Ugrás a fő tartalomra

Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A John Cleaver sorozat 1. része.

Úgy általában az egészről: John Wayne Cleaver tizenöt éves, a hobbija pedig a hullák és a halál. Kiskora óta kisegít a családi halottasháznál, így kordában tudja tartani a kényszereit, ugyanis John szociopata, és úgy véli, hogy a Sors is azt akarja, hogy sorozatgyilkos legyen, de még nem az, és ez ellen mindent megtesz. Egészen addig, amíg egy sorozatgyilkos nem érkezik a kis városkába, aki lehet, hogy nem éppen ember, természetfeletti lény, de csak John tudja megállítani, ha kihasználja mindazon képességeit, amit eddig nem akart.
Sok negatívat olvastam a könyvről, miszerint hirtelen lesz fantasy, ez volt a fő érv, amiért nem szeretik külföldön ezt a könyvet. Én már a fülszövegből láttam, hogy ez bizony fantasy, és ezért is írtam ide az összefoglalóhoz, hiszen ez nem spoiler, a könyv legelején kijelenti a főhős, hogy démon a gyilkos, de akkor ezt még ők nem tudták, tehát tisztázza is a műfajt elég hamar az író.

Ebből is látszik, hogy a könyvet visszaemlékezésként meséli el a főhős, így néha vannak előreutalások, azt hittem legelőször, hogy ettől unalmas lesz, hiszen krimit vártam, de nem az. (Se nem krimi, se nem unalmas.) A történet lényegében annyi, hogy John, akit lenyűgöznek a sorozatgyilkosok, elég hamar kitalálja, hogy ki a gyilkos, és mivel természetfelettiről van szó, nem mehet a rendőrséghez, ezért azzal próbálja legyőzni a tettest, amiben jó.

És itt jön be a szociopata szál, amit nagyon szerettem. Eleve imádok bármilyen szociopata gyilkosról olvasni, filmet nézni, ezért különösen szerettem Johnt, hogy beleláthatunk egy ilyen ember fejébe, hogy ez nem merül ki abban, hogy csak értelmetlenül gyilkolásznak, na meg hogy kegyetlenek, ezzel ők is megküzdenek, mert ezzel születtek, és igazán nem tehetnek róla.

Ehhez kapcsolódik a családi dráma része, amitől még inkább átérezhetőbb és valóságosabb lesz ez a szociopata probléma. Hiszen milyen lehet ezt egy anyának feldolgozni, hogy az ő gyereke teljesen más. Emellett Johnnak nem éppen minta családja van, az apja elhagyta őket, a testvére elszökött otthonról, és hiába másképp áll az érzésekhez, mint egy normális ember, azért ez őt is befolyásolja valamennyire. Ha éppen a könyv nem a nyomozásról szól, akkor apró családi életképeket kapunk, ami engem ugyanúgy lekötött, mert nagyon jól bánik az érzelmekkel Wells.

Ezek mellett a könyv erőssége a hangulata: mivel sorozatgyilkosokról van szó (akikről szeretek olvasni, noha nem tanulmányoztam őket olyan behatóan, mint a főhős), ezért őket elemzi, amiről érdekes volt olvasni, és meg is említ néhány híresebb sorozatgyilkost. Ezen felül pedig egy kis vér és belezés is megtalálható a könyvben, nem meglepően, szóval kellemesen borzongatott néhány jelenetnél. Főleg mivel halottasházban játszódik jó néhányszor, ahol nagyon részletesen leírja a hullák előkészítését, így talán a gyengébb gyomrúak ezt nem viselhetik jól.

A fantasy szál nincs annyira kidolgozva, mint az átlagos fantasy könyvekben, de valahogy nem is hiányzott innen, hiszen a főhős nem csöppen bele a természetfeletti világába, és inkább kezeli átlagos gyilkosként a lényt, mint másvilági ellenségként, aki az életére tör. Ami még megjegyzendő, hogy sikerült Wellsnak ezt a fantasy elemet szívfacsaró párhuzammá alakítania, hiszen az adott természetfeletti gyilkosunk jobban megérti az emberi érzelmeket, mint a főhősünk.

Rövid könyv ez, de szórakoztató – a főhős szarkasztikus humora is tesz róla –, izgalmas, és mindeközben pedig még képes érinteni a családi szeretet és a halál közelségének témáját is, mindezt fantasyba bugyolálva. Nagyszerű sorozatkezdő darab ez!



Kedvenc karakter: John

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a szociopata főhős

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Fumax

Kiadás dátuma: 2012. szeptember

Oldalszám: 240 oldal

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy tetszett. :) Én is nagyon imádtam, és nagyon várom a következőt. :)

    VálaszTörlés
  2. És ha ez sorozat, hány részes lesz?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú