke egy olyan városszerű űrhajón él, ahol minden bűnért halál jár. Kivéve ha kiskorú vagy, akkor bezárnak, és a tizennyolcadik születésnapodon kapsz egy tárgyalást. De Clarke tudja, hogy hiába, ez már csak látszat, ugyanis az elmúlt években mindenkit kivégeztek, ezért is gondolja, hogy lejárt az ideje, amikor a főorvos meglátogatja. Aztán rá kell jönnie, hogy a hajó Főkancellára titkos projektbe kezdett, és 100 fiatalkorú börtönre ítéltet küld a radioaktív Földre, ami egy nukleáris háború után lakhatatlanná vált. Clarke-nak amúgy sincs mit vesztenie, mert a szüleit kivégezték és az egészről a legjobb barátja, Wells tehet. Wells pedig megpróbálta felgyújtani az egyetlen Földről megmentett fát, hogy a lehető leglátványosabb bűnt kövesse el, hogy az apja, a Főkancellár ne tudja ne Clarke után küldeni az öngyilkos küldetésre, mer...