Cynthia Hand: Angyalfény

2012. október 27., szombat

Hogy akadtam rá: Néha-néha szembetaláltam magam vele, és Nancy is ajánlotta.

Sorozat: Az Angyalsors trilógia 2. része

Úgy általában az egészről: Clara Gardnernek angyali vér csörgedezik az ereiben, ami azt jelenti, hogy van egy küldetése, amit végre kell hajtania. Igen ám, de a látomásaiban látott erdőtűz megtörténik, és semmi sem úgy sül el, ahogy ő remélte. A helyett, hogy megmentette volna Christiant, a világ suli leghelyesebb pasiját, a szerelmét választotta, és ez most nagyon rossz. Hogy miért, azt senki sem tudja, de hát nem teljesítette a küldetését. Ilyenkor most mi van? Ha ez a bizonytalanság nem lenne elég, ott van neki az, hogy újabb látomások gyötrik: valamelyik hozzá közel álló személy temetésén vesz részt. Ki lehet az? Eközben pedig a négy angyalvérű gyerek megalapítja az Angyalklubot, mert senki nem mond nekik semmit, és valahogy információkat kell szerezniük, ha mást nem akkor apokrif iratokból, mert az biztos megbízható forrás.
Az első rész egy kellemes, nyári regény volt, azaz nem nyújtott sokat, de elszórakoztatott, egyszer olvasható volt, és mivel egy sorozat kezdő darabja, úgy gondoltam, hogy javulhat a színvonal, és mivel a végén maradtak kérdések, túl sok is, abban a hitben éltem, ezekre választ kapunk. Hogy ez a kötet erről fog szólni. A nagy fenét!

És most igenis dühös vagyok a könyvre, mert úgy érzem becsaptak, és nem először vagyok így, hogy a második rész nagy csalódás, hogy töltelék rész, és jobb lett volna, ha meg se írják. Az Angyalfény pedig tipikus példája annak, amit én nem akarok látni ifjúsági fantasyban. Hát íme:

1. A FANTASY SZÁL ÉS A VESZÉLY HÁTTÉRBE KERÜL, ÉLJEN AZ ISKOLA AVAGY MIÉRT IS FANTASY EZ?:

Nem zavar, ha egy ifjúsági könyvben iskolába járnak, hiszen gimnazisták. De itt nekünk kijelentették, hogy HÁBORÚ VAN. És hogy ezek a Fekete Szárnyak VESZÉLYESEK. Miért? Hol érezném a feszültséget, ha a mi Fekete Szárnyunk sír és a főhős vigasztalja meg, na meg a legnagyobb tette, hogy morgó kutyává változik és nézi a gimnáziumot. Odapiszkítok az izgalomtól a sarokba…

Ezen kívül olyan kidolgozott a világ, hogy ezek angyalvérűek, előveszik a Bibliát, ahol negatívnak vannak feltűntetve, de nem ad rá indokot, hogy miért festették őket ilyennek az emberek, ha ők jók. Sőt, az angyalvérűek félnek egy szem Fekete Szárnytól, mintha ő lenne a Világvégét Elhozó Csirke (maximum halálba sírna mindenkit…), de aztán amikor szembe kerülnek vele, egy darab angyalvérű csúnyán néz rá, az meg elhúzza a csíkot. És ennyi volt a fantasy a könyvben. A többi iskolai dráma, autóbaleset, egyetemre jelentkezés, házi feladatírás, ÉS A NAGY SZERELMI HÁROMSZÖG.

Egyszerűen erőltetettnek érzem ide a fantasyt, mert minek kéne, egy szimpla új-lány-helyes-srác-kedves-srác történet, és a látomáson kívül semmi angyali sincs. (Ja, de még egy, az majd a következő pontban.) És értem, hogy nem kell minden fantasynak véresen komolynak lennie, de akkor ne is próbálná az írónő erőltetni a fentebb említett HÁBORÚT.

2. TÚL KOMOLY AKAR LENNI, DE NEM MER:

Ez az előző ponthoz is kapcsolódik. Rengeteg olyan könyv van, aminél kifogásolom ezt, mert úgy látszik ez a divat: Dobjuk rá, hogy angyal/vámpír/vértacskó, és hogy ezek nem keveredhetnek emberrel, meg legyen benne HÁBORÚ és/vagy VILÁGVÉGE. Ugyanakkor nem mernek beletenni komoly fenyegetéseket, a szereplő nem is megy át semmin.

Itt még egy gond van: Az első részben még úgy-ahogy elhittem a romantikát, és voltak aranyos jelenetek, itt nem. Egy deka érzelem nem volt, se drámai, se romantikus, a főhős depresszióba zuhan, így van leírva: „Szomorú vagyok. Szomorú, szomorú, szomorú.” Azt hiszem, elsőre is megértettem, hogy szomorú, DE NEM ÉRZEM.

És nem elég, hogy ez a temetéses látomás kilóg a könyvből, hiszen a cselekményhez nincs köze, nem a miatt történik (a cselekmény nem is folytatódik ebben a kötetben, felteszem, majd a harmadikban talán szóba esik), de még érzelmi mélység sincs benne.

Szomorúnak, depresszívnek kéne lennie, erre folyton röhögnek és pasiznak és nyálaznak (és báloznak). Oké.

3. A ROMANTIKA ÉS A SZEXUALITÁS:

Mondhatjátok, hogy túlelemzem ezt a könyvet, de könyörgöm, ifjúsági romantikus HÁBORÚS regény, nem mese. Ezzel vázolják fel a lányoknak, hogy milyen szép a szerelem, milyen egy jó kapcsolat.

Az első részben összejön a nagy álompáros, én pedig azt kérdem: miért? A legtöbb író nem tud szórakoztatóan, élvezetesen kapcsolatokról írni, mert nem tudom miért. Ha már összejöttek a szereplők, ott nincs mit tenni, hogy legyen konfliktus, tehát legyen történet, szét kell őket szedni. De rühellem én ezt!

Elhiszem, hogy vannak a kapcsolatokban fent és lent dolgok, és van, amikor szakítanak, stb. De minden második rész erről szól? Főleg az a baj, hogy itt a szerelmi háromszöges veszekedés, ami iszonyat sablonos (és érzelemmentes) még a temetés közben is zajlik… Sőt, a főhős kijelenti, hogy inkább haljon meg a pasija, minthogy szakítsanak. (MI?! – Ez aztán az önzetlen hozzáállás.) Emellett persze Tuckernek nem mondunk el mindent, és tudjuk, hová vezetnek a kellemes hazugságok egy kapcsolatban…

A szexualitás is fontos témája a tini könyveknek, és abszolút nincs vele bajom. Noha azzal már igen, ha a TERMÉSZETFELETTIT kell behozni, mint „fogamzásgátlót” (hogy a főhőst idézzem). Miért nem lehet az első alkalom bizonytalanságát normálisan megtartani, miért kell beletenni, hogy a szexuális együttlétet megakadályozza a TERMÉSZETFELTTI. Főleg, hogy amúgy a többi angyalvérű is szexelt valahogy, kedves írónő és főhősnő, úgyhogy végképp elvesztem az indoklások között. A lényeg: Clara kigyullad, mint egy lámpa, ha izgalomba jön és ez rossz. Kérdem én: miért divatos ez? Idén ez már a negyedik könyvem, ahol világít a főhős, és nem tudom felfogni miért jó. Miért kell ráerőltetni amúgy ezt? Mert így mindegyik páros odáig jut, hogy „jajj, veled maradok akár szex nélkül is,” (a durvább eset, mint a Baljós csillagokban, hogy szexelj másokkal), aztán meg ezen szenvednek, hogy szex nélkül nincs kapcsolat. És míg valóban a szex a kapcsolatok része, nem életbevágó annyira, amennyire ezt belénk akarják sulykolni, 80 évesen se fog az ember kilencszer szexelni egy nap. És ezzel valahogy elhintik, hogy igenis, ha valakinek nem adod oda a szüzességed, akkor nem érsz semmit. Hát köszönjük, ifjúsági könyvek!

Az meg bónusz, hogy van egy nemi erőszak túlélője, aki FÉL az angyaloktól, mert megerőszakolták. Megkéri a szereplőket, hogy NE angyalfényezzek (lásd cím) előtte, erre megteszik, az poszttraumás sokkot kap, ERRE A HŐSEINK SZÉTRÖHÖGIK MAGUKAT! Juhú! Ja és persze az említett nemi erőszak túlélőt megkérdőjelezik, biztos hazudik, mert hát olyan szexi pasi erőszakolta meg, ő biztos félreértette. Ezek után nem tudok nem dühös lenni a könyvre…

4. A SÖTÉT FŐHŐSNŐ:

Mert miért legyen valaki önálló és független akkor is, ha szerelmes? Mert az nem menő! Clara nem akar egyetemre menni, sem távkapcsolatot, mert nem bír ki a pasija nélkül egy napot se. Kijelenti, hogy 17 évesen még nem kéne komoly dolgokkal foglalkoznia, mint például, hogy mi lesz, ha nagy lesz. Már nem azért, de ez az időszak pont arról szól, hogy kitűzze az ember a céljait, és felfedezze önmagát. (És nem hívnám ezt kemény életnek, hogy jajj annyira gazdag vagyok, nem tudom, melyik egyetemre menjek.)

