Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss
megjelenések között.
Úgy általában az egészről: Victor utálja az életét: Az iskolában senki nem veszi észre,
csak Bull, aki megveri és megalázza. A szülei elvárják, hogy a fiú tökéletes
legyen, és soha semmi nem elég jó nekik, még az sem, hogy Victor matekzseni.
Így amikor csak matekon ér el tökéletes SAT pontszámot, az édesanyja úgy dönt,
hogy nem viszi magukkal a fiút vakációra, és akkor minden olyan lesz, mint
régen, végre élhetnek a fiúk nélkül egy kicsit.
Bull utálja az életét: A nagyapjával és anyjával él együtt, akik mindketten alkoholisták és mindent a fiún vezetnek le, a nagyapja általában az öklével, míg jó esetben az anyja csak éles szavakkal. Bull nem gyenge, ezt bizonyítja be mindig, amikor az iskolában másokat bánt.
Már eltelt pár nap, hogy befejeztem ezt a könyvet és még
mindig tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak róla. Valamiért olyan furcsa ez a
könyv, abstractelffel is beszéltem róla, hogy ő is képtelen volt erről posztot összehozni. A regény maga tetszett, ajánlanám is bárkinek, mégis most,
hogy valamit írnom kéne róla, egyszerűen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.
A fülszöveg enyhén félrevezetett, mert egy kicsit más
történetet kaptam, mint képzeltem. Egyrészt a reklámok azt ígérték, hogy a
középpontban az iskolai zaklatás lesz, és igen, ez kap is szerepet, mégis a
főtéma a családon belüli erőszak és bántalmazás.
Ezt a kérdést, persze, Walton remekül kezeli és a könyv első
fele, ami ezt mutatja be kellemetlen és nyomasztó. Végigkísérjük a két fiatal
útját a kilátástalanságban és kétségbeesésben és együtt éreztem velük, hogy
milyen borzalmas dolgokon kell keresztülmenniük. Bull és Victor története itt
egyáltalán nem függ össze, viszont annál inkább tükörképei egymásnak. Bull
szegénységben él, alkoholista, fizikálisan bántalmazó felnőttekkel, míg Victor
ellentétként egy gazdag, ámde rideg, nagy nyomással és elvárásokkal járó
környezetben, és noha nem verik, mégis érzelmileg bántalmazzák és semmibe
veszik.
Mindkét fiú története arról szól, hogy milyen lehetetlen és
kibírhatatlan olyan helyzetben élni, amikor senki nem törődik az emberrel és
senki nem szereti. Kettejük anyagi hátterének különbsége pedig csak még jobban
kiemeli, hogy bár a pénzre szükség van egy biztos élet megteremtéséhez, az nem
pótol mindent, és ugyanakkora károkat tud okozni szimplán a szeretet hiánya is.
Victorban és Bullban az is közös, hogy nem ismertek sose
igazi szeretetet, és ezért a saját bántalmazó rokonaikat is képesek szeretni,
és maguknak is hazudni, hogy igazából normális az, ahogyan élnek. Ezeket a
maguknak magyarázkodásokat felettébb szívszorító volt olvasni. Ebből a
hiányukból pedig érthetően következik, hogy ahogy találkoznak az első őket
észrevevő, kedves lánnyal, akkor képesek azt mondani, hogy egyből
beleszerettek. Noha nem nyálas a romantika, mégis erős kifejezésnek tűnhet,
hogy öt nap − illetve Victor esetében kicsit kevesebb idő − alatt már igaz
szerelmet fogadnak a hőseink, de úgy éreztem, hogy ez a szeretetéhségükkel
egyértelműen jól magyarázható, és nem is ez volt a történet középpontjában,
hanem hogy a két fiú megtalálja önmagát.
Noha csak öt napig vannak távol a szörnyű helyzetüktől,
mindkét fiú rájön, hogy létezik saját életük, saját sorsuk, és igenis néha a
szülők nem tudják jobban és nem feltétlen jó emberek. A főhőseinknek gyorsabban
kell felnőni és leválni a szüleikről, mint a kortársaiknak, de erről szól ez a
regény, hogy nem lehetetlen ilyen helyzetekből kilábalni.
Mégis… Bár a történet több helyen játszik a véletlennel és
hogy minden okkal történik, úgy érzem, hogy Victor és Bull története nem lett
eléggé kihasználva. A két fiú csak egyszer, ha szót vált, és a fülszövegből
abszolút nem erre gondoltam. Mennyire jó lett volna, ha zaklató és zaklatott
rájönnek, milyen a másik élete, rájönnek, hogy a másik is csak ember, noha nem
hibátlan, és esetleg még meg is kedvelik egymást, hiszen annyi közös van
bennük, és nem csak az, hogy mindkettőjüket bántalmazzák. De ezt az egész
szálat Walton átugorja, és csak annyi a szerepe a dolognak, hogy Victort
beleerőltette egy olyan helyzetbe, ahol ki kell állnia magáért, és nem tud
elfutni.
A történet vége teljesen reményteli, inkább már tündérmesébe
illő, mert az epilógus mindent elmond, minden akadályt eloszlat a két karakter
előtt, és valahogy túl gyorsan oldódnak meg a problémák, az érzelmi katarzis
így egy kicsit elmaradt.
Viszont a Cracked
a maga nemében egy tökéletes regény arról, hogy nem szabad sosem feladni, hogy
a nehéz helyzetekből is van kiút, és hogy még ha nem is látszik, lehet, hogy
vár ránk valaki az életben, akiknek fontosak vagyunk.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a
téma, a komor hangulat
Ami nem tetszett: a vége tündérmesébe illik, kihagyott potenciál a szereplőkkel
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Simon Pulse
Kiadás dátuma: 2013. január 1.
(eredeti: 2012. január 3.)
Oldalszám: 312 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék
Megjegyzések
Megjegyzés küldése