Ugrás a fő tartalomra

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A John Cleaver sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: John Wayne Cleaver tizenöt éves, a hobbija pedig a hullák és a halál. Kiskora óta kisegít a családi halottasháznál, így kordában tudja tartani a kényszereit, ugyanis John szociopata, és úgy véli, hogy a Sors is azt akarja, hogy sorozatgyilkos legyen, de még nem az, és ez ellen mindent megtesz. Egészen addig, amíg egy sorozatgyilkos nem érkezik a kis városkába, aki lehet, hogy nem éppen ember, természetfeletti lény, de csak John tudja megállítani, ha kihasználja mindazon képességeit, amit eddig nem akart.
Sok negatívat olvastam a könyvről, miszerint hirtelen lesz fantasy, ez volt a fő érv, amiért nem szeretik külföldön ezt a könyvet. Én már a fülszövegből láttam, hogy ez bizony fantasy, és ezért is írtam ide az összefoglalóhoz, hiszen ez nem spoiler, a könyv legelején kijelenti a főhős, hogy démon a gyilkos, de akkor ezt még ők nem tudták, tehát tisztázza is a műfajt elég hamar az író.

Ebből is látszik, hogy a könyvet visszaemlékezésként meséli el a főhős, így néha vannak előreutalások, azt hittem legelőször, hogy ettől unalmas lesz, hiszen krimit vártam, de nem az. (Se nem krimi, se nem unalmas.) A történet lényegében annyi, hogy John, akit lenyűgöznek a sorozatgyilkosok, elég hamar kitalálja, hogy ki a gyilkos, és mivel természetfelettiről van szó, nem mehet a rendőrséghez, ezért azzal próbálja legyőzni a tettest, amiben jó.

És itt jön be a szociopata szál, amit nagyon szerettem. Eleve imádok bármilyen szociopata gyilkosról olvasni, filmet nézni, ezért különösen szerettem Johnt, hogy beleláthatunk egy ilyen ember fejébe, hogy ez nem merül ki abban, hogy csak értelmetlenül gyilkolásznak, na meg hogy kegyetlenek, ezzel ők is megküzdenek, mert ezzel születtek, és igazán nem tehetnek róla.

Ehhez kapcsolódik a családi dráma része, amitől még inkább átérezhetőbb és valóságosabb lesz ez a szociopata probléma. Hiszen milyen lehet ezt egy anyának feldolgozni, hogy az ő gyereke teljesen más. Emellett Johnnak nem éppen minta családja van, az apja elhagyta őket, a testvére elszökött otthonról, és hiába másképp áll az érzésekhez, mint egy normális ember, azért ez őt is befolyásolja valamennyire. Ha éppen a könyv nem a nyomozásról szól, akkor apró családi életképeket kapunk, ami engem ugyanúgy lekötött, mert nagyon jól bánik az érzelmekkel Wells.

Ezek mellett a könyv erőssége a hangulata: mivel sorozatgyilkosokról van szó (akikről szeretek olvasni, noha nem tanulmányoztam őket olyan behatóan, mint a főhős), ezért őket elemzi, amiről érdekes volt olvasni, és meg is említ néhány híresebb sorozatgyilkost. Ezen felül pedig egy kis vér és belezés is megtalálható a könyvben, nem meglepően, szóval kellemesen borzongatott néhány jelenetnél. Főleg mivel halottasházban játszódik jó néhányszor, ahol nagyon részletesen leírja a hullák előkészítését, így talán a gyengébb gyomrúak ezt nem viselhetik jól.

A fantasy szál nincs annyira kidolgozva, mint az átlagos fantasy könyvekben, de valahogy nem is hiányzott innen, hiszen a főhős nem csöppen bele a természetfeletti világába, és inkább kezeli átlagos gyilkosként a lényt, mint másvilági ellenségként, aki az életére tör. Ami még megjegyzendő, hogy sikerült Wellsnak ezt a fantasy elemet szívfacsaró párhuzammá alakítania, hiszen az adott természetfeletti gyilkosunk jobban megérti az emberi érzelmeket, mint a főhősünk.

Rövid könyv ez, de szórakoztató – a főhős szarkasztikus humora is tesz róla –, izgalmas, és mindeközben pedig még képes érinteni a családi szeretet és a halál közelségének témáját is, mindezt fantasyba bugyolálva. Nagyszerű sorozatkezdő darab ez!



Kedvenc karakter: John

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a szociopata főhős

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Fumax

Kiadás dátuma: 2012. szeptember

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett. :) Én is nagyon imádtam, és nagyon várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
  2. És ha ez sorozat, hány részes lesz?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö