Hogy akadtam rá:
Magyar ifjúsági irodalom.
Sorozat: A Bíborhajú 3. része.
Úgy általában az egészről: Claire White az Utolsó Tisztavérű boszorkányok egyike, és még sosem járt a boszorkák városában, legalábbis nem emlékszik rá. A Tanács viszont nem néz jó szemmel élete szerelmére, a féldémon Kellan Blackre, Claire viszont nem hajlandó újra elválni tőle, hiszen még túl frissek a sebei a megpróbáltatásaitól. Végül megengedik Kellannak, hogy elkísérje párját, de a Sellők átkát kell magán viselnie, így egy egészen új életformával kell megismerkednie, és a sellők élete nem éppen mesébe illő. Claire-nek pedig az ellensége, apja ármánykodásával kell szembenéznie, és egy ellenszer nélküli méreggel megküzdenie. Vajon sikerül neki? És vajon kiállja-e a szerelmük az összes próbát?
Úgy általában az egészről: Claire White az Utolsó Tisztavérű boszorkányok egyike, és még sosem járt a boszorkák városában, legalábbis nem emlékszik rá. A Tanács viszont nem néz jó szemmel élete szerelmére, a féldémon Kellan Blackre, Claire viszont nem hajlandó újra elválni tőle, hiszen még túl frissek a sebei a megpróbáltatásaitól. Végül megengedik Kellannak, hogy elkísérje párját, de a Sellők átkát kell magán viselnie, így egy egészen új életformával kell megismerkednie, és a sellők élete nem éppen mesébe illő. Claire-nek pedig az ellensége, apja ármánykodásával kell szembenéznie, és egy ellenszer nélküli méreggel megküzdenie. Vajon sikerül neki? És vajon kiállja-e a szerelmük az összes próbát?
Nagyon vártam a trilógia befejező kötetét, főleg a második
rész epilógusa után, volt egy elképzelésem, hogy mit várok ettől a könyvtől, és
azt mind meg is kaptam. Azt kell, hogy mondjam, A boszorka városa méltó
befejezése a trilógiának. (Noha lesz még egy bónusz rész, de erről később.)
Hiába olvastam kb. egy éve az előző részt, ahogy belekezdtem, egyből magával
ragadott a hangulat, és szurkoltam a szereplőknek.
És rájöttem, hogy ezt szeretem igazán Benina írásaiban, hogy
olyan erős a hangulatuk. Általában nem vagyok egy rózsaszín lelkű, sokszor meg
is kapom, hogy minek olvasok romantikus regényeket, de a Bíborhajú világ
annyira el tud varázsolni, hogy még én is sóhajtozó tini lánnyá váltam.
Kellemes, habos-babos történet ez, amolyan igazi modern tündérmese. Nem tudtam
ezt kiverni a fejemből, hiszen annyi mesés elem megtalálható benne: három próba,
sellők, sárkányok (!). És bár voltak akció jelenetek és komoly döntések, nekem
mégis ezt adta a regény: kiragadott a sötét kis kuckómból és jó pár órára
elrepített egy varázslatos helyre.
Akadt pár dolog, amibe bele tudnék kötni, de mint minden
olyan könyvvel, ami teljesen kikapcsol, pár percre elgondolkozok ezen, de
igazából nem von le az olvasási élményemből. De mégis, kezdjük a negatívval:
ami számomra nem volt elég erős, azok a gonosz karakterek. Az egyikből nem
sokat láttunk, és akkor is egy másik, nem éppen kedvelt gonoszomat jutatta
eszembe, a másikat pedig igen egyszerűen legyőzték. Valahogy nagyobb, hosszabb
csatajelentet el tudtam volna képzelni a végére.
De ezen felül semmi panaszom nem lehet a regényre, mert
egyszerűen nem tudtam letenni. Míg az első két részben Claire és Kellan kapja a
központi szerepet, és ott imádtam őket, Benina itt másra is helyezi a
hangsúlyt, és szerintem nagyon is jól tette, hiszen Claire és Kellan már
nagyjából minden akadályt legyőztek, és beismerem, Claire egy picit néha az
idegeimen táncolt a lobbanékony természetével. Noha ennek is megvan a szerepe,
hiszen minden karakter szembe néz valamivel, és kicsit felnőnek, bármennyi
idősek is legyenek, mindenki számára rejteget akadályokat és kihívásokat a
kötet.
Claire és Kellan habár túlságosan is kötődnek a könyv elején
egymáshoz, ami nem csoda A boszorka démonában történtek után, aztán rájönnek,
hogy végül is néha külön kell válniuk. Most Kellan hoz áldozatokat a szerelmük
miatt, és Benina nagyon szépen felfesti a Sellők átkával, amit elég sok
ifjúsági fantasy kihagy (amire mennyire mérges is vagyok ám), hogy a külső nem
minden a szerelemnél. Hány és hány könyvben olvashatjuk azt, hogy kb. a
karakter egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy jól néz ki. És ezért is szerettem azért
a Kellan-Claire párost, hiába voltak számomra egy picit túl intenzívek, hiszen
ténylegesen, reálisan szeretik egymást, bemutatják, hogy a belső értékek, a bizalom
és az őszinteség a fontos.
