Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Simon Pulse-os könyveket kerestem. Reklámszöveg: Egy szerelem, ami sötét és igaz... / Egy szerelem, mely más, mint a többi... Úgy általában az egészről: Ez a The Hollow (A völgy) trilógia befejező része, a jövőben egy spin-off sorozat képe lebeg előttünk meg nem nevezett szereplőkkel. De a lényeg a lényeg, ahogy a fülszöveg is mondja, ettől a résztől eláll az olvasó lélegzete. Én sosem hiszek az ilyen szemfényvesztő dumáknak, mert általában a nagyon rossz könyveket akarják ezzel eladni. Hát itt sem volt másképp. Ott kezdődik a harmadik rész, ahol a második abbamaradt, a gyilkos, aki megölte Kristent, betört Abbyhez, és hogy a lányt jól megijessze… *hatásszünet* összetörte a parfümjeit. Aztán jött a felmentős sereg, bevonultak a Zombik (igen, nagybetűvel), és elvitték kórházba Abbyt. Ami azért furcsa, mert Abbyt a Zombiknak kéne megölni, hiszen Abby nem más, mint Caspian, az Árnyéklélek másik fele, nélküle a fiú nem teljes. De persze Abbyt nem csak az egyre közelgő h...

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: Cas Lowood édesapja meghalt és ezek után ő folytatja a munkáját. Hogy mi is ez? Szellemvadászat. A néphiedelmek és titokzatos haláleseteket nyomozva Cas, édesanyja, a boszorkány és a léleklátó macskájuk járják az országot, hogy kiirtsák a csendes amerikai népességet fenyegető szellemeket. Ám Cas pályafutásának elérkezik a csúcspontja, meg kell ölnie a Vérbe Öltözött Annát. Senki nem tudja, hogyan halt meg pontosan a lány, csak azt, hogy elvágták a torkát és a táncruháját vér fedi azóta. Kétkedve álltam a könyvhöz, egyrészt mert megint egy könyv, ami szellemeket ígér, meg rém sztorit, másrészt egyik molyos nagyon dicsérte (féltem, hogy ez túl nagyra teszi a mércémet), és harmadrészt: gyönyörű a borító, azoktól már mindig félek egy kicsit. De az Anna Dressed in Blood jól szerepelt, és meg kell, hogy mondjam, nem bántam, hogy ez a 70. sorozat, aminek nekiesek. Ami talán a legszembetűnőbb, hogy fiú szemsz...

Hogy akadtam rá: Odakint a kedvenc kiadóm adja ki. Úgy általában az egészről: Egy év telt el azóta, hogy Ivy szerelme, Tristan meghalt, majd visszatért, mint angyal és megmentette őrült, mostohatestvérétől Gregorytól. Mivel Gregory is meghalt, meg Ella is (a macska, figyeljetek, mert ez ám fontos cselekményelem lesz*), a lányok úgy döntöttek, hogy a nyarat máshol töltik, mert ez jelöli majd a Nagyon Szomorú Évfordulót. Suzanne világkörüli útra ment, Ivy, Will (akivel jelenleg jár) és Beth pedig Cape Codba mentek egy rokonhoz dolgozni egy kis nyaralónál. Ott van persze Beth unokatestvére, meg még egy lány, és hát, mivel üssék el az időt, nem? Szellemtáblával! Pontosan! Mikor persze, hogy van médiumunk. Ám jujujj, mivel nem hallgatnak Bethre, hogy fehér gyertyát használjanak és vöröset gyújtanak meg, ezért egy gonosz entitás átjön a portálon, ami rémálmokat okoz Beth-nek, no meg Ivy (megint) autóbalesetezik (komolyan, ennek a lánynak slusszkulcsot sem adnék a kezébe) és testen kívüli...

Hogy akadtam rá: A klasszikus irodalmas projektre válogattam. Úgy általában az egészről: Mikor új szomszédok költöznek Benneték mellé, Mrs. Bennet álma, hogy férjhez adja valamelyik lányát az öt közül, úgy tűnik, valóra válhat. Ám a kedves és szeretetre méltó Mr. Bingley mellett megjelenik barátja is, Mr. Darcy, aki nem éppen egy kellemes alak. Az az igazság, hogy egy ideje már ülök a „kritika” felett, azért is, mert betegszabin vagyok, no meg mert annyira nem is tudom, hogy hol kezdjek neki. Először is féltem tőle, és nem azért mert klasszikus, azokkal nincs gondom. Furcsa, mert klasszikusoknál el tudom nézni, ha a régi korban játszódik a történet, valószínűleg azért, mert az írók akkor éltek és sokkal hűebb, mint ha egy mostani író írna légből kapottan. Tehát attól tartottam, hogy ez egy nagyon nyálas, nagyon romantikus valami lesz, ne kérdezzétek miért, biztos műveletlen vagyok, azért volt ez az első benyomásom. De amikor kinyitottam a könyvet, egyből magába szippantott...

Hogy akadtam rá: Böngésztem a friss megjelenések között. Reklámszöveg: A bosszú örökké él... Úgy általában az egészről: Will élete nem könnyű (ki vette észre, hogy hányszor kezdek ezzel kritikát? Vagy átlagos az életük vagy nem könnyű), hiszen egy éves évfordulója közeleg a borzalmas tragédiának, amikor is elveszítette bátyját. Egy szép napon a két testvér, Tim és Will hajókázni mentek, de valami balul sült el, ugyanis a hajó kigyulladt és csak arra emlékszik Will, hogy a parton találtak rá eszméletlenül, nem tudja, mi történhetett. A kisvárosban, ahol lakik sok a turista, mivel tengerparti város. (Bár magam sem értem, hogy Amerikában vajon minden tengerparti város ekkora turista forgalomnak örvend, még ha légypiszoknyi pötty is a térképen?) És Gretchen is ezek közé a turisták közé tartozik, aki elvált apjával, a menő zenésszel él együtt. Gretchen minden nyarát a Nem Jut Eszembe A Neve kisvárosban töltötte, ezért jól ismerte Timet is és Willt is. Annyira jól, hogy szerelm...

Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta. Úgy általában az egészről: Rose Hathaway börtönben van, és nem is akármiért, hanem királynőgyilkosságért. Ugyanis valaki megölte Tatjanát, és Rose-ra kente. Mivel annyi bizonyíték van a lány ellen, az apja Abe és barátai nem tudnak mit tenni, mint megszöktetni. És onnantól indulhat a nyomozás, ki az igazi gyilkos, és ki az utolsó Dragomir, aki szavazati jogot adhat a Tanácsban Lissának? Ez a Vámpírakadémia utolsó része, és valljuk be, a sorozat utolsó kötetein mindig nagy a nyomás. Jónak kell lennie, érzelmileg elsöprőnek, pörgősnek, egyszerűen jobbnak, mint az összes többi rész, hiszen minden ide vezetett. Erre építettük a feszültséget a többi részen át, jelen esetben öt köteten át. Bevallom, úgy érzem, hogy kicsit egyedül vagyok a véleményemmel, mert főleg molyon, csak pozitív, istenítő kritikákat láttam, mindenki élvezte és oda volt érte, engem pedig ...

Nancyvel elhatároztunk valamit. No nem kell félni, nem akarjuk átvenni a világuralmat (még), csak simán könyves dologgal készülünk. Rájöttünk, hogy mi ketten az ifjúsági fantasykat szeretjük, abból is a mostaniakat és hát a lányos irodalmat, a romantikusat. Persze, olvasunk mást is, de 90%-a az olvasmányainknak ifjúsági regény, és ebből következik, hogy sok tinédzser olvassa a blogunkat. Sok könyvben (az Alkonyatban, példának okáért) vannak utalások a klasszikus regényekre, ami nem is mind kötelező, főleg nem Magyarországon. Jómagam sokat nem is olvastam ezek közül, mert valahogy kimaradt az eddigi életemből. Őszintén bevallom, hogy kevesebb klasszikust olvastam, mint kortárs irodalmat, és valahol bánom is, hiszen mennyi jó könyvélményből maradhattam ki. Ezért is döntöttünk úgy blogangyalommal, Nancyvel, hogy bizony több klasszikust fogunk olvasni, és úgymond "reklámozzuk" őket a blogon. Eleve írnánk kritikát bármiről, amit olvasunk, de úgy gondoltuk összegyűjtjük őket (k...