Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Úgy általában az egészről: A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk,
Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik,
nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig
ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig
beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész
tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga
nyilatkozik egy bestseller írónak.
Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés
témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv
azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam −
borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút
nem csalódtam.
A Szellemek a fejben
ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és
ezáltal egy nagyon intelligens könyvet kapunk a valódi emberi gonoszságról, ami
nem feltétlen véres tetteket jelent, illetve arról, hogy a popkultúrának milyen
hatása van ránk és hogy mennyire tud szórakoztatni és lekötni minket a borzongató,
való életi tragédiák.
Az ördögűzéses horrorokra nem csak az alaptörténet mutat
görbe tükröt, hanem a család életéről szóló valósághshow-t is elemzi egy
blogger, ezeket a posztokat is látjuk a történetbe beleszőve. Azt hiszem, ez az
elem elég nagy vízválasztó lehet a legtöbb embernek, de mivel alapvetően
szeretek blogokat olvasni, ez nekem plusz pontnak számított − sőt, nagyon jól
eltalálta Tremblay a posztok hangnemét is. Viszont hiába tálalja úgymond elénk
az üzenetet így az író, abszolút nem lesz erőltetett vagy szájbarágós, inkább
érdekes olvasni az elemző esszéket.
A horror műfaj mindig is szerette alkalmazni a
bizonytalanságot, hiszen az ad egyfajta feszültséget, és ez itt sincs másként.
Az egész történetet vagy a reality show-n keresztül látjuk, amiről persze
tudjuk, hogy valamennyire forgatókönyv szerint íródik és/vagy úgy vágják meg,
hogy az eladható legyen. De ezt a bizonytalanságot fokozza, hogy a narrátorunk
nyolc éves korában élte át az egészet: egy egyfelől azt biztosítja, hogy egy
hozzá nem értő, ártatlan nézetből látjuk a történéseket, amitől még inkább a mi
fantáziánkra bízza Tremblay, hogy kitöltsük a hézagokat, másfelől pedig még
jobban hangsúlyozza, hogy nem tudjuk biztosan, mi is történhetett. Merry persze
nem emlékezhet mindenre ennyi idő multával, és ezzel hozza elő Tremblay azt a
témát, hogy mennyire tünékeny dolgok az emlékeink: Merryt befolyásolja az is,
hogy más is elmesélte neki a történteket, sőt, még tévésorozat is készült az
életéből, és hiába volt mindennek tanúja, ő se tudja konkrétan mi történt. Ez a
kétség hozza elő a könyv végén lévő érzést, ami miatt annyira megszerettem:
Nincsenek egyenes válaszok, mindenki saját maga döntheti el, mi is történhetett
valójában, én kétfajta értelmezését látom az egésznek, de ez minden olvasónak
más és más lesz.
A hangulatot nem csak a bizonytalanság adja meg, hanem Merry
félelme is. Amit nem csak az fokoz, hogy túlságosan fiatal még és a szülei nem
állnak le megmagyarázni neki a dolgokat, ezért még ijesztőbb számára a nővére
ismeretlen betegsége, de nagyon érzékletesen ábrázolja Tremblay azt a fajta
rettegést, amit átél a lány, ahogyan azt várja, mikor tesz újabb
félelmetes/gonosz dolgot a nővére.
Ami hangsúlyos téma még, az a vallás, leginkább az elfogult
és szélsőséges hit, hogy mennyire lehet ezzel manipulálni az embereket. Míg a
Barrett család apja az, aki elsőként fordul az egyházhoz segítségért, ő is
akkor teszi, amikor összeomlik az élete, később pedig még az ateista anya is
képes elhinni, hogy az ördögűzés akár segíthet is a lányán, annyira
elkeseredett. Ezzel is még jobban bemutatva azt, hogy sokan mennyire a
sebezhető embereket szemelik ki maguknak áldozatul, jelen esetben a pap és a
tévés stáb is csak kihasználják a Barrett családot.
És ezzel elérkeztünk a könyv egy másik központi érdekes
kérdéséhez: Az emberi gonoszsághoz és hogy az otthonunk biztonságából mennyire
morbid szórakoztatásként tudjuk ezt megélni. Az hogy reality tévé készülhet egy
skizofrén lány félrekezeléséből, eleve borzasztó, és sokaknak talán hihetetlen,
de csak nézzünk körbe hány olyan reality van, ami mások szenvedésére alapul,
illetve ott vannak az igazi sorozatgyilkosságokat feldolgozó doku-sorozatok,
ahol ugyanilyen dramatizált, néhol hatásvadász körítésben kapjuk meg a valós
eseményeken alapuló történetet, sokszor túlzásokkal vagy csak találgatásokkal,
mert így is tudjuk, hogy van benne valami igazság mag, ami miatt még
borzongatóbb az egész. (Ebben én is bűnös vagyok, képes vagyok olyan
dokumentumfilmeket nézni, ahol épp a gyilkos ad interjút vagy tesz vallomást,
mert ennyire tud érdekelni az emberi lélek gonosz oldala, de nem mondom, hogy
nincs benne valami morbid kíváncsiság is.)
Igazából a történetben − még ha fantasyként is értelmezzük −
nem a lény (szellem, démon, bármi) lesz a központi gonosz, hanem az emberi
kapzsiság, az emberi gyengeségen nyerészkedők, a szélsőséges vallás és a
szexizmus. Külön kiemelhető, hogy a horrorra (is) jellemző szexizmust külön kritizálja
Tremblay, hiszen a megszállás egyik tünete mindig a túlzott szexualitás, amit
persze, hogy a nők nem mutathatnak, illetve, hogy a nők nem beszélhetnek
választékosan és nem lehetnek okos gondolataik. Ezt abszolút jól bemutatja
azzal a jelenettel, amikor a papok állnak Marjorie felett és azt kifogásolják,
hogy egy fiatal nő nem olvashat és jegyezhet meg ennyiféle dolgot, amit
visszamond nekik. Ezek mellett persze a női test és a filmekbeli kamera
viszonyát is elemzi a bloggerünk, bár ezt ugyan csak a kritikus esszékben
látjuk, de mégis rávilágít arra, hogy hol is a helye leginkább a nőknek ebben a
műfajban. Ehhez még a gótikus regényeket is behozza, ahol általában az
elnyomott nőknek az apjukkal és az uralkodó férfi társadalommal kellett
szembenézniük, és valahol itt is egy ilyen tragikus történet kerekedik John
Barrett végzetesnek bizonyuló döntésével, amivel a családjára erőlteti a
vallásos férc megoldást.
A Szellemek a fejben
nem egy véres, rémisztő horror könyv, mint amire számítottam, hanem egy családi
tragédia története, két testvérrel a központban, akiknek fenekestül felfordul
az életük. Összetett, intelligens kommentár a horror, a félelem vonzásáról és
az emberi kiszolgáltatottságról.
Kedvenc karakter: -
Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a meta elemzés
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 6/5 pontból
Kiadó: Agave
Kiadás dátuma: 2016. június 9. (eredeti: 2015. június 2.)
Oldalszám: 288 oldal
Honnan: kiadótól recenziós példány
Megjegyzések
Megjegyzés küldése