Persze a két főkarakter más-más témákat is hoz a könyvbe: Kellannal
még mindig felvetődik az előítéletesség témája is, hiszen féldémon, és a
boszorkák városába ezt nem nézik jó szemmel, és a cselekmény egy része erre
épül, hogy a puszta, elvakult düh mennyire rossz tanácsadó. Claire pedig
hirtelen, gondolkodás nélkül cselekszik sokszor, és bizony ezeknek lesz
következménye, ezzel bemutatva, hogy minden mennyire nem ártóan teszünk
valamit, annak ugyanúgy megvan a rossz hatása.
De a regény nagyon erős pontja a TÖBBI karakter. Eddig is
úgy voltam vele, hogy valahogyan az egész bagázst imádtam, most viszont végre
lettek külön kedvenceim is, és a váltott nézőpontok, párhuzamos történetek
miatt lett igazán élvezetes olvasmány ez. Megismerkedünk Victoria Cat
történetével, ami először a múltban kezdődik. Az az igazság, hogy kifejezni nem
tudom, hogy mennyire imádtam ezt a szálat, az itt található érzelmek és
romantika az, ami teljesen megvett magának, és akár külön könyvként is szívesen
olvastam volna, annyira erős lesz Victoria karaktere itt.
Ezenfelül a másik két kedvencem Wentworth és Milan, értük
hevesen dobogott a szívem, pedig tényleg engem aztán ritkán hódítanak meg
fiktív pasik. Mindkettejük nagyobb szerepet kapott, aminek örültem, és
hihetetlen sokat dobtak a könyvön. Ami még nagyon színessé teszi, az a sok új
dolog, amit Benina bemutat: végre megismerjük a boszorkák városát, ahova én is
szívesen ellátogatnák, a másik világot sem hanyagolta el, és ismételten behoz
pár olyan mitológiai dolgot, amiért én meg vagyok bolondulva. (Ezek közül nem
titok a sárkányok.)
A sellőket még kiemelném, mert az elég kényes téma.
Valamiért a legtöbb helyen, ahol róluk olvastam (kivétel Csontváros, ahol csak
háttérben szerepelnek), valahogy annyira elmesésítik az egészet, és ezért nem
lehet a történetet komolyan venni. Tudjátok, kagylóhéj melltartó, etc., és az
Apály-beli víz alatti elektromos várost ne is említsük. Benina ezt mind
kikerülte, és habár említettem, hogy nekem tényleg tündérmesét keltő hangulata
van a regénynek, ez pont a sellőkre nem igaz. Nagyon remekül ábrázolta a vízhez
való kötődésüket, és egy kicsit komorabb hangulatot is adott nekik. (Szóval
utána is nézek annak a sellős regénynek, ami készül Beninától.)
A kötet nagyjából lezárt, de nem mindenkinek lesz teljesen
felhőtlen a boldogsága, és Milan szála teljesen nyitott, ugyanis ő kapja meg a
következő bónusz kötetet, ami remélhetőleg jövőre napvilágot lát, ÉS
ESZMÉLTLENÜL VÁROM.
A boszorka városa a trilógia legjobb darabja, remek
befejezés. Szívmelengető, varázslatos történet a minden próbát kiálló
szerelemről.
Kedvenc karakter: Milan, Wentworth, Nice, Victoria Cat
Ami kifejezetten tetszett: Victoria és Wentworth szála
Ami nem tetszett: több gonoszságot akartam :D
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás dátuma: 2012. november 24.
Oldalszám: ??? oldal
Úgy látszik akkor van egy magyar író aki elnyerte a tetszésed és tényleg jól ír. Én nagyon félek a mai modern magyar íróktól könyvet olvasni. (Spirit Bliss könyvet olvastam és az eléggé elvette a kedvem a mai magyar könyvektől) Leragadtam Jókai Mórnál. :)
VálaszTörlés@Anabell: Még Oláh Gábor: Holnap más leszek című könyvét szerettem. Ezeken kívül mostani magyar regény nincs ami tetszene. Vagy olyat írnak, ami nem a stílusom, vagy nem igazán sikerül jól: pl. az általad is említett Spirit Bliss könyv, amihez volt szerencsém. Azért nem adom fel a reményt. :)
VálaszTörlésSzurovecz Kittitől a Fényembereket olvastad már? :D
VálaszTörlés@Fetokrima: Mivel Szurovecz Kitti megfenyegetett, nem, nincs kedvem tőle semmit olvasni. :)
VálaszTörlés