Ugrás a fő tartalomra

Lauren Oliver: The Spindlers (Nyakiglábak)


Hogy akadtam rá: Lauren Oliver rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Patrick Liza idegesítő, de ugyanakkor mégis szeretetre méltó öccse, ám egy napon a fiú teljesen megváltozik. De Liza egyből tudja, mi történt: a nyakiglábak jöttek el testvére lelkéért, és elvitték, maga mögött hagyva egy üres testet, amit a gonosz lények irányítanak. Liza nem tud mit tenni, hiszen a szülei csak meséknek hiszik a varázslatos lényekről szóló meséket, amit Liza a régi bébiszitterétől hallott, ezért kénytelen egymaga egyetlen seprűvel felszerelve lemenni a Lenti világba, hogy visszaszerezze az öccse lelkét, mielőtt még túl késő.
Néha olvasok meséket is, mert úgy vagyok vele, hogy érdekel, a kicsik milyen könyvek közül választhatnak. (Meg amúgy is, engem is lekötnek a mesék, mai napig nézek rajz- és animációs filmeket.) És az sem egy hanyagolható szempont, hogy Lauren Oliver eddig minden ifjúsági könyvével levett a lábamról, és ez a Spindlerssel sem volt másképp.

Alap mese felépítése van, a főhősnő elindul a Lenti világba, ahol találkozik segítőkész lényekkel, és különböző kalandokba keveredik, ahol persze a jósága és az esze segíti ki, nincs benne semmi meglepő, talán annyi, hogy mégis tett egy apróbb csavart Oliver a történetbe, noha az éles szemű olvasók valószínűleg észre fogják venni előre, a gyerekek még nem biztos. Amit nagyon szerettem az egészben az a Lenti világ, Oliver szépen lefesti az egészet, hiába ugye mesekönyv, mégis olyan érzékletesek a leírások, hogy én is abban a csodálatosan varázslatos világban éreztem magam. És erre nincs jobb kifejezés, mert tényleg az volt: elbűvölően szép, ugyanakkor tele veszélyekkel és morbid dolgokkal, (pl. a hullaevők.) A történet amúgy egy kicsit hajaz a Coraline-ra, néha azért vannak rémmesés elemek, de alapjában véve inkább csak kalandozós könyv.

A főszereplő és a segítőtársa, a beszélő patkány, akiknek a karaktere kiemelendő. A főhős, Liza, bár tökéletes testvér, hiszen bármit megtenne az öccséért, és őszinte (a szüleinek sem tudja azt hazudni, hogy csak sétálni megy, elmeséli az egész Lenti világ történetét, még ha nem is hisznek neki), no meg okos is, azért mégis több hibája van, mint egy átlagos mesefőhősnek. Nem érez egyből rá mindenre, a csábításokban elsőre nem látja meg a rosszat, és nem azért, mert naiv, hanem mert a családi háttere miatt túlontúl indulatos, és elvakítják az érzelmei. Szép volt látni, ahogy szépen lassan kialakul a barátság Liza és a patkány között, akit elsőre nem igazán szeret a főhősünk. Ez a karakterfejlődés meséhez képest igazán jól ki volt dolgozva. A patkány karaktere pedig igen különös: mert a mai napi problémákat veti fel. A patkány ember szeretne lenni, ezért ruhákba öltözik és festi magát, mert a világ lenézi őt, csak azért, mert patkánynak született. Ezt ki is fejti egy nagyon szép beszédében, hogy mennyire előítéletes mindenki, ezzel Oliver becsempészte a mai világban oly’ hiányzó dolgot: a toleranciára való nevelést. Ezek mellett a patkánynak nincs családja, ezért szeretetéhes és eléggé önpusztító (szintén hányan vannak így), és az iskolai bántalmazások áldozatainak is a megtestesítője.

A mese persze önmagában a családi szeretetről szól, hogy bármit megtesznek egymásért a testvérek, mi a barátság és a hűség. De a főbb témák mellett ez egy nagyon üzenetekkel teli könyv, és elgondolkodtató, aminek persze minden mesének lennie kéne. Akad itt arról szó, hogy meg kell látni a világban a pozitív, varázslatos dolgokat, az segíthet át a szürke hétköznapokon.

„Ez volt az, amit a szülei nem értettek meg – sosem értették meg – a történetekről. Liza úgy mesélt magának meséket, minta megszőne és megkötne egy végtelen kötelet. És aztán, mindegy, hogy milyen sötét vagy borzalmas veremben találja magát, ki tudja magát húzni, centiről centire, egyre feljebb, a történetek kötelén.”

A könyvben fontos szerepet játszik a remény, és visszatérő motívum is, sőt sok más dologgal egyetemben meg is van testesítve, hogy az ifjú olvasók jobban lássák. A remény magjait, ami itt konkrétan egy fekete mag, elvakító fehér fénnyel a közepén, a főhős azoknak osztja szét, akiknek szükségük van reményre, hogy tovább tudjanak lépni az életükben. Ugyanakkor maga a növény is mindenhol nő a mesében, ezzel jelezve, hogy a legsötétebb helyzetben is van remény.

És főleg ez is a fő üzenete a könyvnek, hogy az élet nem igazságos, és mindenért meg kell küzdeni, de meg kell találni a jót valahogy, hogy tovább tudjunk élni, viszont nem érdemes hazugságokkal áltatnunk magunkat, mert az sosem segít.

Ezeken kívül még olyan dolgok merülnek fel, mint az álmok és azok fontossága, hogy nem érdemes a pénzt és a divatot követni, és hogy mindig van esély a változásra, mindegy, hogy minek születtünk, de előbb magunkat kell elfogadni.

Kalandos, szívet melengető történet ez, rengeteg elgondolkodtató dologgal az életről. Szívesen látnám ezt magyarul a könyvespolcomon.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a Lenti világ, a nocturni, a tartalom

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: HarperCollins

Kiadás dátuma: 2012. október 2.

Oldalszám: 256 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…