A Szőke Libának titulált karakter, akinek kettő darab mondata van, a legértelmesebb, iszonyat szépen bánik a főhőssel, aki ugye elvileg tökéletes lenne, mégis előítéletesen annyit mond a kedves, bocsánatkérő gesztusra: „jajj mekkora liba, meg tökre gonosz.” Clara rémesen gyerekes, egy szimpla elkényeztetett lány szerepét játssza. Van családi dráma, ahol az öccsének van igaza, erre ő mindenféle érzelmi komplikáció nélkül teng-leng (ezért sem tudtam átérezni egy cseppet sem a helyzetét), és meg se próbálja megérteni Jeffrey-t.

A legjobb, hogy a főgonosz ellopja a mobil telefonját, majd felhívja az otthoni készüléket, mely kijelzi „Clara hív.” Clara pedig töpreng, ki hívhatja? HÁT TE MAGADAT, TE IDIÓTA NŐSZEMÉLY!

Ez nem több mint egy átlagos, sablonos ifjúsági fantasy, amiben semmi sem reális, semmi nem izgalmas, és semmi sem történik. De jó, hogy csak trilógia!



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a romantika, NEM TÖRTÉNIK SEMMI, érzelemmentesség

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Maxim

Kiadás dátuma: 2012. október

Oldalszám: 416 oldal

7 megjegyzés:

Key Kaelie írta...

Kedves Gigi!

Eddig is láttam ezt a dolgot, de nem volt olyan durva mint eddig. Nekem részletesen elmagyarázták, hogy ha kritikát írok, nem az a lényeg, hogy szerintem ez egy nagy szar, hanem hogy pl-ez meg ez hiányzik, sablonos, kalandregény stb. nem azt hogy mindjárt idepiszkítok a félelemtől, meg de jó hogy csak trilógia, ez már csak személyes hablaty. Valakik a kritikára is kiváncsiak,már megbocsáss.

Gigi írta...

Tudok ajánlani valamit: ne olvasd a blogot, nem kényszerít senki. És ez az én személyes, saját véleményem a könyvről. Az, hogy valami kalandregény, az műfaji meghatározás, ahhoz nekem mi közöm, arra ott a könyvtár meg könyves adatbázisok?
Istenítő kritikára vágysz? Olvasd a Story Sirent, ő mindenről jót ír pl. :)

Névtelen írta...

Milyen dologról beszélsz? Nem azért de szerintem Gigi rohadt jó kritikákat ír már megbocsáss és amúgy is egy kritikát rengeteg módon meg lehet írni és nincs egy elfogadott sablon amiről itt hadoválsz. Találj egy rendes hibát és azután írogathatod a véleményed de így sztem csak nevetni lehet rajtad.

SarahSparkle írta...

Szerintem egy könyvkritikában benne kell lennie a saját tapasztalatnak/véleménynek. Sőt! Mivel TE olvastad, ezért nyilván arról írsz, ahogy azt te megélted. Ha neked tetszett a könyv, azt írod le, és azt, hogy miért. Ha meg nem, akkor azt írod le. Gigi is így tett, de ezzel nem azt mondta, hogy másnak nem tetszhet. Ez egy ember véleménye, és mivel mi mind értelmes lények vagyunk, el tudjuk fogadni egymás véleményét. vagy tévedek? :) (Gigi, én imádtam a kritikádat, egyszerűen zseniálisan fogalmazol mindegyiknél:D)

Én írta...

Én részben egyetértek veled, de részben nekem tetszett a történet. Viszont mint mondtad, egyszer elolvasom és kész.
Nekem egyébként Tucker karaktere nagyon erőltetett. Nem tudom erről mit gondolsz, és ha kedved tartja, akkor megismerném a véleményed róla is. Szerintem a tipikus szépfiú aki tökéletes, nem ebbe a regénybe való és pláne nem a főszereplő pasijának. Oda valami balhés alak kell, aki kavarja a sz*rt, de mégis biztos pont. Mint Christian.

Gigi írta...

@Én: Nekem mindenki karaktere sablonos és erőltetett. Christiant is tipikus jófiúnak érzem, semmi "balhésat" nem látok benne.

Betty írta...

Én pont fordítva éreztem. Szerintem Christian az, akinek nincsen egy önálló gondolata sem a történetben. Folyton jajveszékel, tipikus szőke p*csa csaja van, meg ő az akiről a látomás szól, de közben semmit nem tudunk meg róla. Lényeg a lényeg, Tucker karaktere a kezdeteknél igen édes és megvolt benne a fent említett "balhés" érzet, főleg azokat a részeket élveztem, mikor együtt voltak Claraval. Valahogy azok a jelenetek voltak az egyetlenek, amiket élőnek éreztem. Gondolok itt a közös pecázásra, kocsikázás stb.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.