Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss
megjelenések között.
Úgy általában az egészről: August Pullman arcdeformációval született, így egészen tíz
éves koráig a sok műtét és lábadozás miatt nem járhatott iskolába. Most
viszont, bár a szülei túlságosan is védik a világtól, úgy döntenek, hogy
beíratják igazi suliba, hogy végre barátokat szerezzen.
Bár a
főszereplő, August, ritka arcdeformációval született és ezzel küszködik, a
könyv főtémája mégis ráhúzható bármilyen olyan betegségre, ami kihat annyira az
emberre, hogy másoknak is feltűnik. Talán azért is érintett meg most ez a könyv
annyira, mert August orvosi kalamajkáját, azt hogy mások nem tudják hogyan
kezelni - vagy túlságosan védik, vagy csak nevetnek rajta -, teljesen át tudtam
érezni és azonosulni tudtam vele, noha teljesen más betegséggel járok most
kórházakba.
És hiába
a betegség és az ezzel való élet a központi téma, mégis annyi minden másról
szól ez a könyv, és ennek nagy részét annak köszönheti, hogy nem csak August
nézőpontjából látjuk a történetet, nem csak az ő problémája teszi ki az egész
regényt. Így az egész sokkal valószerűbb, hihetőbb és szívbemarkolóbb lesz, és
így egy igazi felnövésről, énkeresésről szóló könyvet kapunk, aminek a
legnagyobb üzenete az, hogy legyünk toleránsabbak. Hiába nem ismerünk valamit,
hiába elsőre ijesztő főleg a saját tudatlanságunk miatt, mindenki csak érző
emberi lény, és úgy fejlődünk, ha utánanézünk a dolgoknak és nyitott szívvel és
elmével állunk a világhoz.
Minden
karakternek különböző problémái vannak, és Augustot is több karakter
szempontjából látjuk, így azt is bemutatja Palacio, hogy az emberek milyen
hatással vannak egymásra életére, és hogy egyetlen apró cselekedet vagy szó is
mennyit számíthat egy embernek.
August a
betegségekkel való küzdelmet mutatja be, milyen megszokni, hogy állandóan
kórházba kell járni, különféle vizsgálatokra menni, és hogy mit jelent ez
számára kapcsolati szinten. A legtöbben nem tudják rendesen kezelni, mert az
első dolog, amivel azonosítják mindig a betegsége, és noha szüksége van egy-két
változásra az életmódjában, mégis a családja túlságosan törékenynek látja.
Ahogy August bekerül az iskolába, úgy természetesen látjuk az általános
reakciókat, de a legszívszorítóbb mégis az, amikor August ámítja magát, hogy
nem is olyan fontos, hogy mindenki elfogadja, mégis szívesen járkálna állandóan
maszkokban, hogy úgy tekintsenek rá, mint a többiekre. Ezzel egy kicsit Palacio
a kinézethez társuló szociális elvárásokat is érinti, mint témát.
August,
testvére, Via már korán megtanulta, hogy nem neki a legrosszabb, látva az
öccsét, ezért ő az a fajta karakter, akinek rá kell jönnie, hogy csak azért,
mert másnak másfajta baja van, az ő problémái is jogosak. Emellett pedig még a
halál és gyász témáját is érinti a szála, mert ő az, aki a legjobban hiányolja
a nagymamájukat. (És akkor még ne is beszéljünk egy másik gyászt érintő szálról,
amin még én is bőgtem.) És lévén, hogy Via tinédzser, és most kezdi a
gimnáziumot, a barátságok változásáról is szó esik, hogy milyen kétfelé
felnőni.
Summer
karaktere is felhozza az elmúlás témáját, és a gondolatot, hogy mi lehet a
halál után, ami sokakat foglalkoztat ebben a korban, amikor legelőször
gondolnak bele, hogy az élet véges. Jack szála egy kicsit érinti a társadalmi
különbségeket, és ahogy vele is gonoszkodnak a többiek jóformán a semmiért,
tökéletes párhuzam arra, hogy az August elleni támadásoknak sincsen semmi
értelme, ahogy semmiféle utálatnak és megkülönböztetésnek se. Justin a
választott/talált család témáját hozza, és azon gondolkozik, vajon sorsszerű
vagy véletlenek sorozata-e az élet. Míg Miranda szintén a szüleivel küszködik, nevezetesen
azzal, hogy elváltak és a másoknak való megfelelési vágya a főproblémája.
A Csodácskában rengeteg
fiatalkort érintő téma és probléma van, mégis arról is szól, hogy milyen az
életünkben a nehéz időszakokat átvészelni, így ez a történet mindenkinek adhat
valamit. Csupa szív ez a könyv, ami az elfogadásról és a kedvességről szól, és hogy
mennyivel jobb lenne ez a világ, ha mind megpróbálnánk megértők és toleránsak
lenni.
Kedvenc karakter: August, Olivia, Jack
Ami kifejezetten tetszett: a téma
Ami nem tetszett: az enyhén rózsaszín szirupos befejezés
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2014. (eredeti: 2012. február 14.)
Oldalszám: 364 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék
Megjegyzések
Megjegyzés küldése